Megkezdődött az önkormányzati választási kampány, és az egységes Székelyföldtől hangos minden, ezt építi, szépíti az összes jelölt, ennek jövőjéért dolgozott, ezért kíván tenni ezután is mindenki.
Utakat álmodnak, mely jó minőségű aszfalttal köti egymáshoz a településeket, közös gazdasági, turisztikai fejlesztésekről regélnek, sőt, minap jelképesen a székelyföldi búzát is összeöntötték, jótékonysági céllal, de mint elhangzott, azért is, hogy az egységet, az összefogást jelezzék. Jelen volt a három székely megye RMDSZ-es tanácselnöke, sőt, Kelemen Hunor szövetségi elnök is, szebbnél szebb szónoklatok hangzottak el arról, hogy Székelyföld él és élni akar, s lám – immár a mindennapi betevőt biztosító gabona révén is –, körvonalazódik a szebb jövő.
Csakhogy mindeközben mély csend övezi a kudarcokat. A parlamentben zajló látványos magyarellenes kirohanások miatt még sóhajtoznak, háborognak kicsit választott vagy önjelölt politikusaink, ám a háttérben zajló aknamunkáról szó is alig esik. Így mit sem tudhatott arról a közvélemény, hogy egy július végi egészségügyi miniszteri rendelettel Brassóhoz csatolták Kovászna és Hargita megyét, azaz ekkortól Marosvásárhely helyett az ottani, még nem létező, regionális kórházhoz tartoznak a két magyar megye intézményei. Ezentúl nem lehet a súlyos eseteket Vásárhelyre szállítani, az ottani egyetemi központ a Szeben és Fehér megyei pácienseket fogadja majd, a szentgyörgyi, udvarhelyi vagy éppen a gyergyói betegeket kötelező módon Brassónak kell ellátnia. És ha Marosvásárhelyen még akadt magyar orvos, ápoló, aki szót értsen a románul rosszul beszélő, kiszolgáltatott beteggel, erre Brassóban már nincs remény, sőt, egyre gyakrabban hallani, hogy szomszédunkban igen rondán viselkednek a bajai, fájdalmai miatt még létező romántudását is feledő betegekkel, az is előfordult, hogy megrótták a magyarul is megszólaló asszisztenst, mert anyanyelvén fordult a pácienshez.
Mindez miért? Mert a liberálisok regionális kórházat ígértek Brassó megyének, s addig is, amíg elkészül, szándékukat igazolandó így töltik fel tartalommal a jelenlegi infrastruktúrát. Az RMDSZ pedig tudott erről, ez kiderült Kelemen Hunor elnök augusztus végi interjújából, miközben az Orban-kormányt ostorozza, ködösen, de megemlíti ezt a tényt is. Hétvégén Sepsiszentgyörgyre látogatott Nelu Tătaru egészségügyi miniszter, aki ezúttal agyondicsérte az itteni intézményeket, sőt, pénzt is ígért egy majdani tüdőkórházra, de – a sajtó előtt legalábbis – szó sem esett az egy hónappal korábban teremtett áldatlan helyzet rendezéséről. Hogy a zárt ajtók mögött mit ígért, nem tudhatjuk, de tény, az RMDSZ minden korábbi bírálata dacára a liberálisok mellé szegődött és segített megmenteni Ludovic Orban sokat ócsárolt kabinetjét.
Bármilyen háttéregyezség született, tény: az inkriminált miniszteri rendelet jelenleg érvényben van. Ha sikerül semlegesíteni, jó, de megtörténhet, hogy ismét az üres ígérettel maradunk. És az is kiderült újra, az egységes, virágzó Székelyföldről szónokló politikusok erejéből előrelépésre nem, legfennebb tűzoltásra futja. Közben pedig a mindenkori román hatalom apránként cincálja szét szülőföldünket.
Farkas Réka / Háromszék