Szárazság van, még mindig terjed a sertéspestis, és szaporodnak a medvekárok. Romániát bepanaszolták a környezetvédők, mert saját törvényeit is megszegve irtja a fát a természetvédelmi területeken, és (spanyol vállalkozók) be fogják perelni a Lugos–Déva autópálya miatt is.

A hatodikos magyar diákok hibás tankönyveket kaptak, sok hetedikes semmilyent sem. Az állami tej-kifli nem jut el az ország minden gyermekéhez, és harminc év alatt sem sikerült minden iskolát civilizált mellékhelyiséggel felszerelni. Van ellenben romboló elemista és hatévesekre könnygázzal támadó tanítónő. A betegellátásban most épp a citosztatikumok és a vérkészítmények hiánya vált égetővé, nem először és nem váratlanul; az egészségügyben még az alapellátás sem működik zavartalanul, és mivel a gondok számosak és nagyok, olyan apróságokkal végképp nem foglalkozik senki, hogy az uniós egészségbiztosítási kártyát helyettesítő papírt külföldön csak külön utánajárással lehet érvényesíttetni. Mit várjunk, ha kis dolgokban is tehetetlen az állam? A beruházások oly lassan araszolnak, mint nyugdíj előtt álló rendőr egy bűncselekmény helyszínén. Jön a hideg évszak, az árak egyre emelkednek, a hazai zöldség-gyümölcs lassan megfizethetetlen, a külföldi pedig megárthat, ha hinni lehet az illetékeseknek.

De ki hisz itt már bármilyen hivatalnak? Minél magasabb rangú a vezetője, annál gyanúsabb, hogy nem szaktudása, hanem politikai kapcsolatai révén került tisztségbe. Ennek az eredménye, hogy nincs, ami lehúzza a mérleget. Az év utolsó negyedében ugyanis nem csak a földekről takarítják be, amit a vad és az időjárás meghagyott: másféle számvetések is készülnek, és ezekből úgy látszik, hogy bizony nagyon vékonyan állunk a közelgő tél elébe. Tartalékok helyett adósságai vannak Romániának, az infláció által nagyrészt úgyis felfalt bér- és nyugdíjemeléseket hitelből fedezi a kormány, amelynek fő gondja májusig a bűnözők életének megkönnyítése volt, azóta pedig a kormányfő és a Szociáldemokrata Párt hatalmon való maradása. Nem ez volt a kormányprogramban, de ezt kaptuk. És egy politikai válságot ráadásként, amire máris rá lehet fogni minden kudarcot és semmittevést. Az ellenzéki oldalon is.

Most képzeljük el, hogy mi lett volna, ha a 2016-os választásokat megnyerő párt legalább az ígéreteinek felét betartotta volna, ha már nála volt a kincstár kulcsa. Lenne például négy új, korszerű regionális kórházunk, ahol egyetlen orvosnak, betegnek, hozzátartozónak sem okozna fejtörést egy hiányzó műszer vagy gyógyszer. Lennének szép iskoláink, ahol a jól fizetett és megválogatott pedagógusok az elhanyagolt, hátrányos helyzetű gyermekekre fokozottan figyelnének, a tanterv pedig ébren tartaná a nebulók kíváncsiságát, tudásszomját. Lennének öntözőrendszerek, épülne a Kárpátokat átszelő és a moldvai autópálya is. Az emberek nyugalomban, jólétben élnének, tisztelettel és bizalommal fordulnának a rendőrökhöz vagy más állami intézményekhez. Így kellene lennie...

Demeter J. Ildikó / Háromszék