Egy öt esztendővel ezelőtti daluk modernizált változatával, és a hozzá készített egyszemélyes videoklippel jelentkezett a közel három évtizede működő kolozsvári Knock Out zenekar.

Az Alfahíren debütáló kisfilm kapcsán az erdélyi formáció vezetője, Lénárd ’Yogi’ József énekes/gitáros osztotta meg gondolatait, de kihasználva a mini-interjú adta lehetőséget, a 2018-ban megünnepelt 25 éves jubileum legfontosabb megmozdulásairól, a közeljövő terveiről, sőt a jelenlegi romániai vírushelyzetről is megkérdeztük.

– Hogyhogy egy öt évvel ezelőtt született, és később lemezen is már megjelent dalt vettél elő?

– Elsőként le kell szögeznem, hogy a dalhoz készített videó egy magánvéleményt képvisel, mert jelen pillanatban nagyon korlátozottnak érzem magam. Harmincöt éve zenélek, és ekkora kiesést, színpadhiányt csak a katonaság ideje alatt éltem át, 1985-ben. És ez nagyon nem jön jól! De a kérdésre válaszolva: a tavaszi, koronavírus okozta karantén elejét még jól bírtam, gondoltam, hogy kihasználom az időt, és alkotni fogok. Nekiálltam összeszedni a régi Knock Out dalokat – készülve a majdani 30 éves jubileumra, körülbelül harmincat – és elkezdtem felújítgatni, mondjuk úgy, modernizálni ezeket. Van, hogy újravettem az éneket, a gitárokat, tettem ide-oda egy kis szintetizátort, stb. Akik eddig hallották a végeredményt, azt mondták, hogy jó irányba megy a dolog, új érzelmek vannak a nótákban.

Közben a munkahelyemen is elláttam a feladataimat, egyrészt online hangmester oktatást végeztem, másrészt, mivel engedélyem volt az egyetemtől, a kijárási tilalom alatt is bejártam dolgozni. De teltek a napok, hetek, hónapok… és lassan kezdett betelni a pohár. A Knock Out zenekarral konkrétan kilenc fellépésünk maradt el, ami lehet, hogy másoknak nem sok, de nekünk évente kb. tizenöt koncertünk van, így nagyon megéreztük ezek hiányát.

Aztán sorra került a dalok felújítása közben ez a Te ne mondd nekem! című – eredetileg Az élet egy ring című albumunkon megjelent – szám, amikor is tudatosult bennem, hogy ez olyan, mintha most, a jelenlegi helyzetre íródott volna. Miközben a szövegét 2015-ben írta Dibernárdó Líz. Gyorsan fel is hívtam őt, hogy mivel anno nem született ehhez hivatalos videoklip, én most készítenék hozzá egyet, és újra publikálnám így ezt a nótát, mit szólna hozzá? Azt mondta, hogy semmi ellenvetése nincsen, sőt lefordította angolra is szöveget, hogy meglegyen ebben a verzióban is. Ezt felénekelni már nem volt időm, viszont feliratként elolvasható a videó alsó sávjában.

\

– Hogyan készült a klip, és miért csak egyedül szerepelsz benne?

– Ez egy minimalista videó, ami a kezdetekben még egyszerűbb is volt, de baráti tanácsra picit „mozgalmasabbá” tettem. A felvétel a zenekari próbateremben készült, beállítottam egy kamerát a mikrofonállvány elé, a helységet pedig egyetlen neoncsővel világítottam meg. Volt nálam két gitár, meg jó néhány szájmaszk, és ezeket is felhasználtam a végső verzióhoz – ugyanis elárulhatom, hogy tizennégy változatot rögzítettem, míg végre megtaláltam az általam helyesnek gondoltat. A zenésztársaimat pedig azért nem avattam ennek elkészítésébe, mert ez a megjelenítés kizárólag az én érzésvilágomat tükrözi, ők lehet, hogy egész másképp élték/élik meg az elmúlt hónapok alatt történteket, és a mostani a helyzetet.

– Jelenleg milyen az élet nálatok?

– Romániában még jelenleg is vészhelyzet van, mert Spanyolország mellett a legrosszabb mutatókkal rendelkezünk. Igaz, kijárási tilalom már nincs, azaz nem csak különleges engedéllyel lehet az utcán tartózkodni, nem igazoltatnak emiatt a rendőrök, és a vásárlási idősávokat is eltörölték, viszont a maszkviselés mindenhol kötelező, a rendezvényeken pedig az előírt másfél méteres távolságot meg kell tartani, kültéren is.

– Ha már szóba került a majdani harminc éves jubileum, egy kicsit elevenítsük fel a 25 éves születésnapotokat!

– 2018 augusztus 22-én, a 9. Kolozsvári Magyar Napok keretén belül tartottuk ezt meg. A fesztivál egyik késő délutáni idősávjában kaptunk helyet, pedig több régi tagot is felkerestem, meghívtam. Előttünk a legelső zenekarom, a Rival, valamint a Trans-Express is fellépett, majd a Knock Out reunion, illetve az aktuális felállás lépett színpadra.

Ezt megelőzően, áprilisban Svédországban is játszottunk, 2019 februárjában pedig Londonban koncerteztünk, természetesen a kint élő magyarok meghívására és előtt. Mindkét helyszínen óriási hangulatú bulikat adtunk, megható személyes visszajelzéseket kaptunk, feledhetetlen élményekben volt részünk. Lehet, hogy a későbbiekben lesz majd folytatása is ezeknek a külföldi fellépéseknek, és remélhetőleg más országokban is, mert azt tapasztaltuk, hogy az igény megvan rá.

– Távolabbi tervek?

– Jó lenne ezzel a – már említett – felújított dalokat tartalmazó albummal ismét a korábbi kiadónk, a Nail Records segítségével megjelenni, és szeretnék majd egy, a zenekarhoz igazán méltó 30 éves jubileumi nagykoncertet a Knock Out számára itthon. Mert én inkább Erdélynek, az itt élő magyaroknak énekelek, Magyarországon nem tudok „nagyot” mondani a szövegeimmel… Mondjuk, most lehet, hogy ezzel a videóval talán sikerül. Természetesen nagyon boldog vagyok, ha a csonkahonból is megkeresnek, szívesen el is megyünk játszani, de a mi dalaink itt élnek igazán.

Kiss T. Attila / Alfahír