Fotó: ziaruldearges.ro

Az állami televízió jóvoltából bárki meggyőződhetett arról, hogy a román nemzet méltósággal és megrendülve búcsúzott királyától, I. Mihálytól (Sinaia, 1921. október 25. – Aubonne, Svájc 2017. december 5.).

Hiszen tízezrek várakoztak órákon keresztül a palota kapujában, hogy leróhassák kegyeletüket a trónteremben elhelyezett ravatalánál. Százezrek fogadták virágesővel a koporsóját szállító menetet, kocsisort, illetve vonatot, amerre az elhaladt.

Országszerte elcsitultak a bárdolatlan politikai csatározások a különböző pártok, csoportosulások és személyek között. Látványos, de nem hivalkodó katonai tiszteletadással kísérték utolsó útjára egykori uralkodójukat.

És ez így volt tisztességes, mert az ország és annak román ajkú lakossága minden ellentétes híresztelés ellenére sokat köszönhet a Hohenzollern-Sigmaringen uralkodóházból származó királyának. Az általa 1944. augusztus 23-án levezényelt román átállás például az utolsó pillanatban helyezte a majdani győztesek táborába, ennek minden pozitív hozadékával együtt az addig ellenük harcoló Romániát. Ugyanakkor nem hibáztatható a lemondatásához és száműzetéséhez vezető kommunista hatalomátvételért, mert az a nyugati nagyhatalmak rábólintásával, valamint orosz támogatással történt.

Uralkodásra felkészített, kellő tudással és műveltséggel felvértezett, kiterjedő kapcsolatrendszerrel és világszerte tekintéllyel rendelkező egyéniség volt. Az egyetlen, aki a kommunizmus bukása után Romániát talpra állíthatta és virágzó országgá tehette volna. Mindannyiunk tragédiája, hogy a félre- és megvezetett románság erre nem tartott igényt.

Mihály király eltávozott tehát, és vele együtt a román politikai színtérre való belépésének a lehetősége is. Öröklétre szenderülése azonban rádöbbentette a román népet a veszteségre, és nemzeti egységet teremtett, ami irányváltásra és kibontakozásra adhat esélyt. Mi, erdélyi magyarok ebben társak vagyunk, és reméljük, hogy az országon végigseprő gyászhullám kimosta a román lélekből az oda elvetett magyargyűlölet magjait. Reméljük, hogy ezentúl uszításmentesen élhetjük meg mindennapjainkat, és csak a munkára összpontosíthatunk. Reméljük, hogy tiszteletben fogják majd tartani nemzeti önazonosságunkat, és nem törekednek annak felszámolására.

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

6 hozzászólás

  1. Gorcsa

    A nagyapám tudott volna mesélni arról, hogy milyen is volt valójában egy magyar ember (polgár, paraszt-polgár) élete a román királyságban. De ő szégyellt ilyesmiről beszélni. Annyira becsületes volt, hogy néha még mások helyett is szégyenkezett. De az apám nem “zsenírozta” magát. Ő néha elmesélt ezt-azt. Biz nem volt az semmivel sem jobb mint ma. Egyszóval: Legyen vége a szerecsenmosdatásnak! Úgy sem lesz az attól semmivel sem fehérebb!

    Válasz
  2. Mikulás

    Ugyan dehogy. Erősen bódító italt ihatott a cikkíró, ha ilyeneket hallucinál.

    Válasz
  3. Tóducz

    Tisztelt Bedő úr, a magyargyűlölet kimosásáról megfogalmazott reményét nem osztom, mert azt az atombomba se tudja kiirtani a romákok többségének tudatából. (Tessék a közvélemény kutatásokból dokumentálodni!) Aztán az se fedi a valóságot, hogy elcsitultak volna a bárdolatlan politikai csatározások…., hisz a nép gyászát és közaktivításának renyheségét kihasználták a parlamentben a kormánypártok és tamogatói, és igyekeztek átpasszirozni a törvényhozzáson, a tolvajokat, a hatalommal való visszaélőket, a gazembereket, stb. védő törvénytervezeteket. Tisztelettel.

    Válasz
    • Bedő Zoltán

      Az én véleményem és meggyőződésem szerint élet hit, remény és a rossz elleni küzdelem nélkül semmit sem ér.

      Válasz
      • Tóducz

        Kedves B.Z. úr,, a meggyőződései tiszteletre méltóak .De a valóságot is néha figyelembe szabad (kéne) venni.

        Válasz
  4. antal m.

    A tegnap ,,nemzeti kisebbségek napja,, volt.
    A felvezetésben az volt jó érzelmi,— kihangsúlyozták, hogy az országnak mi is építő-munkálói vagyunk!
    Kiderül, hogy mi csapódott le,- a továbbiakban! !…

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük