Msgr. Orbán László (1918–2013) pápai prelátus, nyugalmazott esperes-plébános 2005–2011. között született naplójegyzeteiből nyújt ízelítőt a kolozsvári Verbum Kiadónál Találkozásra várva címmel megjelent, és kedden este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban is bemutatott kötet.
A Gábor Áron-termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság jelenléte pedig újra bebizonyította, hogy székely közösségünk kegyelettel őrzi példás életű tagjai emlékét.
A rendezvényt László Károly színművész nyitotta meg Ady Endre Imádság háború után című versének megrázó tolmácsolásával. Amint azt a házigazda szerepét betöltő Márkus András megyeszékhelyi plébános elárulta, nem véletlenül idézték Adyt, hiszen Orbán László esperes állandó jelleggel olvasta a verseit.
A mellette éveken át káplánként szolgáló Márkus atyától a továbbiakban azt is megtudhattuk, hogy Orbán László 1918. január 25-én látott napvilágot Bélafalván, egy népes család 12. gyermekeként. Tanulmányait a csíkszeredai római katolikus főgimnáziumban, majd a gyulafehérvári és kolozsvári teológián végezte. Ez utóbbi helyen szentelte pappá Márton Áron püspök 1943-ban. Gyergyócsomafalván 3, Csíkszeredában 1, Bátoson 1, Kézdialmáson 18 és Gyergyóremetén 37 évig végzett papi szolgálatot. Szigorú plébános, kiváló szónok, nemzete iránt felelősséget érző és vállaló pap volt. Művelt, a művészetek és a sportok iránt érdeklődő, illetve azokat művelő népnevelő.
Meggyőződése és áldásos tevékenysége miatt az 1950-es évek elején a Duna-csatorna építésére hurcolták, majd 1956-ig kényszerlakhelyre internálták.
Gyergyóremetére 1966-ban került, és 2003-as nyugdíjazásáig szolgált ott plébánosként, majd a tisztséget tőle átvevő Lázár Lajossal karöltve, tovább vezette az egyházközséget. Lajos atya 2009-ben bekövetkezett halála után kényszerült innen távozásra. Élete végéig Isten és nemzete hűséges szolgája maradt.
A könyvben található feljegyzéseket olvasva megérezzük, rádöbbenünk, hogy nekünk „az eljövendő nemzedékekkel szemben még sok tennivalónk és adósságunk van. Éppen ezért Laci bácsi is legyen útmutatónk ebben a munkában” – zárta személyes élmények felidézésével fűszerezett ismertetőjét ft. Márkus András.
„Istenbe vetett erős hit, szigorúság, mértékletesség és magány a prelátus úr legfőbb jellemzői” – jelentette ki a kötetet egyik szerkesztője, Daczó Katalin csíkszeredai újságíró. Az előszóban pedig így fogalmaz: „Tanulságos, elgondolkodtató olvasmány, egyéni történet ez a könyv, de közben egyházközség-történet is, egy sajátos domus historia – egy nyugalmazott plébános írása, aki egyben megfigyelő és résztvevő.”
„Elevenen él bennem a mindennapi életben való keménysége, szikársága, aszketizmusra hajló egyszerűsége, komótos nyugalma, határozott kiállása, mindenekfölött pedig elkötelezettsége egyházunk és közösségünk iránt.” Ezek már a kötet társszerkesztését felvállaló és kiadását támogató Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármesterének szavai, aki szintén nagy szeretettel és tisztelettel emlékezett egykori pap bácsijára.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó