Fotó: jarokelo.hu

IIyenkor, esztendő fordultával többnyire mérleget készítünk, tervezünk, álmokat szövögetünk, tesszük ezt magánemberként, de szűkebb, tágabb régiónk polgáraként is.

Számba vesszük saját életünket, s továbbtekintünk, mi változott, fejlődött környékünkön, a településen, melyen élünk, próbáljuk mérlegelni, merre halad az ország, édes vagy mostoha otthonunkká válik-e.

Személyes reményeink egyénfüggőek, de mindennapjainkat befolyásolja, ami körülöttünk történik, és egy-egy város, falu fejlődése lenyomata az országénak. Sepsiszentgyörgyön például hónapokat csúszott néhány utca felújítása, mert nem érkezett a beígért támogatás, az ünnepi kivilágítás pedig nagyon késve, szárnyaszegett módon kerülhetett csak helyére, hiába volt rá helyi szándék és pénz, az agyonszigorított közbeszerzési törvények ellehetetlenítették a normalitást. Hány településen várnak feltúrt utcákkal egy-egy papírra, hány építkezés feneklett meg a kiutalások késlekedése miatt! S mindez egy gazdasági fejlődés szempontjából rekordokat döntögető évben!

Kicsit továbbpillantunk, Székelyföldre. Mozdult valamelyest e régió ügye? Léptünk előrébb? Aligha. A politikum szélmalomharcát vívja, továbbra is csak szólamok szintjén áll ki az önrendelkezésért. Egyetlen képviselő akadt, aki az ünnepek forgatagában beterjesztette az autonómiastatútumot, nem csatlakozott hozzá senki magyar kollégái közül, mondván, nem időszerű. Jövőre az lesz? Esetleg tíz év múlva? Közben az egykori székely fővárosban a városvezetés még annyi fáradtságot sem vesz, hogy ne a számítógépes fordítóval toborozza új esztendőt ünnepelni a még megmaradt majdnem 50 százaléknyi magyarságot.

Így lettek a marosvásárhelyi magyarok tragumúrák, kiknek boldog születésnapot kívánt a polgármesteri hivatal. Ettől kellene jól éreznünk magunkat, s attól, hogy anyanyelvünk hivatalos használata továbbra is olyan tabutéma, melyről még vitázni sem szabad a parlamentben? Hogy az elmúlt években megnyirbált jogaink visszaszerzése újra és újra zsákutcába fut, hogy még egy magyar iskola felszámolását sem tudjuk megakadályozni, újralapítása pedig legfennebb elvtelen alkuk árán lehetséges?

Derűlátásra több okunk akkor sincs, ha Románia egészét figyeljük. Dübörög a sikerpropaganda, akárcsak a gazdaság, ám mindhiába, ha semmit nem érzékelünk a fene nagy fejlődésből, és az új esztendőre ígért változások sem biztatóak. Tavaly már megtapasztaltuk, miként maradnak papíron a nagy ígéretek, nincs, amiért abban hinnünk, hogy idén másképp lesz, félő, ez évben is csak hallunk arról, miként nő, javul minden – csak éppen életszínvonalunk nem emelkedik.

Nem rózsásak kilátásaink az új évben, de reményre mindannyiunknak szüksége van, főként ilyenkor, egy új esztendő hajnalán. Bízzunk hát magunkban, szüleinkben, gyermekeinkben, igyekezzünk mi magunk jobbak lenni, többet tenni saját boldogulásunkért, s talán az oly áhított jobb világ is beköszönt egyszer. Ha nem ebben az esztendőben, talán jövőben, vagy azután…

Farkas Réka / Háromszék

2 hozzászólás

  1. antal m.

    Igy igaz ,,Nem rózsásak kilátásaink az új évben,,….!
    Az eltel 28 évben a forradalom után éppen eleget igyekezet a romániai magyarság, hogy emberi jogait hivatalosan kiépítse, – keveset ért el!
    Szinte, – reménytelen probálkozásokkal küzdünk-küzdünk tovább!
    A politikusok egymásközt -mellett teljesen ellenszenvesen dolgoznak! így mindig a hatalmasabb párt visz el mindent ami jogi, – ami lehetne mindannyiunk-é is!
    TOPOGUNK HELYBEN TOVÁBB 2O18-AS ÉVBEN IS!

    Válasz
  2. matyi

    Zsákutca!! Ez az út nem vezet sehová!! Megpillantva a cikkhez mellékelt tájékoztatást adó táblát, nekem egyből ez jutott az eszembe. Ha bemegyek ezen az utcán, vissza kell fordulnom, mert én egy haladásra alkalmas utat szerettem volna.
    Véleményem szerint zsákutcába kerültünk mindannyian, akik Romániában élünk, mert nem tudunk a zsákutcából vissza-
    fordulni. És hogy miért? Csak egy pár dolgot említek meg, amit a választások alkalmával tudnánk visszafordítani:
    – például új pártok alapításával ki lehetne cserélni az összes politikai pártot. Máskülönben, ha valaki visszaemlékszik
    azokra a tüntetésekre, amikor V. Ponta végül is lemondott, akkor a bukaresti tüntetők követelése is az volt, hogy sem a
    PSD, sem a PNL, sem az UDMR nem kell!! A vége az lett, hogy kivétel nélkül szépen visszasomfordáltak a parlamentbe.
    És külön-külön miért is nem kell egyik sem?
    – a PSD pédául még ma is tiszteletbeli elnökeként tiszteli I. Iliescut , akit csak úgy mellesleg emberiség elleni bűncselekménnyel vádolnak a bányászjárás kapcsán. Vagy érvényes bírósági ítélettel a tarsolyában, két év felfüggesztettel L.Dragnea még mindig nem akar lemondani tisztségéről.
    – az RMDSz a magyaroknak azért nem kell, mert kezdettől fogva (Neptun) lepaktáltak a románokkal és elárulták a
    magyarokat. Legutolsó magyarellenes lépésük most az autonómiával kapcsolatos lépésük volt. Szerintük nem időszerű
    közel 100 év után az autonómia stb.
    Na de:
    “dum spiro, spero” (amíg élek, remélek)

    Remélem, hogy egyszer lesz annyira bölcs a romániai választó, hogy nem adja a voksát olyan emberekre, akik zsákutcába vezetnek bennünket.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük