„Ukrán újfasiszták tartottak magyarellenes demonstrációt Beregszászon! A Karpatszka Szics, paramilitáris szervezet, ukránnemzetet dicsőítő és a magyarságot megfélemlítő jelszavakkal vonultak fel vasárnap a kárpátaljai Beregszász központjában!” Írja valahol azt is, hogy nemzeti öntudatot erősítő, hatáskeltő akciónak indult!
Ez az idézett két mondat legalább egy könyvre való gondolatot vet fel egy magát magyar embernek tartó számára.
Ha igazán nemzeti öntudaterősítő hatást akartak elérni az ukrán nacionalisták, miért nem támadták meg az oroszokat, hiszen ők az igazi ellenségeik? Ők azok, akik elvették tőlük a Krím félszigetet, lerombolták Dél-ukrajnát és megöltek sok ukrán katonát, köztük magyarokat is!
Vélhetően azért, mert az oroszok nem kővel dobtak volna vissza és a nacionalisták lanyhadó bátorságukat a békés lakóságon próbálták növelni! Vannak azonban olyanok is, akik igénylik a gyűlöletet és gyűlölni azokat praktikus, akik a legközelebb vannak hozzájuk!
Bizonyosan ezért indultak inkább a magyar kisebbség megfélemlítésére dacára, hogy azok a szövetségeseik, hiszen együtt harcoltak a kárpátaljai magyar katonákkal az oroszok ellen, sokan megsebesülve, mások életüket veszítve a közös ügyért!
Nem utolsó sorban nagyrészt magyar segítséggel vészelték át a háborús időket és több, mint bizonyos mielőtt elindultak volna beregszászi magyarokat megijesztgetni, magyar termékekből készült ebédet ettek. Hogy azután barbár viselkedésükkel eszükbe juttassák hol a helyük az őket segítő szövetségeseknek!
„Hiába harcoltatok mellettünk, hiába ettük kenyereteket ínséges időkben, hiába támogattok, mert nem bírjátok kiérdemelni rokonszenvünket!” – adták tudtukra.
Valamikor a háború kezdetén az egész Európa részvéttel volt és támogatta Ukrajnát, mert önvédelmi háborút viselt egy kegyetlen ellenséggel szemben. De arról mélységesen hallgatott Európa, hogy az orosz kisebbséggel való bánásmód és azok jogainak csorbítása okozta a háborút!
Nem tanultak a múltból, ugyanazt a hibát követik el készakarva, amelyre nagyon ráfizettek! Most a magyar, román és lengyel kisebbségen verik el a port. Lám, mennyire kiszámíthatatlan a sors, most Romániának kell összefognia – ha akar, ha nem – Magyarországgal olyan atrocitás legyőzéséért, amilyent ő is gyakorol az erdélyi magyarokkal szemben! A helyzet pikantériája tehát, hogy a román kormány olyan jogokért kardoskodik, amelyek a románajkúakat ugyan megilleti Ukrajnában, de amelyet ő csorbítani igyekszik az erdélyi magyarok számára!
Miért nem tudják elfogadni egyes nemzetek vezetői, hogy ami nemzetüknek jár, az másnemzetnek is jár és fordítva? Avagy, amit egyik megtehet, azt másik is megteheti vagy fordítva az egyenlőség és méltányosság elvén!
Végre meg kellene értenie Magyarországnak is, hogy amilyen a hálaadás olyan legyen a segítségnyújtás is! Mert nem lehet míg a világ kenyeret dobni kővel szemben azért, hogy jó lakjon az, aki betöri a fejemet!
Sebők Mihály