Fotó: cotidianul.ro

Ha nem a kormánypártok, akkor az ellenzék. Ha nem az ellenzék, akkor az államelnök. Vagy az alkotmánybíróság. A szolgálatos feljelentő. A bukaresti média. Aztán a bíróság.

Nagyon úgy tűnik, nincs olyan hatalom Romániában, amely megértéssel, empátiával viszonyulna az itt élő magyar közösség helyzetéhez, kéréseihez. De egyre világosabb az is, hogy parlamenti érdekképviseletünk, az RMDSZ amúgy is átláthatatlan politikai paktumokon alapuló, mind kínosabb helyzetekhez, állásfoglalásokhoz vezető politizálása egyszerűen nem vezet sehova.

Most éppen az alkotmánybíróság nyilvánította alaptörvénybe ütközőnek a közigazgatási kódexet, amely némi apró engedményeket, kisebb garanciákat is tartalmazott az anyanyelvhasználati jogok vonatkozásában. De ne (csak) a taláros testületet okoljuk az újabb kudarcért: a parlamentben folyó munka minőségéről is sokat elárul, hogy jóformán nincs törvény, amely kiállná az alkotmányossági normakontrollt. Aztán meg az sem mindegy, miért került az alkotmánybíróságra a jogszabály: azért, mert az ellenzék óvást emelt ellene, kifogásolva az önkormányzati elöljáróknak előirányzott speciális nyugdíjakat is – joggal vetődik fel tehát a kérdés, jó ötlet volt-e a nyelvi jogok valamelyes bővítését ugyanazon jogszabályba belefoglalni, amely voltaképpen privilégiumokat biztosít a helyi közigazgatás vezetőinek. Persze, az is igaz, hogy ugyanez lesz a végkifejlet, ha külön törvényben írják elő a nyelvi jogok garantálást, bővítését a közigazgatásban – ugyanúgy megóvja azt az ellenzék és az államelnök, hiszen mostani beadványukban sem csak a speciális nyugdíjakat kifogásolták, hanem bizony a kisebbségi jogokat is. Mi több, Klaus Iohannis államelnök centenáriumi buzgalmában attól sem riadt vissza, hogy beadványában sok éve érvényben levő jogokat vonjon kétségbe.

Bármerre tekintenénk is tehát a hagyományos hatalmi centrumok – parlament, kormány, elnöki hivatal, igazságszolgáltatási rendszer – közepette, jobb esetben közönyt, de leginkább kifejezett magyarellenességet látunk-tapasztalunk. Ráadásul nehéz fellépni is eme törekvések ellen, hiszen ha a parlamentben még viszonylag egyszerűnek tűnik is a képlet – a kormánykoalíció támogatásáért cserébe egy-két, számunkra fontos ügyben némi előrelépést lehetne elérni –, a román államhatalom többi szereplőjére jóformán semmilyen ráhatása nincs az RMDSZ-nek.

Éppen ezért egyre sürgetőbb, hogy a szövetség új utakat keressen, éljen a külpolitikai és mozgalmi eszközökkel, aktívabban keresse a kapcsolatot a román társadalom azon aktív, az értelmiségi elitből, civil szervezetekből érkező rétegeivel, amelyek előbb-utóbb elutasító álláspontjuk megváltoztatására késztethetik a bukaresti pártokat is.

Farcádi Botond / Háromszék

3 hozzászólás

  1. Tóducz

    Na, hát akkor, halál pontosan meg lehet állapítani azt, hogy a romákok nem szeretnek se a kormányból, se az ellenzékből, se a bíróságokról, se az államelnökségből, se a médiákban és a se-se-ékből se, mert veszélyeztetve érzik lopott életterüket. Stockholm szindrómában szeretnének kergetni.

    Válasz
  2. antal m.

    Sokan hasonlóan látunk-érezünk! A KÉPVISELETÜNK IS KEVÉLY!
    Tőkés Lászlóék is el indítottak egy tárgyalgást értelmiségi szinten,- de az is le állt! / láthatatlan/
    Több úton van elindulás részünkről, tapasztaljuk -de mindenik a zsákutcában köt ki!
    A FENTI JAVASLAT IS AZ,- NEM LÁTSZANAK A VÉGEK FÉNYEI!

    Válasz
  3. Rozsnyai László

    Erdély és jog…

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.