2012-ben voltam először Úzvölgyében és azóta minden évben örömmel megyek el. A sepsiszentgyörgyi Vártemplom beosztott lelkipásztoraként, Kanyó Albert gondnokom hívott meg először, aki már régi tagja annak a kis vándor gyülekezetnek, akik Sepsiszentgyörgyről néhai vitéz Szőts Dániel vezetésével és pontos szervezésével igyekeztek évente ott lenni.

Felejthetetlenek a háborús élménybeszámolók, katonadalok, amelyekkel Dani bácsi sikeresen oldotta a hosszú és kimerítő oda-vissza utazás fáradalmait. Megérkezvén, a sátorozók fogadtak, Bartha Mihály veterán és családjának csapata. A reggeli hűvös patakban Misi bácsi olyan fürgén és fiatalosan mosakodott, akárcsak annak idején, amikor 20 évesen az első lövést adta le a betörő oroszokra. Aztán lassan előkerültek az ünneplő ruhák, megszólalt Berci bácsi vadászkürtje és Dani bácsi harci sípja, amivel kezdetét vette a megemlékezés. A jelen lévő katolikus plébánosok szentmisét tartottak áldozással, utána pedig részünkről is megtörtént az úrvacsoraosztás. Egyre jobban kezdtük megismerni egymást, hiszen az odalátogatók többsége évről évre ugyanaz maradt.

Aztán az elmúlt időszak szomorú eseményei mindent felborzoltak. Vegyes érzelmekkel, érzésekkel, sok meg nem válaszolt kérdéssel érkeztünk meg. Bizony sokakban felmerült, hogy többé már nem megy oda, mivel odalett Úzvölgye szellemisége. Istennek hála, ennek ellenére sokan megtaláltuk azt, ami átbillentett a bizonytalanságon és útra indított. Nekem egyrészt Dani bácsi betegágyán elmondott szavai voltak azok: „Ne hagyjátok Úzvölgyét!”. Aztán ott vannak a még élő veteránok, Bartha Mihály, Boér Imre, Kovács Aladár, akik idős koruk, betegségük ellenére is eljönnek, történjen bármi. Akkor mi miért maradnánk távol? És természetesen erőt ad számomra minden évben az úrvacsora. Hőseink tudtak közösen harcolni, akkor mi miért nem tudunk közösen áldozni, úrvacsorát venni? Sajnos, volt olyan év, amikor egyedül osztottam úrvacsorát, képviselve az úgynevezett történelmi egyházakat. Ez sokszor elszomorított, de mindig bíztam abban, hogy ezzel is tettünk egy lépést az egység felé. Ugyanúgy elszomorítottak például az idei év megemlékezéséről szóló egyes beszámolók is. A Székelyhon napilapban megjelent tudósítással kapcsolatosan épp ma értesítettek, hogy a majd egyoldalnyi úzvölgyi megemlékezésben egy szóval sem említették meg, hogy protestánsok is jelen lettek volna. Valójában így nehéz beszélni az egységről, de ennek ellenére úgy érzem, hogy ez inkább a cikk íróját és a napilapot minősíti, mert nem tárták olvasóik elé a valóságot. Ennek ellenére nem szabad elmaradnunk az úzvölgyi megemlékezésekről.

Imádkoznunk kell, hogy azok, akiknek hatalmuk van erre és szívügyük az úzvölgyi temető, tegyenek meg mindent, hogy békés úton, földgyalu nélkül, erőszakmentesen visszanyerje a temető régi formáját. Sok csapás érte már nemzetünket. Ezért hiszem azt, hogy amíg nem térünk le Krisztus útjáról, addig van reménység. Hiszek abban, hogy lassan véget kell érnie e nemzet életében a sok nagypénteknek, és egyszer beköszönt a húsvét. A Gecsemáné-kertekből Tündérkertek lehetnek. Lassan pirkad… Krisztus mellett maradva őrizzük tovább az álmot és a lángot. Erre emlékeztessük gyermekeinket is.

Bucsi Zsolt Tamás / Háromszék

7 hozzászólás

  1. antal m.

    …,,egy szóval nem említették meg, hogy protestánsok is jelen lettek volna.,, idéztem fentről.
    Ha szóval nem is de, – ott a nagy közösségünk összejövetele szemtanúja, hogy nagy számú protestáns tiszteletesek-papok és népek, kivétel nélkül jelen voltak! A látszat az nem csalt, és ez a lényeges! k A kihívósság,- lényegtelen,- a tett az bizonyíték!

    Válasz
  2. Timar Imre

    Gyakorlo katolikuskent szegyeltem magam, hogy mise vegenn, papjaink elvonultak, hatam mogott mar koccantak a palinkaspoharak. Meg szerencse, hogy puspokunk meltosagteljesenn vegighalgatta a testveregyhazak papjainak unnepi beszedet.

    Válasz
  3. Tóducz

    Kedves lelkész úr, a romákok tértek le Erdélyben a Krisztus útjáról 100 éve, s csináltak Erdély Tündérkertjéből Getszemáné (Getsemáné)-kertet!

    Válasz
    • Dühös románszakértő

      Nem tértek le Doktor úr: soha nem is voltak rajta, már albán-vlach-korukban sem.

      Válasz
      • Borembukk

        Aj Vej Vej kínai ellenzéki képzőművészről szabadabban, az Indexről átvett szöveg alapján:
        A diktatúra úgy tesz, mintha nem politikai akaratot vinne keresztül, hanem csak a törvényeket tartatná be. Mindkettejük szándéka nyilvánvaló: a művész a folyamatos provokációval arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen politikai rendszer is működik ebben a kifelé jólfésültnek látszani akaró nagyhatalomban, Romániában, a hatalom meg próbálja azt hazudni, amíg csak tudja, hogy nem is – hiszen nem adhat mást, csak ami a lényege: hazugságot. MINTHA NEMCSAK Borboly Csaba ALAKÍTANÁ ÁT FOLYAMATOSAN LELEPLEZŐ SZÁNDÉKÚ PERFORMANSSZÁ A HATALOM CSELEKVÉSEIT, DE A HATALOM IS ÉPPÚGY EGY HASONLÓ PROJEKTBEN VENNE RÉSZT, CSAK ELLENKEZŐ ELŐJELLEL.

        Válasz
        • Tóducz

          Kedves Borembukk, ez a beírása nagyon szürrealistává sikeredett. Többen nem értik, mint értik!

          Válasz
          • Borembukk

            Hatalmi performansz alanyai és tárgyai vagyunk. A zacskós letakaró emberek kiprovokálták, hogy a hatalom kitakarja az arcát, és megmutassa, hogy államérdek a magyar sírok gyalázása és Cuc csendőrfőnök is azért volt a tömegben, hogy se a szurkolóknak, se a diverzáns tömegnek ne essen bántódása. A hatalom jobban örült volna, ha kirakott kőkereszteket senki sem kommentálja, észre sem veszi, hogy megjelentek.

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük