Száznegyven év rimánkodás

Álljon itt a szakács, akarom mondani a szerkesztő vallomása, legyenek elnézők, technikai leírás következik.

Normális időkben a lapot azzal lehet eladni, amit történelmünk legsikeresebb bestsellere, a Biblia is kínál: vér, szex, intrika, erőszakos halál, csalás, ámítás, hasonlók. A recept annyira sikeres, hogy ha nem is ebben a sorrendben, de Hollywoodban bármi egyébre ritkán adnak produceri pénzt. Hogy a Bibliában nincsenek ilyen vad dolgok? Tessék beleolvasni, van abban kőkéssel végzett incisio, kardok királyok hasába, halálra kövezés, szüzek megrontása – tiszta CNN-híradó. A szükséges túlzásokkal, hiszen nehezen elképzelhető, hogy a Midián királyok hatvanegyezer szamarat tartottak volna a ház körül. De most kampányban vagyunk, nehéz idők járnak, veszélyben a haza, a nemzet, és ennek elhárítására ki van találva egy meglehetősen költséges módszer, képviseletet választunk. Hogy mire jó az?

Nem élhetünk, mint az álla-tok, érvelnek a közpénzből élő jelenlegi és többnyire jövendő választottak, bölcs törvényeket kell hozni, igazgatni kell az önkormányzatokat, ott kell lenni, ahol a döntéseket hozzák, különben megölnek ezek a románok, meg ez a kutya renegát szász. Nehéz ezzel vitatkozni, így lenyeljük a békát, és a választásokig tartó időszakban engedelmesen elbattyogunk a sajtótájékoztatókra, hogy meghallgassuk: fogy a nemzet, itthon kell tartani, haza kell hívni a fiatalokat, né, építjük az óvodákat, meszeljük az iskolát, strandot kell építeni, arannyá változtatni a gyógyvizeket, modern, tehénvakarós farmokat igazgassanak a fiatalok.

Csak az a baj, hogy – bűnös módon a könyveket olvasók generációjaként – mi ezt már láttuk. Kezdve az 1879-es Kozma Ferenc-opusszal Székelyföld közgazdasági és közművelődési állapotáról, folytatva a Székely Kongresszus Kivándorlási és Fürdőügyi Szakosztályának 1902-es jelentésével, vagy belenézve a 2017-es Székely Kongresszus tanulmányaiba. Ugyanaz tárul a szemünk elé: szegénység, kivándorlás, kunyerálás előbb Budapesten, majd Bukarestben, és még egyszer elölről, turisztikát, járdát, utcát kéne fejleszteni, legyen Svájc, haladás, tündérország. Jeléül annak, hogy okosabb technikákat kell találnunk mihaszna politikusaink kiválasztására, mielőtt Székelyföld kiürül.

Walter Willmann / Székely Hírmondó

4 hozzászólás

  1. antal m.

    Reményt gerjesztő publicisztika!
    Úgy gondolom, hogy valóban itt lenne az ideje, hogy egy változást ki eszközölni a sorsunk érdekében. Most már a szeptember 27-én a helyhatósági választáskor, olyan személyek kellene mindenhol az élünkre választani, akik e felhívásnak tudatában vannak és vállalják e küzdelmet. A voksolok köre tudatába is kellene kerülnie, ezen ismereteknek, hogy tudatosan adják le szavazatukat a választás alkalmával!
    Majd,– folytonosan összetartani!

    Válasz
    • TÓDUCZ

      Na, mérnök űr, jól megmondta a tutit.

      Válasz
  2. Rozsnyai LÁSZL

    A Biblia tiszteletet érdemel.

    Válasz
  3. TÓDUCZ

    Jó írás. Az erdélyi magyarságnak sikerült kitermelnie magából az említett időközben azokat a pártokat és kádereket, amelyek/akik a mai helyzetbe vezették és juttatták az erdélyi szülőföldes magyarságot. A teljesség igénye nélkül gondolok itt a: MNP-re, a MN-re, az OMP-re, a MADOSZ-ra, a MNSZ-re, a RMP és a RKP magyar tagozatára, az UDMR-re, a MPP-re és az EMNP-re.

    Válasz

Hagy egy Válaszot Rozsnyai LÁSZL-ra Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük