A Klaus Iohannisnak benyújtott, vagyis a bukaresti Államelnöki Hivatal Állampolgársági Ügyek Osztályánál 2018. november 21-én a 19597. számmal iktatott petíciót– melynek már több, mint 12 ezer erdélyi és magyarországi magyar aláírója, támogatója van, 2018 júliusának elején írtam s indítottam a CitizenGo oldalán és támogatásával, s ahhoz csatlakozni még most is lehet, mégpedig itt: https://citizengo.org/hu/pr/164278-szabadsagot-beke-istvannak-szocs-zoltannak

Fontos hangsúlyozni, hogy e petíció nem kegyelmi kérvény, hiszen az a célja, hogy a román hatóságok és bíróságok helyezzék hatályon kívül a jogi szempontból megalapozatlan, ilyen formában etnikai alapon, az erdélyi és a romániai magyar közösség megfélemlítésének céljából meghozottnak tűnő ítéletet, mellyel öt-öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélték Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. 2018. július 4-én immáron jogerősen fejenként öt év letöltendő börtönre ítélték Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, a „székely terroristaper” néven elhíresült ügy kézdivásárhelyi vádlottjait. Ezt megelőzően azonban Bekééket 2017 áprilisában gyakorlatilag felmentették a terrorvád alól.

Beke Istvánt a SRI megfigyelése alapján még 2015. december 1-jén tartóztatta le a DICOTT (a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyészség) azzal a gyanúval, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom helyi tagjai bombát akartak robbantani a december 1-jei, Románia Erdéllyel való egyesülésének kimondására – azaz magyar szempontból egy végzetesen tragikus eseményre – emlékező és emlékeztető nemzeti ünnepre szervezett, nyilvánvalóan demonstratív célú kézdivásárhelyi katonai parádén. A vád közösség elleni merénylet kísérlete és az arra való felbujtás, valamint robbanóanyaggal való visszaélés volt, a vád alapja és bizonyítéka pedig egy lehallgatott beszélgetés, melyben az érintettek – állítólag, hiszen a felvétel mindössze alig 5 %-a értékelhető, hallgatható – azon élcelődtek, hogy felrobbantják a városukban tervezett román állami ünnepség részvevőit december 1-jén.

A bombamerénylet terve aztán a vádiratban is helyet kapott, de a bíróság nem látta bizonyítottnak az emberölés szándékát. Bekét és Szőcsöt mégis a feketehalmi börtönbe szállították.

Több mint két év telt el a tárgyalásokkal, miközben a vádlottak először európai viszonylatban nem megfelelő körülmények között előzetes fogva tartásban voltak, majd házi őrizetbe kerültek. 2017. március 24-én volt az utolsó tárgyalás, majd 2017. április 7-én a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság felmentette Beke Istvánt az alkotmányos rend elleni cselekmény kísérletének, Szőcs Zoltánt pedig az arra való felbujtásnak a vádja alól.

A tavalyelőtt decemberben megjelent indoklás szerint Bekéék tehát, nem akartak terrorcselekményt végrehajtani, – ezt a bíró szerint csupán az SRI találta ki – ám mivel Beke István már beszerezte a riadalomkeltésre alkalmas, de csak tűzszerészek által kezelhető petárdákat, amelyekről tudta, hogy tilos ilyeneket birtokolni, a bíróság végül robbanószerek illetéktelen kezelése miatt ítélte 11 havi és 6 napi, Szőcs Zoltánt pedig felbujtásért 10 havi és 8 napi börtönre, azaz épp annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek. (Magyarul: egyikük szabálytalanul tárolt a lakásán petárdákat és gyerekjátékhoz való pukkanó tölteteket, melyeket engedéllyel árultak a játéküzletekben is. Ez volt az állítólagos visszaélés. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy ezeket ő még 2014. októberében rendelte meg – és fizette ki – egy online boltban, a 2014-es szilveszteri bulira és gyermeke születésnapi partijára készülve, ám többszöri sürgető levélváltás, majd az áru akármikori kézbesítéséről való lemondás után váratlanul, épp 2015 novemberének végén kapta meg, rejtélyes körülmények között, ráadásul többet, mint amennyit eredetileg rendelt, akkor egyszerű logikai lépésekkel is mindenféle izgalmas következtetésre juthatunk a késedelmes kézbesítés időzítésének és furcsaságának okait illetően.)

