„Volt emberek. / Ha nincsenek is, vannak még.” Kosztolányi Dezső ekképpen fogalmaz Halottak című versében, és azt állítja az elhunytakról, „Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl / az áhítat, az ima és a csók.” Ki ne értene egyet a költővel? Hisz mindannyian, akik veszítettük el már szerettünket, tudjuk, ha nincsenek is, vannak még szívünkben, emlékezetünkben.

Albert Levente felvétele

És nemcsak mindenszentekkor, majd az ezt követő halottak napján, hanem örökké, amíg élünk. Bizonyos tekintetben ünnepnap ez a két nap, mert ilyenkor bővül azok köre, akikre emlékezünk. Kedvenc tanáraink, nevelőink jutnak eszünkbe, felidézzük alakjukat, hangjukat, gondolunk elhunyt barátainkra, szomszédra, ismerősre.

Virággal kezünkben indulunk közeli és távoli temetőkbe, találkozunk rég nem látott rokonokkal, együtt idézünk fel közös emlékeket az elhunytakról, még mókás történetek is eszünkbe jutnak, és azokat sem hallgatjuk el. Gyertyát gyújtunk a hősök sírjánál, emlékművénél is. Mert nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik különböző korokban, különböző ellenség ellen harcolva életüket áldozták a hazáért, a szabadságért, a mi szabadságunkért. S bár csalódnának, ha – a költővel szólva – imánk valóra bűvölné őket, mert mindaz, amiért küzdöttek, csak részben valósult meg. Áldozatuk mégsem volt hiábavaló.

Ünnepet mondtam, holott fájdalmat is hordoznak ezek a napok, hisz fáj, hogy akiket szerettünk, tiszteltünk, már csak szívünkben és emlékeinkben élnek. Sokan veszítettünk el családtagot, kevésbé hihető, hogy valaha is elmúlik az ennek okán belénk szorult fájdalom, de az idő hozhat némi enyhülést. Mert velünk vannak azok, akiket szintén nagyon szeretünk, akikről gondoskodnunk kell, akik számítanak ránk. Egyéni és közösségi feladataink vannak, amelyeket nem hanyagolhatunk el. Nem ölthetjük magunkra a fájdalom köpönyegét, hogy mögéje bújva távol maradjunk mindentől, ami felelősségünk a jelenben és ami meghatározza a jövőt.

Mindezekért a halottak napja üzenete: ne feledkezzünk meg halottainkról soha, de inkább erősítsenek, és ne gyengítsenek veszteségeink. Egyéni és közösségi szinten kamatoztassuk sokszorosan azokat a lelki, szellemi értékeket, amelyeket hátrahagytak. Ne hagyjuk veszni szüleink örökségét, a súlyos áldozatokkal kivívott közösségi jogokat, amelyektől az utóbbi időben egyre inkább megfosztani kívánnak, és küzdjünk mindazért, ami a magyar nemzet jövője szempontjából fontos.

Mindenszentek és halottak napja van. Két egymást követő emléknap virágokkal, temetőjárással. Legyen ez az emlékező zarándoklat mindenki számára egyszerre kegyeletteljes és felemelő.

Fekete Réka / Háromszék