Kampánya során száz napban határozta meg Benedek Huszár János polgármester azt az időszakot, amelyben a sűrgős, kivitelezhető, esetleg elhanyagolt teendőket véghez tudja vinni.
Beiktatása óta február elsején, tegnap telt ki ez a száz nap és ennek apropóján beszélgettünk el a polgármester úrral. A több, mint húsz éves ismerettségünk nyomán, természetesen tegeződtünk.
Polgármester úr, kedves János, ígértél a barótiaknak és a hozzátartozó falvak lakóinak valamit kampányod során. Száz napot kértél, hogy néhány mulaszthatatlan dolgot el tudj intézni ebben az időintervallumban. Ma van a századik nap a beiktatásod óta. Melyek azok a konkrét dolgok, amelyeket elkezdtél és sikeresen be is fejeztél az említett száz nap alatt?
Úgy gondolom, a hivatal ügyfélbarátabbá vált az elmúlt hónapokban, a legtöbb ügyfelünk kérését sikerült időben teljesítenünk. Persze nem dőlhetünk hátra, mert hiányoznak még emberek az intézményből, ezért alkalmazásokat indítottunk el, és az online ügyintézés területén is van még rengeteg tennivaló, de például már február folyamán élesítjük az online adófizetést, a tavasz folyamán pedig az ügyintézés valós színtereit hozzuk arra a szintre, amely méltó lesz alkalmazottaink és az ügyfelek számára is. Feltérképeztem a város vagyongazdálkodásának a helyzetét, és egyáltalán nem vagyok megelégedve a helyzettel, mert egyrészt néhány fizikai vagy jogi személy hatalmas adósságokat halmozott fel a költségvetéssel szemben, és ez nem tisztességes az adójukat időben befizető állampolgárokkal szemben, másrészt évtizedes bérletek árai nem voltak aktualizálva a szerződésekben foglaltak szerint, s ezek során bevételektől esett el a város. Ezeket nagyjából már napirendre hoztuk, pár elmaradt szerződést tavaszig aktualizálunk.
Operatívan felszámoltuk a város alsó végében érezhető bűzforrást, a szennyvíz már nem árasztja el az egész zónát. Bekötöttük a Kihágó utca pár házát a víz- és szennyvízrendszerbe, leaszfaltoztuk a baptista templom melletti hidat és a bekötőút szakaszát, a Petőfi utcaira is rákerült a második, végleges réteg.
Felszereltük a városgazdálkodási osztályunkat: a buldoexkavátorhoz szárzúzót és három kanalat vásároltunk, amellyel a közterületek – főleg sáncok, útszélek – karbantartását fogjuk végezni, de beszereztünk egy aszfaltvágót és egy hatszemélyes furgont is, amellyel kiváltjuk a nehézkes traktorunkat bizonyos esetekben. Beszereztük a településekre szükséges átereszcsöveket, és neki is fogtunk a cseréjüknek Miklósváron, a beálló tél miatt viszont – amelyre igen, számítottunk! – szüneteltenünk kell ezt a munkát.
Elindítottuk a felsőrákosi szennyvíz tervezését, tisztáztuk a poliklinika telekkönyvét, mivel tervdokumentációt készítünk az épület teljes felújítására.
Melyek azok a dolgok, amelyeket elkezdtél, de nem sikerült befejezni száz nap alatt, de amelyek rövid időn belül megoldódnak?
A legnagyobb gondot a város fejleszthető ingatlanjainak a jogi helyzete okozza. Hiába van például a közvagyonleltárban út, utca, ingatlan, ha nincs betelekkönyvezve, nem pályázhatunk például az Országos Befektetési Társaság (CNI) programjaira. Szakcéggel kötöttünk szerződést a város és a falvak utcahálózatának a betelekkönyvezésére, illetve a topofelmérések elkészítésére, a terepmunka Felsőrákoson és Bibarcfalván megtörtént, következik a többi település. Nagyon fontos a város nyugati kerülőútja nyomvonalának a kitisztázása és megszerzése is, valamint az Alsórákos felé vezető útvonal megfelelő szélességű betelekkönyvezése, mert a belső úthálózaton kívül ezek az útfejlesztések számítanak prioritásnak az elkövetkező években.
Nem tudtuk megoldani a bányaúti felső hídnál a vízvezeték patak alatti átfúrását, illetve a szennyvízgyűjtő cső átvitelt az úton felüli területre még, viszont ennek még a tél folyamán meg kell történnie.
Telekhiányból adódóan nem találtuk meg az építendő bölcsőde végleges helyét, bár tervezőnk már lenne hozzá, és nyilatkozatai szerint a kormány bölcsődeépítési programot kíván indítani.
Bár több esetben is egyeztettünk, még nem találtunk tervezőt az iskola és a kórház felújítási terveinek az elkészítésére, mivel nagy volumenű munkálatokról van szó, ezért itt továbbra is keresünk.
A bibarcfalvi és bodosi szennyvízhálózattal kapcsolatosan a tárgyalások végén vagyunk a tervezőcsapattal.
A felzárkózás útjának nevezted a programodat és ennek a kivitelezésére nem egy, nem két mandátumot képzeltél el, hanem tíz évet. Melyek azok a tervek, munkálatok amelyeket még ebben az évben sikerül befejezni?
Elsősorban jogilag is le kell lezárnunk néhány olyan beruházást, amely műszaki értelemben majdnem kész van már, ilyen a Petőfi utcai és a Víz utcai híd, a felsőrákosi vízhálózat átvétele. Legkésőbb áprilisban indítjuk a zöldségpiac modernizálását, amely a nyár második felében már a piacozók rendelkezésére kell újra álljon. Ugyancsak áprilisban indul a Millenium-park és a Keserű Mózes utcai ANL-tömbház előtti park projektje, amit az év végig le is fogunk zárni, és ugyancsak az év végére kell elkészülnie a líceum új épületének, ezzel pont kerül a három évtizedes építéstörténet végére, amivel megoldódik az oktatás negyven éve tartó krónikus osztályteremhiánya, és utána minden típusú iskolai oktatás Baróton a Kossuth lajos utca 172. szám alatt fog zajlani.
De nem csak munkálatokból áll a fejlesztés. Megbeszélést tartottunk az iskolák igazgatóival és katedrafelelőseivel, február 15-re várom mindazokat az igényeket, javaslatokat, amelyek az áprilistól indítandó tehetséggondozó, felzárkóztató,illetve pedagógustámogató programjaink alapját képezik majd. Szeptembertől működnie kell az iskola fogorvosi rendelőjének is.
Emellett pedig részt veszünk a megyei tanács által kezelt Háromszéki Települések Modernizációs Programjában, ennek keretében működésbe fogjuk idén helyezni Miklósváron a családorvosi rendelőt, játszótereket építünk falun és városon egyaránt.
Hogyan látod az első négy évet, első mandátumod végét? Sikerül-e véghezvinni majd az erre az időszakra kitervelt munkálatokat? Melyek lennének ezek?
Az első három hónap végén lehetetlen megmondani, mire lesz elég ez a négy év. Ebben a pillanatban még egyetlen új állami vagy uniós fejlesztési program sem indult el, egyelőre a régi struktúrákban gondolkodhatunk csupán. Ezt a négy évet fejlesztési szempontból egyrészt a kormányprogram, másrészt az európai uniós költségvetési ciklus programjai határozzák meg. Mivel az idei költségvetést még a kormány sem véglegesítette, nem látjuk, pontosan milyen helyi fejlesztési prioritásokat határoz meg, hol és mennyiben férünk hozzá állami forrásokhoz, és ugyanez érvényes az uniós programokra is. Egyelőre a felkészülés fázisában vagyunk, mert az bizonyos, hogy infrastruktúrára lesznek források, és lesznek az oktatás és az egészségügy fejlesztésére is, és számunkra ez a három terület a leglényegesebb.