Szerető férj és országépítő politikusAz intézményalapító gróf Mikó Imre (Zabola, 1805 – 1876, Kolozsvár) szerteágazó nemzetmegtartó tevékenységéről tájékozódhattak, valamint a közéleti szerepvállalásával szorosan összefüggő magánéletébe nyertek betekintést mindazok, akik pénteken délután részt vettek Egyed Ákos erdélyi történész, akadémikus és dr. Somogyi Gréta, a magyarországi Hadtörténeti Intézet munkatársa előadásán, amelynek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium díszterme nyújtott otthont.

Egyed Ákos, az iskola véndiákjaként, a falai között töltött felejthetetlen diákévek néhány mozzanatának meleg hangú felidézésével indította mondanivalóját. A kollégium tekintélyt sugárzó épülete és a benne uralkodó szellem egyaránt nagy hatással volt rá már az első pillanattól – emlékezett meghatódva.

A bodosi születésű tudós férfiútól megtudhattuk, hogy nem véletlenül adta előadásának Az intézményalapító és intézménypártoló gróf Mikó Imre címet. A kortársaitól Erdély Széchenyije megtisztelő nevet is kiérdemlő művelődéspolitikus, miniszter, történetíró ugyanis legalább 10 intézmény létrehozásában vagy működtetésében, irányításában játszott meghatározó szerepet.

Így többek között a nagyenyedi kollégium és az erdélyi református egyházkerület főgondnoka, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Múzeum, a sepsiszentgyörgyi református kollégium és Magyar Történelmi Társulat megalapítója, ez utóbbi, valamint a Kolozsvári Nemzeti Színház felügyelő bizottságának elnöke volt. Neki köszönhető a kolozsvári színjátszás újraindítása, hiszen a saját pénzén újítatta fel és rendeztette be a társulatnak otthont nyújtó épületet. A közreműködésével hozta létre az állam a második kolozsvári magyar tudományegyetemet, rendbe tette az 1849-ben feldúlt nagyenyedi kollégium vagyoni helyzetét, és helyreállítatta az épületét, adományaival újra alapította elpusztított könyvtárát és éremgyűjteményét.

Támogatta a szabadságharc alatt leszegényedett szászvárosi református kollégiumot. De Erdély kincstárnoka, főkormányszéki tanácsosa és főkormányzójaként, valamint az agyagfalvi székely nagygyűlés elnökeként (1848), illetve Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztereként is hathatósan hozzájárult szűkebb és tágabb hazája fejlődéséhez.

Somogyi Gréta rendhagyó módon a feleségével, Rhédey Máriával (1811–1849) folytatott levelezésén keresztül mutatta be gróf Mikó Imrét, az államférfit és családapát. Választása pedig telitalálat volt a mecénás gróf megismertetése szempontjából, mert kedvesének szánt soraiból a magánember és tisztségviselő nemes jellemvonásai egyaránt kirajzolódtak. Kiderült továbbá, hogy a felmerülő társadalmi gondok és hatalmi mesterkedések nyomán a nemzetiségek között kiéleződő feszültségek, tárgyalásos úton történő meg- és feloldásának az elkötelezett híve volt.

Ebben a szellemben építette ki nagyszebeni tartózkodása alatt kapcsolatrendszerét a többnemzetiségű Erdély meghatározó személyiségeivel, miközben a város környéken élő 25–30 magyar főúri családot is összefogta. Az addig egymás között is németül beszélő magyar kincstári alkalmazottakat pedig anyanyelvük használatára kötelezte.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

1 Megjegyzés

  1. antal m.

    Egyed Ákos erdélyi történész ,,Falu város civilizáció,, c. könyve nagyon megragadt.
    Egy Erdélyben születettnek nagyon fontos és hasznos! Gratulálok művéért!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük