A Grand Hotel Bálványos s a köréje épült és folyamatosan épülő turisztikai központ akár csodának is tekinthető. Hiszen a világtól elzárva, sőt, megfelelő közlekedési lehetőség hiányában (egy bálványosi út még mindig „kalandot” jelent az autósoknak) Szarvadi Loránd és családja egy évtized alatt a legmagasabb igényeknek megfelelő üdülő-, gyógy-, szórakozó- és konferenciaközpontot hozott létre.

A megtett útról, a legfrissebb fejlesztésekről, a további elképzelésekről, de a vállalkozói mentalitás általánosabb kérdéseiről is a négycsillagos központban beszélgettünk a rendkívül aktív üzletemberrel.

Szarvadi Loránd: Ennyi év után is bele tudom lovalni magam egy-egy új dologba. A szerző felvétele

Nehezebb, de lehet

– Általános vélekedés, hogy megfelelő országút nélkül nem is érdemes turisztikai, vendéglátóipari beruházásba belefogni. Itt, Bálványoson az egykori tüdőszanatórium, majd szálloda és környezete erre mintha rácáfolna.

– Most az Olt völgyéből még elég jó körülmények között lehet feljönni, de amíg szinte járhatatlan volt, akkor is majdnem telt házzal működtünk, főleg a turistaidényben. Most, hogy Kézdivásárhely felé teljesen járhatatlan lett az út, és lezárták, a foglalások így sem csökkentek. Úgyhogy nehezebb, de lehet út nélkül minőségi és jövedelmező turizmust csinálni. Sőt, folyamatosan fejleszteni, hiszen már most megvan a bővítési tervünk a birtokunkban lévő tizenöt hektáros területre, a mostani száztíz szobához továbbiakat építünk, így a Bálványos Resortot mintegy kétszáz szobás mini üdülőteleppé fejlesztjük. A legnagyobb gondunk jelenleg összeegyeztetni a gyermekes családok és a csendre, kikapcsolódásra vágyó felnőttek pihenését, illetve szakszerű kiszolgálását. A terv megvalósítása azonban sikeres pályázati finanszírozások nélkül nem lehetséges.

– Ez azt jelenti, hogy a turizmusban a speciális igények kielégítése a siker kulcsa?

– Igen, de a fejlesztést már az is indokolja, hogy elértünk egy 75 százalékos átlagos kihasználtságot, ami szezonban kilencven fölé is megy. A wellnessközpont megnyitása előtt még harminc százalék alatt voltunk, most már negyedik éve működik, de a megnyitása után azonnal duplájára ugrott, hiszen ez a szálloda fő attrakciója.

Lehetőség és kihívás

– A szálláshelyek, a fürdési lehetőségek mellé egyéb speciális szolgáltatások is kellenek. E tekintetben a különböző jellegű vendéglők is rendelkezésre állnak.

– Már amikor nekifogtunk a szálloda felújításának, egyértelmű volt, hogy egy négycsillagos szálloda itt, a semmi közepén, csak szálláshelyekkel nem fog csodát művelni, mert az embereknek három-négy napig programokat kell biztosítani. Hogy ez sikerült-e, jól jelzi, hogy a kezdetekben másfél nap volt az átlagos itt tartózkodás, most már elértük a négy éjszakát. Az, hogy ilyen gyönyörű, de elszigetelt természeti környezetben vagyunk, nemcsak egy lehetőség, hanem kihívás is. Ezért kellett a változatos igényeket kielégítő szolgáltatásokat bevezetnünk. Az egyik ilyen a gasztronómia, és ebben is a változatosságot választottuk. Immár megnyitottuk a harmadik vendéglőnket is, van egy nagy, mondhatni általános igényeket kielégítő éttermünk, van egy kicsit újragondolt, székely jelleget képviselő GastroLabunk (aminek immár van egy bukaresti „testvére” is), és van egy fine dining éttermünk (az angol kifejezés szó szerint finom étkezést jelent, a szakmában még keresik a magyar megfelelőjét – a szerk. megj.). A kalandpark, a sportpályák, a konferenciatermek és természetesen a SPA mind azt a célt szolgálják, hogy változatos szolgáltatásokat tudjunk nyújtani. A siker egyik kulcsa éppen az, hogy ezeket a különböző igényeket össze tudjuk egyeztetni, az egyik ne zavarja a másikat.

– Honnan érkeznek a vendégek?

– Most úgy vagyunk, hogy a vendégek 85 százaléka belföldi, a külföldiek fele pedig Magyarországról érkezik, a többi összesen harminc országból. Mindez úgy, hogy külföldön nem reklámozzuk a szállodát, nagyjából a Booking.com közvetítésével vagy személyes ajánlások révén találnak ránk az érdeklődők.

– Ehhez azonban meglehetősen nagy volumenű befektetésekre volt és van szükség, és megfelelő munkatársakra.

– Igen, már a tízmillió eurót meghaladtuk, közeledünk a tizenegy millióhoz, és a tervek megvalósításához további milliók kellenek. Ehhez kellene valamilyen vissza nem térítendő támogatás is, hiszen azért nem vagyunk épp annyira nyereségesek. De nem panaszkodom, hiszen a kisebb fejlesztéseket, javításokat már a nyereségből tudjuk megvalósítani. Ugyanakkor jól képzett, megbízható munkatársaink is vannak, itt, Bálványoson 150 alkalmazott dolgozik, még közel negyven más helyszíneken.

Székely konyha és európai bor

– Apropó, más helyszínek. Egy fővárosi „kiruccanásról” is szólnak a hírek, hiszen nemrég különleges éttermet nyitott Bukarest központjában. Honnan származik az ötlet, mi a jellegzetessége?

– Kezdjük talán onnan, hogy ezelőtt négy évvel belefogtam a borimportba, most már Európából vagy negyven pincészettől hozunk be jó minőségű borokat, mintegy nyolcszáz félét. Saját éttermeinkben, de más vendéglőkben, na meg a webáruházunkban is forgalmazzuk. Bukarest jó helyszín arra, hogy bemutassuk ezeket a termékeket, borkóstolókat, találkozókat szervezzünk. Így jutottunk el egy gastro-borbár megnyitásának a gondolatához, persze egy teljesen felszerelt, modern, nyitott látványkonyhával, leginkább székelyföldi alapanyagokkal és különlegességekkel. Éppen a héten reggeli menüt is bevezettünk a száz férőhelyes, Victoria téri étteremben. Így lettünk Románia legnagyobb választékkal rendelkező, több mint nyolcszázféle bort kínáló vendéglője, amiből hetvenet pohárban is meg lehet kóstolni. A szaksajtó azt írta, hogy megváltoztattuk a borbár fogalmát Bukarestben, ami kissé túlzás, de azért lehet igaz, mert egyrészt egy megfelelő konyhát társítottunk hozzá, másrészt rendkívül transzparens, hiszen a berendezés maga a változatos kínálat bemutatását szolgálja: nemcsak mondjuk, hanem meg is mutatjuk a változatos kínálatot. Aztán a belső berendezés jellegzetessége is elüt a többi hasonló étteremtől. Egyébként ugyanazzal a belsőépítész házaspárral, illetve tervezővel dolgozunk évek óta, így minden hasonlít az eredetileg feleségemmel együtt elképzelt, majd szakemberekkel együtt megvalósított bálványosi dizájnhoz. Ugyanehhez az elképzeléshez kapcsolódik, bár itt korántsem fővárosi léptékben az, hogy átvettük a sepsiszentgyörgyi Indivino működtetését is.

Vízió

– Több évtizedes vállalkozói életében különböző dolgokat valósított meg. Van-e ezekben közös elem, van-e olyan dolog, ami hasonló és elengedhetetlen a sikerhez?

– Az első vállalkozás, a Domo, amit egy üzletről 150-re fejlesztettünk, tipikus kereskedő cég volt, persze kiépült egy szolgáltatási része is. A turizmus elsősorban a szolgáltatásról szól, de van közös elem. A Domo idejében rengeteg szállodában jártam legalább negyven országban, már akkor volt egy vágyam, hogy egyszer legyen egy saját éttermem, szállodám. Amikor eladtuk a Domót, ez a hely eladó volt, hirtelen megvettük, igazán át sem gondoltuk, mit szeretnénk vele csinálni, hogy a szolgáltatások sokszínűsége mennyi egyéb tevékenységet követel. De a borbiznisszel ismét „kibújt” belőlem a kereskedő.

– De emberileg is kell egy adag bátorság vagy éppen vakmerőség, különleges adottság vagy tudás, hogy ekkora üzletet lehessen felépíteni és működtetni?

– Szerintem vízió kell, én állandóan álmodom, ennyi év után is bele tudom lovalni magam egy-egy új dologba. Aztán most már azt is mondom, aludjunk rá legalább egyet, van elég, amivel foglalkozni. S remélem, van annak is majd esélye, hogy kiszálljunk ebből az intenzív forgásból, egyetlen lányunk szállodamenedzsmentet tanul Svájcban, s bár az az elképzelése, hogy az egyetem befejezése után megjárja magát a világban, nem áll távol tőle, hogy itthon átvegye a stafétabotot.

Ferencz Csaba / Háromszék