Fotó: EMNP – Bihar megye

Abban a számomra igazán különös helyzetben találom magam, hogy kénytelen vagyok egy román történelmi térképet védeni.

Mivel Londonban élek (meg is kaptam ezért a magamét Magyari Tivadartól, aki néhány éve, történelmi térkép tárgyú vitánk során, jobb híján, bár bő mellébeszélés mellett, azzal próbálta védeni, amit kifogásoltam, azaz, hogy az RMDSZ – a jobb meggyőző erő kedvéért? – magyar nyelven juttatott addig csak román atlaszokban hozzáférhető történelem-átíró térképi propagandát erdélyi magyar diákok kezébe, hogy ismételten is, mintha ezen valami múlna, le-„a távoli Londonban élő”-zött), csak késéssel értesültem egy nagyváradi kiállításról, illetve annak egy térképéről, melyet Csomortányi István marasztalt el az Erdély.ma szeptember 23-ai „A megyei tanács szerint Szolnok, Szeged és Sárospatak is román föld?” című cikkében.

Csomortányi megközelítésének szelleme, ez már a föntiekből is látható, nem áll távol tőlem. Hasonló indíttatású észrevételeket máskor is tettem, a Pascu féle 1971-es Atlas istoric tendenciózus beállításainak és más súlyos problémáinak ismertetésekor de még a kolozsvári egyetem Erdély történelmi térképezése  tárgyú konferenciáján esedékes előadásomat is kétségtelen, hogy a szervezők kapcsolódó gondolataim miatt tiltották le. Saját, Erdély történetét bemutató  atlaszom, Erdély történetének atlasza sem tűnik vonzónak a román könyvkiadás számára. Igaz, román kiadónak eddig csak egynek kínáltam, de ők – értékelhető őszinteséggel – kerek perec megmondták, hogy nem kérik, mert az ő történelem fölfogásuk más.

Ilyen háttérrel – emiatt tértem ki rá, és mert az is sejthető mindebből, hogy talán  tudom miről beszélek – meglepőnek tűnhet, hogy nem osztom Csomortányi fölháborodását afölött, hogy, amint írja, egy kiállított térkép „Nagy-Romániát nem is az 1920 utáni határaival ábrázolja, hanem – elképesztő módon – még azt is a teljes Tiszántúllal, a Bodrogközzel, Kárpátalja déli területeivel, Dél-Galícia, Odessza város és környéke, Várna város és környéke, valamint a teljes, a Tiszáig tartó Bánság területeivel kiegészítve.”

Pusztán a kifogásolt, az interneten is elérhető térképről szólok. Váradon utoljára nyáron jártam, akkor is csak átutazóban. A kiállítás egészéről mindössze hallottam, nem volt alkalmam megismerni, sőt bevallhatom, más részletei nem is valószínű, hogy különösebben érdekelnének. Lehet, hogy a kiállítás megtartása magyar nemzeti szempontból indokoltan kifogásolható. A cikk szerzője más panaszai jogosságát sincs okom vitatni. Írásának azonban, és vele a sajátomnak is, a lényege a térkép. A valóság az, hogy e téren Csomortányi egészen melléfogott. Azért nem lehet azonosulni jogosnak csak tűnő méltatlankodásával, bármennyire is indokolt lenne, ha a térképen tényleg az szerepelne amit ő tévesen belelát, mert a térkép, ha valaki jól megnézi, rá kell, hogy jöjjön, nem tartalmazza azt amit kritikusa róla elképzel.

A vastag vonal ti., amelyet ő „a román nemzetnek a szomszéd államokkal szembeni területi követelései” határának fog föl, nem az. A francia nyelven készült térkép jelmagyarázata világosan közli, hogy a készítők szándéka szerint a vonal jelentése „Dácia határa a római hódítás előtt, a Kr. előtti első század kezdetén és Dácia Traianáé a római hódítás után a Kr. utáni első században”.

A térkép, amint azt készítője a vonalakra nézve összesítetten le is szögezi, „történelmi térkép”, rajta „a román tartományok” (úgy látszik, a legalább részben románok lakta területekre utal) sok más különböző időben fönnállott  (vagy annak tartott) határa is szerepel. Kifejezetten sehol semelyikre nézve sem mondja azt, hogy bármelyikük román követeléseket mutatna. Sőt, az egyikről (a mai Magyarország irányában később Trianonban húzottól alig eltérőről) azt közli, hogy az a párizsi békekonferencia által 1919-ben, a térkép kiadása évében elfogadott vonal. Ezt veti tehát össze a térkép a különféle történeti határokkal. Követelésről nincs szó. Lehet arra gondolni, és túl nagyot az ember bizonyára nem is téved, ha azt sejti, hogy a készítők közvetve azt is sugallni kívánhatták, hogy „de szép is lett volna még addig is mindent megkapni”, de ha az ember korrekt, nem vetítheti ilyen természetű föltevését állításként a térképbe. Senki nem követ el nemi erőszakot csak mert jól megnéz egy csinos lányt.

Ha bármi, magától értetődően csak az adott korra, semmi esetre sem a későbbiekre vonatkoztatható követelésszerűt tartalmaz a térkép, az az a másik vonal (a jelmagyarázatban a 11.), mely az antant által az 1916-os bukaresti szerződésben Romániának ígért területet övezi, de amit a térkép nem minden csúsztatás nélkül úgy magyaráz meg, mintha az a nép (értsd ti. a román) 1918 december elseji akarata szerinti lenne, de végülis ez sem más, mint egyike a történetileg valamiképpen létezett vonalaknak.

A Csomortányi által követelésnek tulajdonított vastag vonallal különben – ha már beszélünk róla – sok hiba van, kivéve azt amit Csomortányi annak gondolt. Súlyos tévedés egyrészt a római hódítás előtti önálló Dácia kiterjedését a későbbi Dácia nevű római provinciáéval még nagyjából is azonosnak tekinteni. A  provincia lényegesen kisebb volt. Másrészt pedig tévedés az előbbiről azt föltételezni, hogy annak minden irányban vonalszerű határai voltak. A korban ennek az alakulatnak, kivéve ahol a római állammal a Dunánál érintkezett, csak bizonytalanul elhatárolható uralmi területeiről lehet beszélni. Hogy ez mennyire igaz, kiderül abból a mulatságos részletből, hogy olyan helyen, ahol az ókori állam önkényes elhatárolására folyó éppen nem kínálkozott, de annak határt a térkép készítője mindenképpen akart húzni, jónak látta Máramaros megye az adott vonalon legkorábban a 16. században létező nyugati határát rajzolni a térképre a Krisztus születése körüli ország határaként!

Írásom szempontjából ez azonban mellékkörülmény. A lényeg Csomortányinak egy történelmi térkép – ha valaki érteni akarja – mindig szükséges gondos megnézése elmúlasztásából eredő, vagyis alapvetően elhibázott, ennyiben elég kínos mellényúlása. Képtelenség egy térkép jelmagyarázatának megnézése nélkül, csak föltevés vagy asszociáció alapján mondani róla ítéletet, és ilyen alapon „az őshonos magyarságnak az adott történelmi korral kapcsolatos jogos érzékenységébe gázolás”-ról beszélni akkor is ha az ember (ha magyar) persze minden „extra követelés” nélkül sem örül Trianonnak. Az már igazán a sulyok elvetése, hogy ez „alkalmat teremt arra is, hogy tovább rontsa az egyre inkább elszigetelődő román állam jószomszédi kapcsolatait”. Ugyan! Ő nem nézte meg a jelmagyarázatot.

Mint láttuk, egyszerű félrenézés az, hogy „a prezentáció paneljeinek egyike ugyanis nem kevesebbet mutat be, mint a román nemzetnek a szomszéd államokkal szembeni területi követeléseit.” Megnyugtathatom, a megyei tanács szerint – már ha ennek a térképnek a kor hangulatát és megközelítésmódjait egyébként sikeresen visszaadó kiállításából vezetnénk azt le – Szolnok, Szeged és Sárospatak nem román föld.

Tévedésének föltehetően kellemetlen azonosítása közben azért vígaszt jelenthet a számára, hogy az ilyesmivel nincs egyedül. Sőt. Igazán illusztris társaságban találhatja magát. Nem mindenkinek van képessége, türelme történelmi térképek értelmézésére. Csomortányi esetében ez, bár elhamarkodottságában sajnálatos, igazán elnézhető. Sokkal megrázóbb, amire van példa, ha egyébiránt kiváló történész kockáztatja meg, hogy úgy mondjon véleményt történelmi térképről, hogy erőfeszítést sem tesz arra, hogy az ott álló információt elolvasva azonosítsa annak tényleges tartalmát.

