A Tien-san expedíció sikeres volt, mert mindnyájan épen, egészségesen hazatértünk – állapította meg hét eleji sajtóértekezletén Tulit Zsombor. Az expedíció vezetője elmondta: Csenteri Leventével együtt megmászták a Románia területénél négyszer nagyobb hegytömb, a Khan Tengri (Egek Ura – 7010 m) és a Csapajev (6100 m) csúcsait.
A hegymászók elmondták: sokat tanultak az expedíciót szervező helyi csapattól. Amikor arról érdeklődtek, hogy milyen stratégiával kell a Khan Tengrit megmászni, azt a választ kapták: kell menni felfelé.
– Ez az elsőre fölényeskedőnek tűnő mondás mély igazságot takar. Menni kell, ha lassan is, de folyamatosan. Amíg mozog az ember, bemelegedve tartja izmait, addig halad is, és nincs bonyodalom. A gondok akkor kezdődnek, amikor valamiért meg kell állni, technikai gond merül fel, találkozol egy szembejövő csoporttal, vagy nem tudsz megelőzni egy másik társaságot, amelyet utolértél. Akkor kiesel a ritmusból, esetleg kapkodni kezdesz, eltérsz az eredeti tervtől, akármi megtörténhet – magyarázza Tulit Zsombor.
Csenteri Levente, aki korábban „csak Kazahsztánban járt itt-ott 5000 méter fölött”, azt mondja: fiatalkori álma valósult meg, hogy felmehetett egy „nagy hegyre”.
– Ez olyan élmény, hogy én már akkor is boldog lettem volna, ha csak az alaptáborig jutok el. Az, hogy feljutottam a csúcsra, extrának számít – mondja a vállalkozó.
A hegymászók úgy vélik, a türelmes akklimatizációnak, a jól megtervezett útvonalnak és a vártnál sokkal kedvezőbb időjárásnak köszönhető, hogy tulajdonképpen gond nélkül sikerre vitték az expedíciót.
– Megtérült az, hogy 8–9 napot rááldoztunk arra, hogy 600 helyett 6000 méteren lélegezzünk. A szervezetnek időt kell hagyni arra, hogy átálljon a ritka levegőre – hangsúlyozza Csenteri.
Kiderült az is, hogy egy török hegymászó, aki megspórolta ezt az időt, mert ő „már volt kétszer a Khan Tengrin”, a csúcsról lefele tüdőembóliát kapott, rosszul lett, és megfagyott. Az expedíció alatt életét veszítette egy bolgár hegymászó is, aki akkor indította a csúcstámadást, amikor ők lefelé jöttek, egy 800 méteres szakadékba esett, ugyancsak lefelé jövet.
– Újból megerősödött bennünk a tudat, hogy amikor feljutottál a csúcsra, akkor az út felénél vagy. A másik, ráadásul a nehezebb fele, az ereszkedés még hátravan. A súlyos balesetek 80 százaléka a csúcsról lefelé történik – mondta el Tulit Zsombor.
Tulit és Csenteri szerencsésnek nevezi magát, mert a Garmin által biztosított kütyüvel sikeresen „belőtték” azt az időablakot, amikor kedvező az időjárás a csúcstámadásra (értsd mínusz 15–20 fokos „meleg” van, nem havazik, és nem fúj a szél). Hajnal háromkor indultak, délután háromra értek fel a csúcsra (a vészforgatókönyv arról szólt, hogyha négyre nem érnek fel, akárhonnan, a csúcstól néhány méterről is megfordulnak), és este tízre értek le.
Az expedíció a Székelyek a magasban sorozat része, amelynek következő állomása az Alpok kezdőknek túra, ahová szeptember elején indulnak.
Erdély András / Székely Hírmondó