Unatkozni nem fogunkElhamarkodottnak tűnhet az év első napjai­ban mélyreható elemzésekbe bocsátkozni az előttünk álló tizenkét hónap várható közéleti-politikai eseményeit illetően, az viszont már most nyugodtan megállapítható, hogy 2020 még véletlenül sem lesz izgalommentes.

Önmagában az, hogy két választás elé is nézünk az eljövendő hónapokban, már színessé teheti az évet, de ami igazán kalandossá alakítja, az 2019 politikai öröksége. Az előző három évhez képest ugyanis az ország úgy lépte át az új év küszöbét, hogy az egyébként sem túl stabil és kiszámítható politikai porondon még zavarosabbak a viszonyok, mint amit megszokhattunk. Olyannyira, hogy nem kizárt: már a tavasz meglepetéssel szolgálhat, s a kikelet az urnák előtt találja a polgárokat. Mérget ugyan nem érdemes vennünk sem a regnáló, sem a tavaly csúfosan orra bukott hatalom korifeusai által kinyilatkozottakra, mégis az utóbbi napok megnyilvánulásai egyre erősíteni látszanak a gyanút, hogy végül belevágnak az előrehozott választások nagy kalandjába.

Higgadtan belegondolva: minden bonyodalma ellenére ez lenne a legegészségesebb irány. Mindenekelőtt elkerülhető lenne tíz-tizenegy hónapnyi pengeélen táncoló vagy totojázóként vagy a demokrácia szabályait opcionálisként kezelő kormányzás. A jelenlegi parlamenti erőviszonyok ugyanis csak állandó taktikázástól, olcsó politikai udvarlástól terhes, eredményeiben pedig folyamatosan kétséges országirányítást tesznek lehetővé.

Marad természetesen a kérdés, hogy a múlt év nagy vesztesei, a szociáldemokraták érdemesnek tartják-e fenntartani ezt a helyzetet annak reményében, hogy a liberálisokat kellőképpen erodálja, és novemberben – azaz a parlamenti választások menetrendszerű pillanatában – majd ők arathatják le a babérokat. A szocdemek viszonyulása ugyanakkor nem az egyetlen bizonytalan tényező az előrehozott választások képletében. A korábban e kérdésben oly hangos Mentsétek meg Romániát Szövetség is mintha megenyhült volna. Emellett nem mellékes, hogy az urnákig vezető folyamatba Klaus Iohannis államfőnek is jócskán van beleszólása, és meglepetéseket is okozhat. Még akkor is, ha valahol a saját pártjának jövője is a tét.

És ha már izgalmakról szóltunk, már most felkészülhetünk, hogy a politikai, hatalmi viharokon túl a magyar közösség számára más tekintetben is mozgalmasnak ígérkezik 2020. Elég csak arra gondolnunk, hogy elérkezett a trianoni békeszerződés századik születésnapja. Sajnos, már most borítékolható, hogy a választási kampányok hangulatát is bőven meghatározza majd az évforduló, amint várhatóan a kormányzat irányvonala és tettei is szépen belesimulnak az „ünnepi” hangulatba, amit tavaly már sikeresen előkészítettek. Gondoljunk csak az úzvölgyi eseményekre vagy a június 4-ét ünnepnappá nyilvánító, a törvényhozók által teljes mellszélességgel felvállalt törvénytervezetre.

Nagy D. István / Háromszék

3 hozzászólás

  1. antal m.

    igaz, hogy a harc nyert lett, de győzelem még nincs! A kormány maga győzelmét kell megvívja!
    Na, ide ügyes-eszes taktikázásra- politizálásra van szükség, mert az ellenzék acél!
    Ne feledjük, – az előző kormányzás undok volt!

    Válasz
  2. Tóducz

    Svájcban nagyon unalmas lenne az élet.

    Válasz
    • Várközi

      De itt nem lesz unalmas, mert egy dolog biztos, az államkassza már üres, ami természetesen nagyon fogja izgatni a kedélyeket, és Svájc nagyon messze van.

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük