Kevesebb csodálatos dolog van a világon, mint gyermekeket boldoggá tenni, márpedig a székelyudvarhelyi Ágoston György fiatalok tízezreinek okoz örömet azzal, hogy játékokat tervez az új nemzedéknek.
S teszi ezt úgy, hogy a gyermekek a megalkotott eszközök segítségével nemcsak szórakoznak, hanem közben elmélyednek a székely történelemben, kultúrában és a hagyományok világában. Ágoston György a játékokon keresztül életre neveli a jövő generációját.
– Ha valaki kőművesként, pedagógusként vagy éppen orvosként dolgozik, akkor mindenki tisztában van azzal, hogy e munkák végzéséhez milyen tanulmányokat kell előtte folytatni. Mi kell ahhoz, hogy valaki játéktervező legyen?
– Képzőművészeti iskolát végeztem 2000-ben, design és festészet szakon diplomáztam, a kreativitást és az alkotási vágyat fejlesztették bennem, ennek is köszönhető, hogy játéktervező lettem. Másrészt gyerekkorom óta szeretek társasjátékozni, ami a szenvedélyem. Mint ahogy Sütő András mondta: „Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, aki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát.” A vállalkozásunk egyébként már 1994-től működik, amelyet még a szüleim indítottak el. Eleinte ajándék-és virágboltot üzemeltettek, de azután, hogy édesanyám elhunyt, a cég egyre inkább a csőd szélére sodródott. Azért, hogy az összeomlást elkerüljük, a feleségemmel 2003 táján átvettük a céget, és úgy döntöttünk, hogy a két terület közül csak az ajándékboltot visszük tovább és ezt a vonalat erősítjük.
– Miként tudták a már meglevő és működő ajándékboltot megújítani?
– Elkezdtünk fából, elsősorban logikai játékokat készíteni, majd egy idő után felfedeztük, hogy nincsenek a piacon székely társasjátékok, és ezt a rést igyekeztünk betömni. Időközben arra is rájöttünk, hogy a különböző eszközök nemcsak arra alkalmasak, hogy játszanak, szórakozzanak velük a gyerekek, hanem rajtuk keresztül oktatni is lehet. Rádöbbentünk, hogy a játékokkal be tudjuk mutatni a székely történelmet, kultúrát, mesterségeket és szokásokat, amelyeket sajnos már az itteni fiatalok is egyre inkább elfelejtenek.
– Hányféle székely társasjátékkal vannak jelen ma a piacon?
– A Székely gazdálkodó I-II., a Székely mesterségek, a Székely aktív és a Székely szórakó névre keresztelt, oktató jellegű játékok elérhetőek egyelőre a piacon. Ezek ötletgazdája én vagyok, de a feleségem nagyon sokat segít a vállalkozásban, és jó partnerem ebből a szempontból is, ő a háttérmunkákat viszi. A nyomda szintén mögöttünk áll, nem kér azonnali kifizetést a munkáért, hanem mindig türelmes velünk, gyakorlatilag már nem is üzleti, hanem baráti kapcsolatban vagyunk egymással. Ennek is köszönhető, hogy elegendő mennyiségű játék van a piacon. Sokat köszönhetünk a nagyon jól dolgozó grafikusainknak is, mint ahogy elégedettek vagyunk a karikaturista és a szövegszerkesztő munkájával is. Fontos megjegyezni, hogy a játékaink 2012 óta, az első körben kapták meg a székely terméklogót, erre az elismerésre büszkék vagyunk.
– A játékokkal iskolai foglalkozásokat tart. Hogyan indult ez a program?
– Több oktatási intézménnyel is kapcsolatban vagyok. A tanárok pedig megkértek, hogy osztályfőnöki órán vagy az iskola másként programban jöjjek el, és tartsak foglalkozásokat a játékokkal. Ezeknek a programoknak olyan nagy sikere lett, hogy folyamatosan vannak megkereséseim, és azóta bejárok az iskolákba. Ahol még nem voltam, ott először bemutatom a játékokat, többnek a témája már a neve alapján is egyértelmű. Azt azonban már nehéz lenne kitalálni, hogy az aktívban székely szavakat tanulhatnak meg a gyerekek, míg a szórakóban a rovásírást is elsajátíthatják. Ha már a diákok ismerik a palettát, akkor jöhet a játék, a Székely mesterségek például olyan, hogy abba egy egész osztályt is be tudok vonni egyszerre. A játékok fejlesztik a gyerekek tudását, kreativitását, és együttműködésre serkentik, nevelik őket. Megtanulhatják például a fiatalok, hogy régen csaknem száz hagyományos mesterség volt a Székelyföldön, éppen ezért ehhez a játékhoz egy kisokost is mellékeltünk, amelyből sokat tanulhatnak a diákok, a résztvevők a témában. A Székely aktívhoz pedig egy szótárat tettünk, hogy a gyerekek fejleszthessék a szókincsüket, mint például, hogy a hidegló az nem más, mint a drótparipa, vagyis a kerékpár, míg a málnapásztor az a medve és még sorolhatnánk.
– A vállalkozásuk fejlesztéséhez próbáltak támogatást szerezni?
– Igen, a nemzetpolitikai államtitkárság pályázatán nyertünk pénzt, aminek segítségével még több iskolába el tudunk jutni, és a társasjátékokkal máshol is fejleszthetjük a gyermekeket. A Székely Játékok mottója, ami egyben a BGA Gyermekbarát tevékenységének támogatására kiirt sikeres pályázatunk címe is: „Játszva tanulni és tanítani”. Amelyik osztályokba meghívást kapunk, ott társasjátékokat hagyunk. Most már nemcsak helyben, Székelyudvarhelyen mutathatom be a palettánkat, hanem eljuthatok Csíkszeredára, Marosvásárhelyre vagy éppen Sepsiszentgyörgyre, de már falvak is jelezték, hogy szeretettel várnak. Ez a pályázat óriási segítség ahhoz, hogy minél több településre eljussunk a Székelyföldön, és erősíteni tudjuk a nemzeti öntudatot. Ezt legalább olyan fontosnak tartom, mint az üzleti szempontokat, ami még akkor is igaz, ha meg is kell élnünk, és újabb forrásokat kell szereznünk a következő játékok legyártásához. Szerencsére a társasjátékokra van igény, a gyerekek szeretik a közösségi együttlét e formáját.
– Van érdeklődés a programjuk iránt?
– A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége is felfigyelt a megnyert pályázatunkra, és segítő jobbot nyújtva, levélben, valamint saját weboldalán is felhívta a romániai magyar iskolák figyelmét a programunkra. Ennek köszönhetően a Székelyföld olyan szegmensébe is eljuthatunk, ahova eddig kevés magyarországi támogatás jutott. A segítség hatására hamar beteltek a megpályázott helyek, így bízva a magyar állam további segítségében, együttműködésben egyes iskolák már pótlistára iratkoznak. Az érdeklődést a Budapesten minden évben megtartott Játékok ünnepe elnevezésű kiállításon is megtapasztaljuk, ahová rendre meghívást kapunk, és ennek eleget téve előszeretettel el is látogatunk, de számos magyarországi fesztiválon is részt veszünk. Ilyenek például a Millenárison vagy a Bálnában megrendezésre kerülő székely ünnepségek.
– Vannak újabb, már megtervezett, de egyelőre a fiókban levő játékaik, amelyek arra várnak, hogy a valóságban elkészüljenek?
– Rengeteg játék van készen vázlat formájában, amelyekkel a következő években szeretnék a piacon is megjelenni. Bízom benne, hogy idővel ezek a játékok is ott lesznek a boltok polcain. Vannak emellett további hatalmas terveink, szeretnénk minél több rendezvényen részt venni a társasjátékokkal, jó lenne minél több generációhoz eljutni, mivel az a tapasztalatunk, hogy erre ismételten egyre nagyobb igény van. Jövőbeli terveink között szerepel olyan diáktáborokban is részt venni, amelyet az anyaország szervez, és ahol ezek a generációk is jelen vannak, és kulturált módon szórakozhatnak. Ezt a Romániai Magyar Társasjátékosok Szövetkezetével közösen szeretném megvalósítani, a szervezetnek alapító tagja vagyok. Sőt, a kört tovább lehetne bővíteni, mert nagyon szoros kapcsolatban vagyok magyarországi játékfejlesztőkkel is, akik szintén megjelenhetnének a termékeikkel a nagyobb erdélyi rendezvényeken. Figyelni fogjuk a pályázati lehetőségeket, és igyekszünk minél több forrást elnyerni. Korábban nem hittünk benne, hogy nekünk is sikerülhet támogatást szerezni, de a saját példánkon keresztül tapasztalhattuk meg, hogy a pályázati források tényleg mindannyiunk számára elérhetőek. (Külhoni Magyarok)