Ez a világ jobb, tisztességesebb hely lenne, ha az angol nyelvű nemzetek vezetői csak egy kis részét mutatnák fel annak a bátorságnak, amelyről annak idején Horthy tengernagy tanúbizonyságot tett. (John. F. Montgomery)

Horthy Miklós Komáromban, a Klapka téren 1938. november 6-án.

Nemeshodoson október 29-én olyan eseményre kerül sor, aminek már több százszor meg kellett volna történnie a Felvidéken: szobrot állítanak vitéz nagybányai Horthy Miklós altengernagynak, Magyarország egykori kormányzójának. Az utolsó nagybetűs magyar államfőnek. Ám, ahogy azt magából kifordult kis közösségünkben oly gyakran tapasztaljuk: az acsarkodók, rettegők és fintorgók ismét előbújtak sötét kis föld alatti járataikból…

A „vádbeszédek” az általuk ronggyá lapozott bolsevik misekönyv parancsolta liturgiát követik, a kötelezően előírt varázsigék ismételgetésével: numerus, clausus, anti, szemi, tizmus. Satöbbi. Ezt olvashatjuk a pusztán erdőgyilkos nyomtatott szlovákiai „magyar” napisajtótól kezdve az online szennycsatornákig sok helyütt.

Olvasatlan, sötét, félművelt bunkónak lenni egyetemes emberi szabadságjog, amely minden egyéb jog előtt illeti meg az anyaméhből kibújt isten barmát. Így semmi okunk túlságosan komolyan venni azokat a lényeket, akik odáig fejlődtek, hogy már csak a  mások által évtizedekkel korábban megrágott és előemésztett hulladékot képesek visszaböfögni, ahelyett, hogy vennék a fáradságot az igazság megismerésére. Vagy legalább elindulnának, hogy félúton találkozzanak vele.

Érdemes azért megidézni az 1933 és 1941 között az „ellenséges” Amerikai Egyesült Államok követeként Budapesten szolgáló John F. Montgomeryt, akinek visszaemlékezéseiből csak úgy sütnek a vádak a Hitler emlőjén csüngő magyarokról és főleg vezetőjükről, Horthy tengernagyról. 1947-ben – tehát nem évtizedekkel később, az agg elme által megszépítve – publikált emlékirataiban ilyesmiket olvashatunk hazánkról (J.F. Montgomery: Hungary, the unwilling satellitei; New York, The Devin-Adair Company, 1947):

1944. márciusáig Magyarország volt az egyetlen európai ország a Pireneusoktól keletre, ahol a zsidók élete biztonságosnak volt tekinthető. A magyar zsidók mellett, akiknek száma akkor csaknem egymillió volt, hatvan-hetvenezer zsidó menekült érkezett külországokból Magyarországra és élt ott biztonságban, amíg Hitler hadseregei meg nem szállták az országot és el nem rendelték a zsidók módszeres kiirtását.

Hogy miért volt ez lehetséges? Montgomery szerint:

Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában éppen ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának időszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban.

De elmondja őszinte véleményét a csehek és a szlovákok egyes dolgairól is, akikről viszont fintorgóink, Beneš ötödik hadoszlopának mai élharcosai hajlamosak elfeledkezni:

Tagadhatatlan tény, hogy Hitler legjobb kollaboránsai a második világháborúban a csehek, a szlovákok és a románok voltak. Magyarország tartott ki a legtovább a német követelésekkel szemben, 1944 tavaszáig. Az általunk (USA- megj.szd) is támogatott külföldi propaganda azonban sikerrel elferdítette a történelmi tényeket, amikor azt mondta a mi közvéleményünknek, hogy a cseh, a szlovák és a román rendszer nem képviselte népének óhaját, a magyar rendszer ellenben igen.

Ezt a hazug eredendő bűnt sütötték ránk, ebből lett aztán a kollektív bűnösség, annak minden következményével együtt. És ezért végtelenül elszomorító, amikor magyarok járnak élen a hamis önvád koholásában és gyakorlásában.

Nagyon itt volna már az ideje annak, hogy a Felvidéken is rendezzük sorainkat, gondolatainkat a Kormányzót illetően. És véget vessünk annak az elmebajos hozzáállásnak, hogy magyarokként a fizetett propaganda évtizedes hazugságait visszhangozzuk. Melyik más nemzet képes arra vetemedni, hogy hazájának legnagyobbjait feszíti keresztre, lekörözve még azokat is, akik a húsunkból lakmároztak trianon után? Horthy Miklós neve a Felvidéken egyet kellene jelentsen a felszabadulással. Amint azt is jelentette azok számára, akik megélték a visszatérés semmihez sem hasonlítható felemelő pillanatait. 1938. november hatodika, a Kormányzó komáromi bevonulásának napja a valódi nemzeti összetartozás napja – amint arról a feledhetetlen korabeli képsorok is tanúskodnak – mert akkor valóan, kézzelfoghatóan is összenőtt, ami összetartozott. Haza és nemzet.

Ha van miért szégyenkeznünk, akkor az az, hogy miközben a Kormányzó szobra elleni köpködést szemléljük, Komáromban még mindig áll a szlovák nemzetiek által emelt trianoni „határkő”, megaláztatásunk igazi szimbóluma. Azzal együtt, hogy az ocsmányságot állító párt mai partnere, barátja egy félmagyar alakulat. Ez az igazán tragikus.

