Száztíz önkéntessel vágott neki mintegy két hete a Puskás Tivadar Szakközépiskola égisze alatt működő Környezetvédelmi Tanács nevű diákcsoportosulás a hat éve bezárt sepsiszentgyörgyi Szakszervezetek Művelődési Háza kitakarításának, állításuk szerint elvégezni azt, amire a felelős hatóságok évek óta nem voltak hajlandóak. Az épületben tartott sétánk során egyértelművé vált: a takarításon, fertőtlenítésen, illetve a még fellelhető és teljességgel tönkre nem tett ingóságok megmentésén túl az épület sürgős és alapos beavatkozásra szorul. A gond régi: egy jogrés folytán továbbra sem tudni, ki a tulajdonosa az épületnek, és ennek tisztázása már a központi szakszervezeti tömbökön múlik.
A középiskolás diákokból és egyetemistákból verbuválódott csoport Balázs Dániel, az iskola tizenkettedik osztályos, környezetszakos tanulója kezdeményezésére döntött úgy: a takarításon túl megpróbálnak valamit megmenteni az épületben hátrahagyott ingóságokból, illetve a további rongálásnak is elejét veszik, már amennyire lehetőségeik engedik.
A diákok az intézmény volt igazgatójának, Mircea Ștefannak felhatalmazása alapján láttak neki a takarításnak, illetve megkeresték az önkormányzatot, a megyei környezetvédelmi ügynökséget, a prefektúrát, és nem utolsósorban az épület gondnokságát ellátó Szakszervezeti Művelődési Házak Országos Egyesületét. Igyekeztek minden szükséges jóváhagyást megszerezni, az illegalitás elkerülése végett. A gondnokságot ellátó egyesület részéről kitérő válasz érkezett, ennek ellenére nekiveselkedtek a takarításnak.
Séta az enyészet földjén
A főbejáratnál a valamikori bútorzat darabjai fogadnak – már amit az ott tanyázó 8–10 hajléktalan még nem tört össze. Balázs Dániellel az egykori, még elfogadható állapotban lévő gondnoki irodában találkozunk, az ajtó zárható, ezért pár tárgyat ide menekítettek. A két éjjeliőr számára kijelölt helyiség használható, illetve a földszinti volt irodákból is összegyűjtötték a még ép tárgyakat, mások mellett egy december elsejére készült pannót is.
Az épület többi részén viszont szinte nem találni olyan sarkot, ahol ne az enyészet vagy a rombolás nyomai látszanának. Az előtérben nagy kupac szemét fogad – az ürüléket már eltávolították, a folyósokon hasonló a helyzet –, ezt időközben nagyrészt felszámolták már a diákok, a hulladék szétválogatásával ezen a héten végeztek. A belső udvaron egy vastraverzen Coca Cola fényreklám hirdeti, nem is oly régen itt még szórakozóhely is működött, amelynek egykori felszereléséből ottjártunkkor még sok látható volt a nagytermek egyikében (italosládák, ülőalkalmatosságok, díszítőelemek a falakon, meg a fogadópult).
Időközben a tárgyak jó részét az önkéntes diákok a belső udvaron helyezték el. Ezt csendesen a természet is visszahódítja, fa és bokor, gyom nő háborítatlanul a sok helyütt széttöredezett burkolat között, illetve az egykori kismedencében.
Továbbsétálva a romlás, rombolás újabb nyomai láthatók: az egykori nagy előadóteremben a nézőtér székeiből még elég sok megmaradt, a színpadon zongora árválkodik, illetve amint Balázs Dániel rámutat: igen veszélyes az egész színpad, a zsinórpadlás főgerendája ugyanis elrepedt, és félő, hogy leszakad – a súlyokat, reflektorokat és más felszereléseket az elmúlt napokban eltávolították és a színpadon helyezték el.
A rombolás az emeleti részeken a legsúlyosabb, a főterem vetítő- és világosító helyiségeiben törmelék, alkatrészek borítják a padlót. A különböző bérbe adott helyiségekben is szeméthalmok, ételmaradékok, de fecskendőket és gyanús fehér port is találtak – erről a rendőrséget is értesítették.
Több tárgy maradt ugyanakkor az egykori bérlők után is, a művelődési ház ugyanis 1990 után önfenntartóvá vált, a helyiségeket kiadták, így biztosítva a jövedelmet. A hulladékhalmokon túl aggasztó, hogy a mennyezet több helyen beázott, sőt, éktelen lyukakat is látni. „A szeméten, széttört, tönkretett tárgyakon kívül rengeteg dokumentumot találtunk, ezeket egyelőre egy vasszekrényben őrizzük, nehogy továbbiak tűnjenek el, az alagsorban pedig egy könyvtárat fedeztünk fel, illetve számtalan népviseleti ruhadarabot, színpadi kellékeket, írógépeket és más eszközöket, amiket egy zárható szobába hordtunk át, amíg tisztázódik a sorsuk.
Az alagsorban található még az épület egykori szellőzőrendszere, ami épen megúszta. Az ingatlan alatt létrehozott légvédelmi bunkerbe is bebocsátást nyertünk, ahol egyebek mellett gázmaszkokat találtunk, illetve telekommunikációs felszerelést is.
Ezekhez nem nyúlhatunk, értesítettük a hatóságokat” – magyarázta Balázs Dániel. A felsoroltak ottjártunkkor még a helyükön voltak – a dokumentumok között leltári elszámolások, átiratok akadnak bőven még a 90-es évekből, emellett például a valamikor szintén az épületben működő Spiru Haret Egyetem kihelyezett tagozatának több okirata is.
A napokban a román és magyar nyelvű, a művelődési ház pecsétjével ellátott könyveket tartalmazó könyvtárat elköltöztették, mivel az alagsor már több rendben beázott, a vizes kiadványokat megpróbálják kiszárítani, a bunkerrel pedig a megyei katasztrófavédelem foglalkozik. A hatóság vezetője, Adrian Simtea elmondta: a felszerelés már múzeumba való, így konzerválják a bunkert, a végleges lezárásáról viszont az ingatlan tulajdonosának kell majd gondoskodnia.
A diákok lendülete némileg megtört, mivel több akadályba is ütköztek, ezért egyelőre leállították a takarítást. A Környezetvédelmi Tanács egy konferenciát szervez, amelyre az érintett intézményeket is meghívták, és amelynek célja, hogy közösen találjanak megoldást az ingatlan helyzetére. A mintegy két héttel ezelőtti állapothoz képest azzal szembesültek, hogy megjelentek egyes régi bérlők, akik a javaikról érdeklődnek.
Emellett a közegészségügyi igazgatóság egy csapata is kiszállt a helyszínre a prefektúra felkérése nyomán, és megállapították: a teljes épület potenciális fertőzési gócpontnak tekinthető, és felszólítják a tulajdonost, hogy sürgősen intézkedjen. A legsúlyosabb probléma, hogy mindennapossá váltak a betörések, a hajléktalanok ismét randalíroznak. Az önkéntesként szolgálatot teljesítő két őr nem elegendő. Most várják a hatóság válaszát, illetve felvették a kapcsolatot egy őrző-védő szolgálattal is.
Nem elég csak takarítani
Mircea Ștefan 2013 januárjában végleg leköszönt az igazgatói tisztségből, miután a művelődési ház működésképtelenné vált, s mára már közel kétmillió lejre dagadt adósságot halmozott fel egyebek mellett az önkormányzat irányába. Számára már jó ideje egyértelművé vált, hogy a helyi és a központi hatóságokat, döntéshozókat egészen más érdekek vezérelték, mint hogy az ingatlan továbbra is azt a célt szolgálja, amiért egykoron megépítették, és aminek 2012-ig nagyjából meg is felelt. Már csak ezért is üdvözölni tudta a diákok ötletét, valaki végre tenni is akar.
Egy ideig saját költségen próbálta a bezárást követően rendezni az ingatlant, a betört ablakokat még kicserélték, de ezek sem tartottak sokat, a hajléktalanok beköltözését pedig egymaga nem tudta megakadályozni. Az országos egyesülettől semmilyen visszajelzést nem kapott, hogy mi legyen a művelődési ház sorsa, azt követően sem, hogy az épületet kénytelenek voltak bezárni.
Bong Vilmos, az Alfa Kartell Szakszervezeti Tömb háromszéki képviselője lapunk megkeresésére elmondta: a helyi érdekvédelmiseknek nincs és nem is volt beleszólása abba, hogy mi történik az épülettel. Ennek ellenére Bogdan Hossuhoz, az Alfa Kartell országos vezetőjéhez fordultak, értesítették az épület állapotáról, most várják a visszajelzést, de ez egy hosszabb folyamat lehet, mivel a többi tömbbel is egyeztetni kell.
Bong megerősítette, hogy a telekkönyvben továbbra is az 1990-ben felszámolt Romániai Szakszervezetek Általános Szövetsége (UGSR) szerepel az épület tulajdonosaként. A jogutódlás kérdését azóta sem sikerült rendezni, mindössze a gondnokság került a rendszerváltás utáni években létrehozott Szakszervezeti Művelődési Házak Országos Egyesületéhez. Javasolni akarják az egyesületnek, hogy esetleg egy együttműködési szerződés révén az önkormányzat váljon az épület gondnokává, és így talán a megmentése is lehetővé válik.
Tóth-Birtan Csaba, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere megkeresésünkre elmondta: augusztusban találkoztak Mircea Ștefannal, hogy valamilyen megoldást találjanak legalább arra, hogy az ingatlan ne jelentsen a továbbiakban is fertőzésveszélyt, illetve a beszokott hajléktalanok ügyét is rendezzék. Az önkormányzat az egyesületnek is átiratot küldött, melyben javasolják, hogy rácsokkal, fémpannókkal zárják le valahogy a bejáratokat.
Az alpolgármester szerint az átiratra a mai napig nem kaptak választ, a volt igazgatóval viszont azóta is tartják a kapcsolatot. Tóth-Birtan Csaba hozzátette: jogrés következtében továbbra sem tudni, az épületnek ki a tulajdonosa. Ebből kifolyólag az önkormányzat semmilyen beruházást, állagmegőrzést nem tud elvégezni, hiszen törvény szerint még az ingatlanba sem léphet be.
Nagy D. István / Háromszék