Bereznay András

17 hozzászólás

  1. Dobai

    Kedves Bereznay úr,
    A webshop nem müködik, az Atlaszt nem lehet megrendelni.
    Sipos úr nagyon sok jót ír önről, többek között azt, hogy
    ön egy csudabogár. Én csak bogaras vagyok, de azért
    érdekelne az Atlasz.

    Válasz
      • Dobai

        Én azt hittem, hogy az a webshop az ön tulajdona(is) és
        több darab számot lehet vásárolni, amit postázni kéne
        több erdélyi iskolának. Én nem Europában élek, azért
        nem tudom vállalni csak az anyagiakat.

        Válasz
        • Bereznay András

          Jaj, dehogy! Én csak a szerző vagyok.

          Nem vagyok benne biztos, hogy jól értem-e, hogy erdélyi iskoláknak szeretne-e vásárolni és a példányokat oda eljuttatni. Ha igen, ez azt hiszem megszervezhető a kiadóval, bízok benne, hogy a jó ügy érdekében csökkentett áron, ami nem tőlem függ. Ő most szabadságon van, de nem túl sokára elérhető lesz. Ha ír nekem azon a címen, hogy bereznay@historyonmaps.com akkor megbeszélhetjük a továbbiakat

          Válasz
        • Dobai

          (kimaradt ez elöző irásomból)
          ha lehetséges akkor valahogy másképpen kellene
          megtárgyaljuk nem a fórumon.

          Válasz
  2. Bereznay András

    Kedves Sebők Mihály! (csak itt tudok válaszolni, nem vagyok a Facebookon)

    Tökéletesen egyetértek minden szavával. Írásom elején jeleztem is, hogy nem áll távol tőlem Csomortányi szemléletmódja sem. Mást nem volt célom mondani, mint, hogy helyes dolog történelmi térképek jelmagyarázatát elolvasni és akkor és azért elmarasztalni készítőjüket, amit maguk mondanak – már ha azzal hiba van. Nagyon sok mindent tudnék elmondani a kérdéses térkép bírálataként is, de nem helyeslem, ha olyasmiért támadják meg, ami nincs rajta.

    Azért is csempésztem bele előéletem egyes eseményeit a rövid írásba, hogy utaljak rá történelmi térképek terén nem helyes ha azt támadjuk, amivel nincs baj, nem szerencsés ha ráfogunk mindenfélét arra, ami különben is száz éves, miközben észre sem vesszük, hogy az ezen a téren folytatottt román történelem hamisító propaganda azt is elérte, hogy MA, illetve néhány éve magyarul adja magyar szervezet budapesti magyar cégtől rendelt, általa le is szállított valótlanság halmazát az erdélyi magyar diákok kezébe, a jobb hatás kedvéért ingyen. (Persze, a reklám szórólapokért sem szokás fizetni.)

    Ez még akkor is szerényen számítva milliószor nagyobb égbekiáltó botrány lenne a váradi kiállítás térképénél, ha az lenne a kiállított térkép tartalma, amire Csomortányi félreértésből gondolt.

    Az az én számomra nehezen földolgozható, hogy magyar gyerekek magyar nyelven a történelmi valóságtól fényévekre álló olyan román propaganda elsajítítására kényszerülnek, ezzel saját történelmük helyes ismeretétől magyar segédlettel fosztódnak meg, amikor már annak is megjelennek a csírái, hogy egyes román nacionalista indíttatásból hamisított dolgok valótlanságát komolyabbb románok is kezdik fölismerni. Érdekes, hogy ezt rajtam kívül a jelek szerint senki sem veszi észre, vagy ha hall róla, úgy látszik vállat von.

    Talán fogalmazhatok úgy is, hogy részünkről időnként kevesebb nagy hangra, de annál több odafigyelésre, törődésre volna szükség.

    Válasz
  3. Szekely Attila

    Erdely vagy a Bansag sem roman fold csak altaluk ideglenesen megszalt teruletek!!!

