Szél Bernadett: Lemondok minden LMP-s tisztségemről

Olyan embereket büntetett meg az LMP etikai bizottsága, akik döntéseket hoztak a kampányban és ezekért felelősséget vállaltak. Csak azt tudom tenni, hogy szolidaritást vállalok a társaimmal és lemondok – nyilatkozta a Magyar Hangnak Szél Bernadett. Az LMP távozó társelnökét és frakcióvezetőjét az ellenzék újraformálásának esélyeiről is kérdeztük.

– Az LMP etikai bizottságának döntése után, amely Önt megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy párttisztségre jelölhető legyen, miközben megtartotta társelnöki pozíciójában, bejelentette, hogy visszavonul egy kis időre gondolkodni. Mire jutott?
– Nem akartam hirtelen döntést hozni. Mert komoly döntéshez idő kell. És ezt az időt én meg akartam adni magamnak. Arra jutottam – és ez összefüggésben van az etikai bizottság döntésével –, hogy lemondok minden tisztségemről, amit az LMP-ben viselek. Ez két tisztséget érint: az egyik a társelnöki, a másik pedig a parlamenti frakcióvezetői pozíció. Annak érdekében, hogy az LMP frakciója ne maradjon vezető nélkül, az új vezető megválasztására meglegyen a szükséges optimális idő, szeptember 15-i hatállyal mondok le a frakcióvezetői posztról. Úgy tudom, hogy ezen a héten már ülésezni fog az LMP-frakció, hogy megtalálják az új vezetőt.

– Hallottunk olyan véleményt, hogy aki igazán kárt akar okozni a Fidesznek, az eléri, hogy az önök etikai bizottságát beléptessék hozzájuk. Kik ezek az emberek igazából?
– Az etikai bizottság tagjainak névsora fent van a párt honlapján. Olyan LMP-sek a tagjai, akiket az LMP kongresszusa megválasztott a bizottságba, és ők maguk közül választják meg az elnököt. Az elnök korábban Moldován László volt, most pedig Kerékgyártó István.

– Ez világos, de az etikai bizottság mintha önmaga paródiájává vált volna az elmúlt időszakban. Már szinte mindenkit kizártak, vagy megbüntettek, akik valamit is tettek ebben a pártban.
– Számomra is nehezen értelmezhető volt ez a döntéssorozat, melynek során jelölteket és a kampány vezetésében részt vevő embereket büntettek meg. Tehát olyanokat, akik döntéseket hoztak a kampányban és ezekért felelősséget vállaltak. Egyszerű vezetőként nekem nincs ráhatásom az etikai bizottság működésére, az alapszabályból következik ez. Mivel ezekkel a döntéssel azonosulni nem tudok, csak azt tudom tenni, hogy szolidaritást vállalok a társaimmal és lemondok. Akkor is lemondtam volna, ha engem nem, csak őket büntetik meg. A lényeg: a párt nem bánhat így az embereivel. Azt gondolom, hogy ez azoknak is arculcsapás, akik velünk voltak a kampányban: a szavazópolgárok, a szimpatizánsok számára is az. Olyan emberekről van szó, akik a hidegben főzték nekünk a teát, hordták nekünk az aláírásokat, szurkoltak, drukkoltak nekünk. Nagyon nehéz kampány volt ez. Hatalmas túlerővel mentünk szembe. Komoly küzdelem volt. Olyan módszereket alkalmaztak velünk szemben, amiket mi legfeljebb amerikai sorozatokban láttunk korábban. Elképesztő kampány volt, ezt mindenki látta. Aki küzdött, az nem érdemel ilyen elbánást.

– De hogy lehet folytatni így a munkát az LMP-n belül? Miért nem hagyja el a pártot is?
– Azért nem hagyom el, mert az LMP etikai bizottsága nem egyenlő az LMP-vel, és legfőképpen nem egyenlő az LMP-re szavazókkal. Másrészt pedig én a zöld eszmében és az ökopolitika helyességében maximálisan hiszek. Azt szoktam mondani, hogy a jövő az vagy zöld, vagy semmilyen. Ennek az ideológiának a magyarországi formációja az LMP. És minden, amit az LMP mond arról, hogy milyen víziónk van az országról, hogy milyen országot akarunk építeni, a bérektől elkezdve az energiaforrásokon, az oktatáson át az egészségügyig, azokkal én egyetértek. Itt most egy olyan helyzetről van szó, ami abból következik, hogy a pártban bázisdemokrácia van. Divat volt ezt szidni, én ezt nem teszem. Viszont egyértelműen ki szeretném jelenteni, és ez erős üzenet a pártomnak is, hogy az, hogy ez megtörténhetett, hogy az etikai bizottság egy ilyen politikai következményekkel járó döntéssorozatot hozott, azt jelenti, a párt jelenleg inkább a bázisdemokráciának a hátrányait szenvedi el, semmint az előnyeit élvezi. Ez a történet elcsúszott, helyre kell hozni. De ezt vezetőként nem én fogom megcsinálni. Az, hogy a párt nem tudott növekedni az elmúlt években és folyamatos vezetőcserék vannak – nem az első társelnök vagyok, aki lemond – összefügg azzal, hogy a bázisdemokrácia nem jól működik ebben a pártban. Tehát ketté kell választani: van a pártstruktúra, ami nem jó, vagy nem jól működtetjük és van a mögöttes tartalom, maga az LMP, mint eszme, vízió, ami működik. És az jó. És ez az, amivel én azonosulni tudok.

– Az etikai bizottság döntésének egyik fő indokolása az volt, hogy a kampányban egyeztetett a visszalépésekről a többi ellenzéki párttal. Ezek szerint az LMP-ben az erre jogosult fórum nem hozott korábban olyan tartalmú döntést, ami az ellenzéki pártokkal való együttműködésről szólt?
– Az országos politikai tanács olyan döntést hozott, amely akár a teljes együttműködést is nem hogy elfogadta, hanem kifejezetten pártolta. Viszont az, hogy a baloldali pártokkal milyen legyen az együttműködés, mindig is vitás kérdés volt az LMP-n belül. Egy pártnak nyilvánvalóan fontos a szövetségi politikája. De attól, hogy a jelöltünk visszalépett a baloldali jelölt javára Csepelen és emiatt Németh Szilárd nem tudott bejutni egyéniben, csak listáról a parlamentbe, ettől még nem lesz az LMP kevésbé zöld párt. Nem leszünk kevesebbek attól, és ebben nyugodtan lehet magabiztos a pártom, hogy szóba állunk más politikusokkal. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy voltak belső működésünkkel kapcsolatos problémák, az elnökség egyszerűen nem jól működött a kampány ideje alatt. És ezért olyan helyzetek alakultak ki, mint amire az előbb is céloztam. Itt szembesültem vele, és nem csak én, mások is, hogy az a fajta bázisdemokrácia, amit mi működtetünk, az egy kampányban, élesben, elvérezteti a pártot. Nem tudtunk éles helyzetekben megfelelően gyorsan reagálni úgy, hogy minden előírást pontosan betartsunk. Egy kampányban nem lehet hosszú vitákat, meg egyeztetéseket tartani úgy, hogy minden egyes döntést összevetünk az alapszabályunkkal is. Ezért kell egyszerűsíteni a működést.

– A választások után azt mondták, hogy soha ennyien nem szavaztak az LMP-re, és hogy ez milyen csodálatos eredmény. Ön azt gondolja, hogy nincs plafon az LMP fölött az elérhető eredmény tekintetében? Van még olyan társadalmi bázis, amelyet be lehetne húzni a párt mögé?
– Amit én látok, az az, hogy a kampányban az volt a legsikeresebb időszak, amikor az emberek között voltam, és beszélgettem velük, amikor ott voltam a terepen az többi politikustársammal. Amikor bekényszerültünk a stúdiókba és az összefogás volt a téma, ott valóban nem volt annyi tapasztalatunk, mint azoknak, akik már nyolc éve folyamatosan ezzel vannak elfoglalva. De a konkrét kérdésre válaszolva, azt kell, hogy mondjam: nincs ilyen plafon. Ha jól végzi el a feladatát az LMP, ha a belső működésében meglévő hibákat korrigálja, és ha odamegy, ahol mi igazán erősek vagyunk, az emberek, a választópolgárok közé, szerethető, szimpatikus és nagyon emberséges politikát közvetítjük, ami a mienk, amit mi kidolgoztunk, és meg is valósítottunk, és ha ezt közvetlenül tudjuk megismertetni a polgárokkal, akkor az LMP előtt nagyon komoly lehetőségek állnak. Soha ne felejtsük el, hogy ebben az országban a torz választási rendszer miatt alakult ki ez a túlhatalom. Ez az egész el van torzulva. Ezt pontosan tudjuk. De ha ott vagyunk, az emberek között, akkor mégis eredményesek tudunk lenni. Az egész világ ebbe az irányba megy. A XXI. századi gondolatok, az okos forradalom, az hogy méltó béreket fizetünk az embereknek, az, hogy az oktatásba, az egészségügybe fektetjük az energiáinkat, a világ boldogabb országaiban ez az irányzat hódít. És mi vagyunk azok, és ez az ami nagyon fontos, akik még a Fidesztől is el tudunk venni szavazatokat. Meg lehet nézni! Azokban a kerületekben, ahol az LMP erősödni tudott, ott a Fidesz gyengült.

– És mi lesz most az LMP-vel? Ki fogy nyilatkozni a párt nevében, ha olyan helyzet adódik, addig, amíg nem lesz új elnök? Az etikai bizottság?
– Én ma reggel lemondtam. Az etikai bizottságnak jóvá kell hagynia. Van még egy társelnök. Új női társelnököt választ a kongresszus a szabályoknak megfelelően. A választások után, május végén egyébként engem a kongresszus az összes létező információ birtokában választott újra társelnöknek. Az etikai bizottság döntése ezt követően született. Az én döntésem arról szól, hogy az LMP nem viselkedhet így a saját tagjaival és vezetőivel szemben. Ez a kritikám a párt felé. Nem kértem méltányos elbánást a magam számára, de azt elvárom, hogy az LMP következő kongresszusa rehabilitálja a társaim jó hírnevét. Ilyen horderejű büntetések kiszabása emberileg nem elfogadható. Annak lett volna értelme, ha az LMP olyan szempontból vizsgálja meg a választási kampányt, hogy azon szabályok, amelyek alapján működnünk kellett, életszerűek-e egy választási kampányban. Egy ilyen vizsgálat eredménye alapján képesek lennénk hosszú távon korrigálni a hibákat. Abban reménykedtem, hogy ezek a vizsgálatok erről fognak szólni, és hogy végül kiderül, hogy be nem tartható szabályok között próbáljuk az LMP-t vezetni. A kampányban döntéseket kellett hozni. És ezt a kampányfőnök és a helyettese tehette meg. Ezek után az én legközvetlenebb munkatársaim is büntetést kaptak. Ha nem hoztak volna döntést, akkor is ugyanúgy döntést hoztak volna, mert a nem döntés is döntés egy kampányban.

– Az LMP ismert arcainak háromnegyede már lemondott, vagy távozott. Mi lesz így a párttal?
– Nem követem azt a hagyományt, hogy újsághírből értesüljenek kollégáim a döntésemről, kellőképpen időben szóltam azoknak, akik érintettek, s akiknek lépniük kell. És velük maradok. Én a szavazóinknak sok mindent ígértem, és ezeket az ígéreteimet be is tartom. Ezen fogok dolgozni. Ott maradok az LMP frakciójában, és minden nap a zöldpolitikai sikeréért fogok dolgozni. Ebben abszolút számíthatnak rám. Ugyanazokat az ügyeket továbbra is képviselni fogom, amiket már megszoktak tőlem az emberek. Vezetői posztot viszont nem tudok vállalni. Az LMP-nek valóban el kell gondolkodnia azon, hogy vajon miért van az, hogy a vezetőik sorra elmennek. Az önvizsgálatnak van itt az ideje, mert igenis valami rosszul működik nálunk is. És emiatt lehet ott az LMP felett az a plafon, amire önök is rákérdeztek, és ennek nem kellene ott lennie. Mert arra az eszmére, arra a gondolatiságra, amit mi képviselünk, lenne fogadókészség.

– Keményen kell dolgozni. Az LMP-ben van lehetőség arra, hogy aki tenni akar az ügyért, az helyzetbe kerüljön. Ha olyan munkát fog végezni, ami figyelmet érdemel, meg fogják őt ismerni. Az igaz, hogy személyekkel azonosítják be a pártokat, ezért is fontos, hogy az emberek tudják: az LMP tagja maradok, mégpedig azért, mert bízom abban, hogy azokat a változtatásokat végre fogja hajtani a párt, amikre szükségünk van. E nélkül nem lesz fényes a jövőnk, szerintem se.

– Vona Gábor szerint a Jobbiknak, a Momentumnak és az LMP-nek kellene valamilyen együttműködést kialakítani. Hogy látja egy ilyen összefogásban az LMP szerepét?
– Erről társelnökként se beszélhettem volna, mert ehhez kongresszusi döntésre van szükség. Amit én látok, az az, hogy az LMP-nek nem szabad feladnia az identitását. Nem szabad se jobbra, se balra eltolódnunk, hanem ezt a felosztást kell meghaladnunk. Az LMP-nek konzervatív, liberális és baloldali értekei is vannak. Ha bármelyiket ezek közül elhagynánk, olyan lenne, mintha a nevünkből veszítenénk el egy betűt. De külön kell választani a stratégiai és taktikai együttműködést. Hangsúlyozom, erről a kongresszus jogosult dönteni. Az én véleményem az, hogy a taktikai együttműködés nem megkerülhető a mostani választási rendszerben. Engem úgy választottak meg társelnöknek május végén, hogy az elnöki bemutatkozómban benne volt: olyan választási rendszerünk van, amely taktikai együttműködésre kényszerít bennünket. Ez tény. Nincs kétharmadunk, hogy ezt megváltoztassuk.

– Azt látjuk, hogy mint ahogy lassan Orbán Viktor személye is fontosabb, mint a Fideszé, úgy Vona Gábor brandje is legalább olyan erős, mint a Jobbiké, ugyanúgy Szél Bernadett neve is hasonlóan erős, mint amilyen erős az LMP brandje. Nyilván Ön is elgondolkodik néha azon, hogy merre lehet hosszú távon elmozdulni. Márki-Zay Péter is jelezte, hogy valamilyen mozgalomban érdekelt lenne. Gondolt-e arra, hogy valamilyen új mozgalom felé mozduljon, aminek hosszabb távon jó esélye lehetne a Fidesszel szemben?
– Én mindent el fogok követni azért, hogy azok a jószándékú emberek, akik csalódtak április 8-án, mert nem olyan eredmény született, mint ami születhetett volna, ne csalódjanak még egyszer. Ezt tudom mondani. Az LMP tagja vagyok, terveim szerint az is maradok. Zöld értékeket képviselek, ez az én identitásom. Nem fogok megváltozni, se jobbra, se balra, amit tőlem megszoktak, az megmarad. A következő időszakban viszont sokkal szabadabb leszek, ugyanis azt a rengeteg energiát, amit a pártépítésbe és a pártvezetésbe tettem, most közvetlenül a választópolgárok érdekében végzett munkába tudom beletenni. És inspirál is ez a munka, mert van bőven feladat, meggyőződésem, hogy a siker, az ellenzék sikere is ebben keresendő. Ez az április 8-ai fiaskó mindannyiunk számára fiaskó volt. És az egészen biztos, hogy én mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy itt több kudarc ne legyen.

– Tehát, ha jól értjük, nem zárja ki azt, hogy valamilyen pártok fölött álló mozgalomban részt vegyen.
– Az LMP-hez kötődöm, viszont semmi jónak nem leszek az elrontója. Én most a terepmunkában szeretnék tevékenyebben részt venni. Az elmúlt időszakban elvonultam, és sok mindent végiggondoltam, semmit nem zárok ki, ami arról szól, hogy ezt a mostani rendszert meg tudjuk haladni. Azonban azt pontosan látom, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy ha ez a rendszer bukik, akkor ki jön a helyére. Nagyon fontos, hogy egy felvilágosult, XXI. századi csapat kezébe kerüljön ez az ország. Tehát itt mindenképpen erőterekben kell gondolkodni, ne egyszemélyes dolgokról beszéljünk, hanem a NER meghaladásáról. Ezt a rendszert az utolsó szögig fölépítették a Fideszben, 2006-ban kezdve a munkát, ezt pontosan tudjuk.