Minden bevezetés nélkül egyből a legelején kezdem: 2017. november utolsó előtti napján feltettem a szentegyházai postára egy levélcsomagot, amelynek a tartalma egy könyv volt. Ennek a könyvnek az ára 51 lej, de eszmei értéke felbecsülhetetlen.

A postai költségét ennek az egyébként félkilós könyvnek 61 lejre becsülték, ami felháborítóan magas összeg, de még így is csak egyszerű küldeményben, mert ajánlva még tíz lejjel drágább lett volna. Ez jóval meghaladta volna a könyv tényleges árát! Mindenki szerint én itt tévedtem, de mondom sorjában.

A postázott könyvet karácsonyra küldtem, de nem hogy karácsonyi ajándéknak nem érkezett meg Debrecenbe, hanem a mai napig még úton van, de valószínű, hogy elveszett!

Durván két hónap alatt nem ért a rendeltetési helyére, mert Debrecen messze van, igaz, hogy a postai költségek is jól meg vannak szabva, mivel az egy átlagos román dolgozó napi munkabére!

Az egyik jó barátunk Filadelfiába küld rendszeresen csomagot nem sokkal több díjazásért és egy hét múlva mindig megkapják. A másik barátunk Indiába küld gyakran dolgokat és tíz napnál rövidebb idő alatt megkapják. Ezen tényeknek a tükrében azt látjuk tehát, hogy Debrecen városa távolabbra esik mint Florida, de mint India is!

Közben a címzett és énközöttem intenzív elektronikus levélváltás folyt: a debreceni barátom szerint a magyar postai kézbesítőkkel nem lehet tárgyalni, a csomagot nincs hol keresni, várni kell, miért nem tettem ajánlva?

A mi postai alkalmazottjainkkal lehet tárgyalni, de fölösleges: miért nem tettem fel ajánlva, hogy nyomon lehessen követni? Szentegyházáról rendben elment a begyűjtő központba, Brassóba, ahol még véletlenül sem dolgozik egyetlen magyar anyanyelvű alkalmazott sem (ez hihető)! Nekik magyar könyv nem kell, még románt sem olvasnak! Onnan a legnagyobb valószínűséggel Debrecenbe került! Az ottani kézbesítőken múlik, mivel ünnepek alatt sok a küldemény és a félkilós levél már teher. Vagy nem találják a címzettet, a postaládába nem fér bele ,satöbbi!

Egyre nagyobb bennem a bűntudat, hogy én vagyok a hibás, az én tíz lejemen múlott a könyv sorsa, amit megspórolni próbáltam! Nincs hova, kihez panaszra menjek! Mert nem fizettem meg a 10 lej különbözetet, ami nem kötelező ugyan, de hasznos, ahogy a fenti példa is mutatja. Vizsgáljuk is meg egy kicsit figyelmesebben ezt a jelenséget: ha egy küldeményre bevesz tőled a posta 61 lej költséget, az még nem garancia arra, hogy hiánytalanul meg is érkezik? Akkor meg minek fizetem azt az összeget és milyen erkölcsi joga van arra, hogy egy olyan szolgáltatásra vegyen el tőlem összeget, amit nem teljesít? Ezek szerint a posta, mint intézmény, diszkriminál, két féle szolgáltatást nyújt: egyet a kispénzűeknek és mást a nagypénzűeknek!

Lebontva az intézményt egyszerű alkalmazottakra: egyesek jogot formálnak arra, hogy durván beavatkozzanak ügyfeleik boldognak remélt karácsonyába? Hogy anyagi károkat és lelki sérelmeket okozzanak azoknak, akikért ők egyáltalán léteznek, akik után családostól élnek?

Nemsokára kezdődnek a magyarországi választások melynek kapcsán levélszavazatokat bíznak mindkét postára, ez egy nagyon fontos dolog! Egy ország és egy nemzet sorsa a tét és bizonyára önök is tudatában lesznek ennek komolyságával és annak is, hogy morálisan felkészüljenek a nagy feladatra!

Nem tudom törvényesen bizonyítani igazamat 10 lej híján, de a szabad véleménynyilvánítás jogán kijelenthetem: szégyellje magát a Magyar Posta, de a Román Posta se legyen kivétel, mert rá is ráfér egy kis mustra!

Sebők Mihály