    Válasz
  4. Dobai

    Az aki ismeri a román észjárást és történelem hamisítást, rögtön rájön arra,
    hogy ez a térkép nem más mint provokáció. És az, hogy fraciául van feliratózva
    azt bizonyítja, hogy szándékos megtévesztésről van szó, mert egy oda
    látogató fraciát nem beszélő turista azt olvassa ki belőle, hogy az román föld.
    De hát nekünk rengeteg olyan történészük van akik folyton a mások igazságát
    bizonyítgassák, ezért nem meglepő.
    A határok állandóan vátóztak és váltózni fognak. Mint ahogy Kabós Éva költőnk írta:
    hiába húzzák a határvonalakat, mert az igazi vonalak Istennél vannak.
    Megnéztem a Bereznay András úr által készitett Erdély térképét. Az sem mondható
    hitelesnek, mert nem jelőli meg, hogy melyik időszakot ábrázolja. Pl. volt olyan idő
    mikor Sárospatak is az erdélyi fejedelemséghez tartozótt.
    Majd ha Erdély ujból fejedelemség lesz, (ami nincs kizárva), lehet, hogy eszünkbe
    jut az, hogy “Ájj meg ember, sze az is a mü földünk vót.”(ez csak vicc, ne
    ugorj mélytót!)

    Válasz
      • Dobai

        Kedves Bereznay úr,
        A fenti szövegben kékkel jelzett “Erdély történetének atlasza”.
        Rá kell kattintani! Hát nem ön jelölte be?

        Válasz
        • Bereznay András

          De én, csakhát az nem egy térkép, hanem egy atlasz, olyan, amiben 105 térkép van. Nem derül ki melyikre gondol. Emellett rettenetesen kétlem, hogy – akármelyikről legyen is szó – nem jelölném meg, hogy „melyik időszakot ábrázolja”. Már hogyne jelőlném? Pontos, részletes jelmagyarázatok járulnak hozzájuk, mindenhol a megfelelő dátumokkal.

          Ebben a pillanatban ugrott, be, hogy csak nem a CÍMLAP-ról beszél?? Lehet, hogy rákattintott és mert azt látja, azt gondolja, az maga az atlasz? Ez nagyon nagy félreértés lenne. Az csak egy címlap. Dekoráció. A tartalom akkor érhető el, ha az atlasz, egy könyv, az ember kezében van és kinyitja. Magyarul a világon semmi köze a hitelességhez. Amit lát különben (ha tényleg erről lenne szó), az a II. József kori közgazgatásnak egy kiragadott részlete, 1784–90 közötti kor.

          Válasz
  5. Tóducz

    Kedves történelmi térképek szakértője, B.A., csak annyit az egész irományához, hogy Romákia, mint ország, csak 1859-ben jelent meg a térképeken, s nem a Krisztuskor környékén, s nem a Dacia Traiana egykori területén. Pannónia római érdekeltségű területétől keletre, az az a Dunától, az írásában említett területeken jászok, kunok és illírek éldegéltek. (Tara Romanescat – Havaselvét – valamikor Kumániának hívták a térképeken!) Az 1960-as években Miházán régészeti ásatásokat végeztettett, a Daicoviciu-Pascu ajánlására, a romák állam, hogy bizonygassák a romák nép eredetét és folytonosságát errefelé. Mikházán egy fontos egykori római útvonal haladt át. A régészek a talált leletekből megállapították, hogy azok illírek, s másnap betakartatták az ásatásokat, s angolosan továbbálltak, mintha meg se történt volna a kutakodás, mert a találtak nem illettek bele az elképzelésükbe!

    Válasz
    • Bereznay András

      Köszönöm, nagyon érdekes, ha azt nem is mondanám, hogy fötétlenül újdonság a számomra. Kíváncsi lennék ugyanakkor, hogy mindennek mi köze ahhoz, amit elmondtam?

      De ha már említette, Románia nem 1859-ben jelent meg a térképen, csak 1862-ben. 1859-től 1862-ig a két egyesült fejedelemség neve az volt Egyesült Fejedelemségek.

      Válasz
      • Tóducz

        Keletkezése de facto 1859-ben kezdődött, a reálunió 1862-ben fejeződött be.

        Válasz
        • Bereznay András

          Arról tartotta szükségesnek, hogy értesítsen, hogy mikor „jelent meg térképen”. Amíg nem hívták úgy, ahogyan azóta, nem került. Román propagandisztikus trükk, hogy ha többel nem tudják, legalább három évvel előbbre tettetik a szó adott értelemben vett keletkezését.

          Még mindig nem tudom, mi köze annak amit elmondott, ahogy kedvesen kifejezte magát, „egész iromány”-omhoz. Csak úgy eszébe jutott? Az említett évszámtól eltekintve semmi problémám sincs vele, csak nem tudom, hogy jött ide. Igaznak attól még igaz.

          Válasz
    • GÉZA

      Romákia!?!?!?! 😀 ez óriási vaker.

      Válasz

Leave a Reply to Dobai Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.