1603. július 17-én, a Radu Șerban havasalföldi vajda ellen vívott brassói csatában vesztette életét Székely Mózes erdélyi fejedelem. Az egyetlen székely származású uralkodó csupán néhány hónapig irányíthatta Erdélyt, ugyanis a tizenöt éves háború keltette zűrzavar a halálba ragadta.
Szamosközy István, a fejedelemség egyik legjelentősebb történetírója szerint Székely Mózes 1553 körül, Udvarhelyen látta meg a napvilágot székely lófő család gyermekeként. Édesapja minden bizonnyal a „János deák” néven is ismeretes Literáti Székely János volt, aki kezdetben jegyzőként, majd a sófalvi sókamara intézőjeként jelentős vagyonra tett szert. Vélhetően a fiatal Székely Mózes is sókereskedőként kezdte meg pályafutását, heves vérmérséklete azonban az 1570-es évek közepén Báthory István fejedelem (ur. 1571–1586) katonái közé vitte őt.
A források szerint több alkalommal is kitűnt hősiességével a Bekes Gáspár trónkövetelő elleni 1575. évi háborúban: Radnótnál állítólag kardjával a foga között úszott át az ellenséghez, az Erdély sorsáról döntő kerelőszentpáli csatában pedig már az udvari lovasság és testőrség vezéreként vállalt oroszlánrészt a győzelemben.
Vitézségének köszönhetően Székely Mózes csodálatos gyorsasággal emelkedett a katonai ranglétrán, és egy évvel Bekes legyőzése után Erdély határain kívülre is elkísérte a lengyel királlyá választott Báthory Istvánt. Utóbb a fellázadó Gdańsk alatt, majd a IV. (Rettegett) Iván orosz cár (ur. 1533–1584) ellen vívott háború során is tanúbizonyságot tett kivételes bátorságáról, Báthorytól különböző adományokban részesült. Székely Mózes hazatérve tekintélyes birtokokra tett szert, Kornis Annával kötött házasságával előkelő családba került; utóbb királybíróvá és Udvarhelyszék kapitányává is kinevezték, és a fejedelmi udvar állandó vendége lett.
Eközben szinte az összes erdélyi hadjáratban szerepet vállalt, 1591-ben Moldvában harcolt, Báthory Zsigmond csatlakozása után pedig a tizenöt éves háború színterein vitézkedett, és az esztendők során újabb adományokban részesült. Az ingatag Báthory Zsigmond 1598. évi lemondásával kezdődő zűrzavaros években Székely Mózes hosszú ideig távol tartotta magát a politizálástól, és ide-oda csapódott a „törökös” és a Habsburg-barát párt között.
Kezdetben Báthory Andrást támogatta, alvezéreként részt vett a sellenberki csatában, majd a következő év során Vitéz Mihály táborában bukkant fel, és harcolt a nagyravágyó vajda moldvai hadjáratában. Miután Báthory Zsigmond harmadszor is visszatért Erdélybe, Székely Mózes ismét oldalt váltott, ám ekkor már végleg elkötelezte magát a „törökös” párt mellett. A goroszlói vereség és Báthory negyedik lemondása ellenére 1602-ben sereget szervezett Basta kiűzésére, de Tövisnél vereséget szenvedett.
E kudarcot követően vette kezdetét Székely Mózes rövid politikusi pályafutása, ugyanis a tövisi csata után ő vállalta a „törökös” párt vezetését. A hadvezér támogatóival az oszmán hódoltság területére, Temesvárra vonult, ahol kapcsolatba lépett Jemiscsi Haszán nagyvezírrel, és 1602–1603 telén a kinevező okiratot és a fejedelmi jelvényeket is megkapta. 1603 márciusában tekintélyes török segédhaddal távozott Temesvárról, és Lugos, illetve Karánsebes elfoglalása után betört Erdélybe.
A rendkívül népszerűtlen Basta generális a következő hetekben folyamatos visszavonulásra kényszerült a támadókkal szemben, így az április 15-én hivatalosan is megválasztott Székely Mózes fejedelem tíznapos ostrom után, május 9-én bevonulhatott Gyulafehérvárra. 1603 júniusára Székely Mózes szinte egész Erdélyt uralma alá hajtotta, ám elődeinek tragikus sorsát ő sem kerülhette el.
A csíki és háromszéki székelyeket sikerült a fejedelem ellen hangolni, Basta buzdítására a Habsburg-párti Radu Șerban havasalföldi vajda is támadásba lendült. Ellenségei megelőzése érdekében Székely Mózes Brassó környékére vonult, és ott szekértábort épített, ám ezzel valójában kétszeresen is hibát követett el: egyfelől az erdélyi sereg elhelyezkedéséből eredően komoly stratégiai hátrányba került, másfelől hadereje csupán töredéke volt az ellene 17 000 katonával felvonuló Radu Șerban hadainak.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy az 1603. július 17-én vívott brassói csatában a havasalföldi vajda döntő győzelmet aratott a fejedelem felett. Az ütközetben maga Székely Mózes is elesett, a kivérzett, tehetetlen országba visszatért Basta, aki Bocskai István felkelésének kirobbanásáig ismét uralma alá hajtotta a rengeteget szenvedett Erdélyt.
Tarján M. Tamás (Rubiconline) / Háromszék