A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyészség (DICOTT) rövid időn belül fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, mivel túl enyhének tartotta azt. A fellebbezést 2017. április 13-án iktatta a Bukaresti Táblabíróság. Beke István és Szőcs Zoltán szintén fellebbezett, hiszen nem csupán romániai, hanem nemzetközi szinten is példátlan, hogy néhány petárda birtoklása miatt letöltendő börtönbüntetésre ítéljenek valakit. Fontos tény, amely szintén több szempontból jogellenes, hiszen az eljárási jog alapvető szabályaival ütköző, hogy a 2018. július 4-én hozott fellebbviteli ítélet előtt az ügyészség a perbeszédeket követően, a tárgyalás utolsó pillanataiban indítványozta a vád besorolásának megváltoztatását közösség elleni merényletre tett kísérletről terrorista cselekedetre, s e változtatásra a védelemnek nem volt lehetősége érdemben se felkészülni, se reagálni. Arról, hogy a bíróság jóváhagyta e kérelmet, sem a vádlottak, sem ügyvédeik nem kaptak semmiféle értesítést, így a védőbeszédek csak és kizárólag a pirotechnikai eszközzel való visszaélés vádjára irányultak, mely alól fel is mentették őket. Az újonnan kiszabott, sokkoló, jogerős büntetés így lett végül 5 év letöltendő szabadságvesztés. Tehát olyan ügyben és olyan vádpontok alapján ítélték el őket, mellyel kapcsolatban még lehetőséget sem kaptak arra, hogy védekezzenek. Beke ügyvédje panasszal élt a jogszerűtlen eljárás ellen, de ez nem akasztja meg a folyamatot. Az ítélet kézhezvételétől számított 24 órán belül meg kellett kezdeniük a büntetés letöltését.

Mindez része egy kirívóan magyarellenes intézkedési sorozatnak

A Klaus Iohannisnak címzett és továbbított levél e jogi anomáliák és visszásságok, továbbá az eljárásjogi hibák feltárása mellett egyértelműen bemutatja, hogy a Beke István és Szőcs Zoltán ellen hozott ítélet nem csupán minden alapot és bizonyítékot nélkülöz, hanem egyértelműen az erdélyi magyarság jogaiért szót emelők megfélemlítését szolgálja, és beleilleszthető az utóbbi idők egyre súlyosabb magyarellenes intézkedéseinek sorába.

Nem ez az egyetlen eset az elmúlt időben, amikor a román hatóságok és bíróságok csupán azért hoznak ítéletet vagy döntést ellenünk, legalábbis a kárunkra, mert az alperes, az igénylő, a vádlott magyar. Ennek bizonyítására elegendő a kolozsvári magyar alpolgármesterre, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium román államnak ítélésére vagy a marosvásárhelyi katolikus magyar iskolára és magyar egyetemi karra, vagy a marosvásárhelyi mentőparancsnok ügyére, a korábban visszaszolgáltatott, ám a napokban újraállamosított ratosnyai Bánffy-erdőkre gondolnunk, és a lehetséges példák sorolása ezzel korántsem véges. A két székely elítélésének e magyarellenes folyamat részeként történő megítélését segítheti továbbá, hogy ugyancsak 2018. július 4-én történt, hogy az illetékes román bíróság újabb döntésében is megerősítette: a román állam nem adja vissza a Batthyáneumot, a világhírű könyvtárat és tudományos gyűjteményt a magyaroknak, azaz az Gyulafehérvári Érsekségnek.

“Szopassuk meg a bozgort!”

A fenti idézet több szempontból is meghökkentő és trágár lehet, ám nem véletlenül folytatom így e jelenségek bemutatását. Gondoljon bele: nem is olyan régen még azért hívhatott be a Szekuritáté erdélyi magyar embereket vallatásra, mert otthon magyar tévét néztek, és azért inthettek rendre embereket például Kolozsvár utcáin, mert magyarul beszéltek egymással, “román kenyéren élve…” Ugye, nem akarjuk, hogy újra eljöhessenek e mára már letűntnek vélt idők? Vagy már vissza is jöttek? Sajnos úgy tűnik, igen, hiszen elegendő a szatmárnémeti Széchenyi szobor sorsára, a román nyelv általános iskolai oktatását szabályozó legújabb román tanügyi rendeletre, vagy éppen a nagyváradi igazságügyi falára a napokban ragasztott, magyarellenes plakátra gondolni, melynek “szopassuk meg a bozgort” – ra fordítható felirata a román ügyészség szerint nem utal arra, hogy az elkövető gyűlöletre vagy diszkriminációra uszítana valamely csoport ellen. Mindezt közhírré kell tennünk a világban, nemzetközi nyomás alá helyezve Romániát, hogy e sorozatos magyarellenes jogsértéseknek végre vége szakadjon.

A petíció Klaus Iohannishoz juttatásának módja és annak okai:

A petíciót a székely nép és az erdélyi magyar közösség választott képviselői, vagyis Kulcsár Terza József, Kézdivásárhely országgyűlési képviselője és Fejér László Ödön, a bukaresti parlament szenátora nyújtotta be a bukaresti Államelnöki Hivatalban.

Azért választottuk ezt a megoldást, mert így Klaus Iohannisnak 15 napon belül válaszolnia kellett volna. Az elnöki hivatal jogi csűrés – csavarással, azaz arra hivatkozva, hogy a két képviselő azt nem a parlamenten keresztül, hanem közvetlenül nyújtotta be, e határidőt 30 naptári napra módosította, amit az elnök további 15 nappal meghosszabbíthat.

Bár reménykedtünk benne s imádkoztunk érte, hogy a Szentlélek Klaus Iohannist e 30 napos határidő lejárta előtt, vagyis még karácsonyt megelőzően kedvező és igazságos döntésre indítsa, s így Jézus urunk születésnapját a koncepciós per két áldozata már szerettei körében ünnepelhesse, továbbra is bízunk benne, hogy a legvégső, 45 napos határidő, vagyis 2019. január 5-e elhozza a koncepciós per keretében, vagyis ártatlanul elítélt két székely hazafi szabadulását.

Bízunk abban, hogy a petícióban foglaltak elegendő érvet szolgáltatnak az államelnök számára ahhoz, hogy meggyőződjön az ítélet megalapozatlanságáról, valamint annak súlyos eljárásjogi hibáiról, és ennek nyomán elkezdődjön a megsemmisítésére vonatkozó folyamat.

Amennyiben mégsem így történne, s Klaus Iohannis nem válaszol beadványunkra vagy elutasítja azt, a következő tervezett lépésünk az lesz, hogy beadjuk az Államelnöki Hivatalnak a sajtó jelenlétében a birtokomban lévő több mint 12 ezer aláírást, amely kinyomtatva mintegy 250 oldalt tesz ki már jelenleg is. Azt gondolom, e látványos „performansz” szükség esetén szintén elősegítheti e szégyenletes ügy még ismertebbé tételét és az igazság napfényre kerülését.

Érdemes persze megemlíteni, hogy a kezdeményezés támogatóinak célja mindemellett annak elérése, hogy az ártatlanul elítélt két székely hazafi felmentésének és szabadon bocsátásának érdekében a magyar kormány és a magyar diplomácia alaptörvénybe foglalt kötelességének megfelelően tegyen meg minden tőle telhetőt és módjában állót, hiszen e két ember nem csupán erdélyi magyar, hanem egyúttal magyar állampolgár is, ezért a levél másik megszólítottja Szijjártó Péter magyar külügyminiszter úr.

Dr. Kékesi Raymund jogász / Hungaryfirst.hu

6 hozzászólás

  1. László Ferenc

    Simon Jánostól (fent a Facebookon) kérdezem? Az mellett, hogy kétségbe vonja Dr. Kékesi Raymund jogász jóindulatát ez ügyben (csak megjegyzem, nem ismerem, még a nevét sem hallottam az illető úrnak eddig) – Ön mennyit tett Bekéék szabadulása érdekében? Azon kívül, hogy rögtön “összepászította” a magyar kormánynak történő oldalvágással! Vagy Ön ott volt és látta, amint pénz cserélt gazdát a másik ügyben? Ha nem, akkor ne vagdalkozzon csak azért, mert a nevét szereti látni nyomtatásban!
    Írásából nem a Bekéék iránti aggódás, ha nem a magyar kormány elleni ellenszenv mutatkozik meg.
    Sajnos, vannak ilyen emberek, akik azt gondolják, hogy az internet névtelensége mögé bújva bármit leírhatnak, bárkit mocskolhatnak, stb.
    Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ezt NE tegye a továbbiakban. Ugyanis lehet, hogy a leírt szövege névtelenség mögött jelenik meg – de arról se felejtkezzen meg, ha valakit mélyen sért, vagy bánt, legyen az magán vagy jogi személy – ha feljelentést tesz rágalmazás, vagy becsületsértés miatt, akkor a rendőrség, a minden számítógéphez, vagy telefonhoz tartozó IP cím alapján, 1 perc alatt be tudja azonosítani, milyen címről, melyik számítógépről érkezett a vitatott írás – utána pedig jogszerűen! – mehet uram a tárgyalásra!

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves László Ferenc úr, egy nyuggernek nem feladata az, hogy ügyvédeskedjen és börtönből menekítsen bárkit, de véleménye még, ettől függetlenül, lehet az üggyel kapcsolatosan, és mással kapcsolatban is. Tisztelettel.

      Válasz
      • László Ferenc

        Tisztelt uram! Igaza van, véleménye bárkinek lehet és azt szabadon ki is fejtheti!
        De az nem “párosulhat” a rágalmazás, vagy becsületsértés kategóriájával – mert az már más elbírálás alá esik!
        Tisztelettel, LF

        Válasz
        • Tóducz

          Tisztelt L.F. uram! A véleményhez “párosult rágalmazás, vagy becsületsértés elbírálása” meglehetősen szubjektív művelet. Én ismerek olyan volt UDMR-és jogász csúcspolitikust, aki annak idején, az Erdélyi Napló hasábjain, azzal fenyegetőzött, hogy “minden rágalmazót beperelek”, aztán soha se perelt be senkit rágalmazásért, pedig írtak róla jócskán kellemetlen dolgokat. A nem tetsző valóságot sokak rágalmazásként, becsületsértésként igyekeznek feltüntetni! Az IP cím kiderítésével való fenyegetőzés se valami bátor cselekedett, különösen nem egy olyan emberrel szembe, aki saját neve alatt írogat. Ez olyan szekus, milicista ízű megfélemlítésként hathat a mai közvéleményben. Tisztelettel.

          Válasz
  2. Rozsnyai László

    Együttérző ima.

    Válasz
  3. antal m.

    Nyílt tiszta magyarellenes kirohanása a hatóságoknak,- nemztünk ellen! EZ NEM EGY DEMOKRATIKUSAN JÁRHATÓ ÚT!?

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.