Fotó: Tóth Dávid

A trianoni békediktátum 100. évfordulója villanófényben mutatta meg a magyar politikai élet szereplőinek viszonyulását a magyar nemzeti összetartozás gondolatához, a közös magyar sorsalakításhoz, a magyar létérdekekhez.

A Magyar Országgyűlés emléküléssel tisztelgett a száz esztendővel ezelőtti tragédia emléke előtt, melyről az ellenzék egy része távol maradt, közös frontot alkottak viszont a tiltakozásban az ellen, hogy a pártok képviselői nem kaptak szót ez alkalommal. Ami érthető, hiszen mit lehet várni olyan politikai erőktől, melyek inkább élnének egy országban a keresztény kultúrával szemben ellenséges, integrálhatatlan, hódító szándékkal érkező, zömmel muszlim migránsokkal, mint határon kívül rekedt véreikkel! Az emlékezés méltóságteljessége került volna veszélybe, ha ezeknek a címeres haza- és nemzetárulóknak szót adnak. Áder János beszédében felelevenítette a történelmi összefüggéseket, Kövér László aktuális kérdésekről is szólt a maga tabudöntögető módján.

Az ellenzéki sajtó vagy nem foglalkozott a békediktátummal, vagy a maga sajátos, nem magyar szemszögű narratíváját adta elő. Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere előállt ugyan egy figyelemre és elismerésre méltó javaslattal, miszerint a fővárosban a békeparancs aláírásának időpontjában, 16.30-kor álljon meg az élet egy percre, de nem sokkal később már nyilatkozatban támadta a frissen felavatott trianoni emlékművet azzal az ürüggyel, hogy felvésték rá az 1913-ban Magyarországhoz tartozó összes település magyar nevét, azokét is, ahol nem éltek az idő tájt magyarok.

Orbán Viktor Sátoraljaújhelyen mondott paradigmatikus beszédet, melyben múltról, jelenről és jövőről egyaránt szólt, megjelölve a sorok között a trianoni tragédia legfőbb okát, az ellenállás hiányát, az országot lefegyverző budapesti összeesküvéseket, üzenve a minket tönkretevő Nyugatnak és a szomszédainknak egyaránt. Hadd idézzük a beszéd legfontosabb következtetéseinek egyikét: „A történelem nem könyörületes. Nem bocsátja meg a gyengeségeket. (…) Ha a vértelen szépelgőkre hallgatunk, elveszünk. Ha engedünk a széthúzás erőinek, elveszünk. A magyarok soha többé nem engedhetik meg maguknak a gyöngeség luxusát. Mindig csak az lehet a miénk, amit meg tudunk védeni.”

Igen, ez Trianon legfőbb tanulsága, amiből a mai országvezetés minden jel szerint okult.

Borbély Zsolt Attila / Székely Hírmondó