Szombat dél, Barót központja. Egy csapat, pontosan öt darab székelyszáldobosi roma gyermek álldogál az egyik üzlet bejárata előtt, jobban mondva nem álldogálnak, hanem kéregetnek. Mindenkit letámadnak, aki kijön az üzletből, adjon nekik egy lejt. Olykor az üzletbe is bebátorkodnak.

Kijön az üzlet egyik alkalmazottja, próbálja elkergetni őket, nem sikerül. Próbálkoznak a másik üzletnél is, néhány méterrel arrább, lejátszódik néhányszor ugyanaz a jelenet. Kéregetés, kijön az üzlet alkalmazottja, rájuk ripakodik.

A gyermekek visszamennek eredeti helyükre, szemtelenek, hangoskodnak, kacagnak. Alig néhány perc alatt tekintélyes mennyiségű szemetet dobálnak és köpködnek szét maguk körül, mert ugye a szemétládát, ami alig két méterre van tőlük, nem ismerik.

Végre továbbállnak, de egy zacskónyi szemetet azért otthagynak a földön, legyen látszatja, ha már a városközpontban jártak. Eltelik néhány perc, többen elmennek a zacskó mellett, ránéznek, kikerülik. Egyszer csak egy helybéli idős bácsi érkezik.

Bottal van, lassan jön, a földön lapuló zacskó neki sem kerüli el a figyelmét. Megáll mellette, megpiszkálja a botjával, látja, hogy szemét van benne. Lehajol, ahogy tud, felemeli, és bedobja a legközelebbi szemetesbe, aztán folytatja útját…

Böjte Ferenc / Székely Hírmondó

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük