Muravidéki magyar népzene címmel jelent meg kötet a Hagyományok Háza gondozásában. A hangzóanyagot is tartalmazó kiadvánnyal az intézmény a legkisebb magyar közösség zenei értékeit teszi közkinccsé.

 A Hagyományok Háza értékes kiadvánnyal tiszteleg a muravidéki magyarság hagyományőrző erőfeszítései előtt. A legkisebb Kárpát-medencei magyar közösség zenei tradícióit összefoglaló, Muravidéki magyar népzene című könyv Paksa Katalin és Németh István munkája.

Jóllehet, a Muravidék – mint a XX. század elején létrehozott régió – hagyományai összefonódnak a nyugat-pannon térség néprajzi tájegységeivel, a göcseji, az őrségi, a hetési és más távolabbi kisrégiók népzenéje ott is gyökeret eresztett. Olyannyira meghonosodott, hogy a szomszéd népek is átvették, dallamaiból szláv nyelvű változatok is születtek.

Muravidék zenei kincseinek feltárása viszonylag későn kezdődött. Amíg Zala és Vas megyében – a magyar népzenei gyűjtés első nagy egyéniségének, Vikár Bélának köszönhetően – 1905-ben már készültek fonográffelvételek, s más kutatók is gyűjtöttek a vidéken, addig a szlovéniai magyarság körében csak az 1960-as években indult meg a feltáró munka. A titói Jugoszlávia szelleme egyébként sem kedvezett a magyar népdalok gyűjtésének.

22 településen fordultak meg gyűjtők, s 17 helyen készítettek népzenei felvételeket. Paksa Katalin és Németh István közös, 1998-as gyűjtésében többek között támaszkodhatott Horváth Károly zenetanár három évtizedes munkásságára, Kiss Lajos zombori születésű népzenekutató anyagaira, s a zeneszerző Király Ernő gyűjtéseire, aki az Újvidéki Rádió népzenei szerkesztőjeként 1962-től járta a vidéket.

A háromnyelvű Muravidéki magyar népzene kötet több, mint háromszáz oldalán 210 dallamot idéz, az olvasó hangzóanyagon is tudja követni a leírtakat, és térképek, fényképek is segítik a tájegység jobb megismerését.

„E kötet, az elvégzett munkával együtt, közösségünk szempontjából fontos érték és bizonyíték – jellemzi a hiánypótló munkát Göncz László, a muravidéki magyarság emblematikus személyisége. – Az egyetemes magyar népdalkincs vonatkozásában pedig tán az egyik legkisebb, de élénken csillogó és nélkülözhetetlen mozaikkő behelyezése nemzeti értéktárunk egészébe.

A kötet bemutatója 2018. október 12-én lesz Lendván, a Bánffy Központban. A jeles eseményen jelen lesznek a szerzők, a kiadványt dr. Kepéné dr. Bihari Mária mutatja be.

*Zsitkóci népdal (Paksa Katalin, Németh István, 1998.)

Dr. Csermák Zoltán

1 Comment

  1. marczy

    Nem a muravidéki magyarság a legkisebb, hanem a burgenlandi. Igaz, ez utóbbi már keveredett a frissen odavándorolt magyarokkal. Linket nem engednek ki, de van egy öt évvel ezelőtti cikk: “Víz felett maradni – magyarnak lenni Burgenlandban” Ausztriában ma már többféle magyar van: van a bevándorló magyar, az erdélyi magyar (állítólag többen vannak, mint Magyarországon!) meg a pozsonyi “mágyár” és általában véve a fővidíki (zoboralji, rozsnyói stb.) magyar. Szóval rengeteg a határon túli. Meg az 56-os magyar, ők is rengetegen vannak. Őshonos magyarok már alig-alig. Van viszont magyar iskola Őriszigeten, gimnázium Felsőőrött.
    De maga a közösség nagyon nem egységes, az említett magyarok, ha nem ugyanabba a csoportba tartoznak, ritkábban érintkeznek egymással. Ezen kívül vannak még a magyarországi és szatmári svábok, akik szintén tudnak magyarul, de az identitás nyelve náluk értelemszerűen a német.
    Bécsben emellett még jelentős román, szerb és horvát közösség (főleg a szerbek igen sokan vannak) is él.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.