A végszó azonban legyen a köszöneté: köszönet és hála Zetényi-Csukás Ferencnek, a Horthy Miklós Társaság elnökének, aki Nemeshodos javára felajánlotta a Kormányzó mellszobrát. Minden ilyen cselekedet aprócska rés annak a börtönnek a falán, amelybe a magyar lelkeket zárták hóhéraik.

Szűcs Dániel / Felvidék.ma

7 hozzászólás

  1. Dobai

    A kommunista hatalomátvétel után, sírva jön a Korona szálló éttermének prímása, s találkozik a cimbalmossal, aki megkérdi tőle:
    – Hát neked meg mi bajod?
    – Most jövök az igazoló bizottságtól – feleli az nagyot sóhajtva – eltiltottak, nem játszhatok…
    – Na, de miért nem?
    – Azt kérdezte az igazoló bizottság elnöke, húztam-e az antivilágban, hogy “Horthy Miklós katonája vagyok én…”. Mondtam, hogy húztam hát!
    – Ej, te málé, hát miért nem tagadtad le?
    – Nem lehetett, mert neki húztam!

    Válasz
  2. Ginko

    Nem akart rosszat, csak a képességei nem voltak meg. A saját,és tanácsadói elkjépzelései szerint intézte a dolgokat de a nemzetközi és hazai folyamatok tőle függetlenűl alakultak. Egy gyenge képességü, rossz politikát folytató (diletáns ) vezetőre nincs miért büszkének lennünk.
    A szomszédos országok a rossz helyzetből a kevésbé rosszat választották. Horthy és körei a legrosszabba sodorták bele Magyarországot. A világháborus veszteség :950000 fő ebből katona :360000 fö . A magyar lakosság 6.4%-a.( Arányaiban nagyobb volt az ember veszteségünk mint Németországnak.) Az anyagi veszteség az 1938. évi nemzeti jövedelem ötszöröse, a nemzeti vagyon 40%-a.

    Lehet kérem lelkendezni és büszkélkedni.

    Magyarország 13.702.855 830–950.000 340–360.000 6,4

    Válasz
    • Nyilas

      Tisztekt Ginko.

      Lehet, hogy Horthy nem volt olyan képességekkel megáldva mint ön, bár a nem kommunista emlőkön felnőtt nyugati politológusok ezt másként látják, de azon kívül, hogy ön nem lelkendezik, és büszkélkedik, leírná azt is, hogy abban a helyzetben amiben Magyarország 1918-1944 októberéig volt, ön, Horthy helyében hogy cselekedett volna?
      Mert az kevés amit önök erőltetnek, hogy ki kellett volna maradni, azt is meg kellene mondani, hogy hogyan. Csak ehhez önöknek is “kevés a képességük” . Egyszerűbb a gondolkodás helyett a betanult mantrákat ismételgetni Sztalin ígéretéről Erdéllyel kapcsolatban, meg a szomszédok okosabb politikájára hivatkozni, akik Horthyival ellentétben jóval előbb választották ugyanazt az utat amibe Magyarország is belekényszerült.
      Háborús veszteségünk valóban nagy. Még ha meghamisította is az emberveszteséget. Tudatosan vagy a dilettantizmusa miatt?
      Anyagi veszteségünk pedig nem a háborús veszteség sorába sorolható, hanem a rajtunk átvonuló front következménye, amikor a felszabadító szovjet és román hadsereg végigrabolta az országot, és vitt mindent ami mozdítható volt. meg azt is ami le volt betonozva.

      Válasz
      • Ginko

        Tisztelt Nyilas !

        x x x. Kéretik Romsics Ignác, Ormos Mária és a VERITAS és mások ,publikált tanulmányait megnézni. / nyilvánosak /
        x x x
        x x x Most – és velem – ezt nem lehet, mert amit írtam egyrészt alaposan utána néztem, másrészt a témával rég óta és sok forrás figyelembevételével foglalkozok.
        Az általam leírtaknak semmi köze a Sztálinhoz meg a kommunista csecsekhez. / x x x /
        Kérem, olvasson, tanuljon és aztán írogasson. A halottak száma és az anyagi veszteség nem igényel sok kommentárt.
        A x x x / hamis igehirdetők / miatt a vezetőinknek nem szabad még egyszer ugyan azokat a hibákat elkövetni és népünket ilyen nagy nemzetpusztító veszteségekbe sodornia.

        ( Az “x x x” azokat a mondatokat, mondatrészeket takarja (el), amelyek nem a témával foglalkoznak, hanem egy másik hozzászólóval – ezeket továbbra se engedem ki. Tisztelettel, Tókos Levente)

        Válasz
    • Édes Erdély

      Könnyű 70 év távlatából megmondani, hogy mit kellet volna akkor tenni!
      Az adott történelmi pillanatokban és helyzetekbe Horthy Miklós helyesen cselekedett, amiért a is hálával kell adóznunk az emlékének.
      Örök dicsőség vitéz nagybányai Horthy Miklósnak!

      Válasz
  3. puci pardalian

    Még az ellenséges amerikai nagykövet lelkiismerete sem engedte, hogy az EMLÉKIRATAIBAN meghamisítsa a történelmet és beismerje a hazug, mindenféle propaganda hatását a bizonyítható történelmi igazsággal szemben.
    Itt hívnám fel a figyelmet, emlékeztetnék, hogy van Erdélyországban a nemzetmentő kormányzó urat ábrázoló lovasszobor Szovátán!

    Válasz
  4. Péntek László

    Tisztelet és hála Magyarország megmentőjének !

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük