Együtt nőttünk fel a várossal az ötvenes évek elejétől, amikor még a háborús utáni időket éltük. „Rongyosak voltunk és éhesek” mondja egy kommunista induló, de a mi esetünkben ennek csak fele igaz, mert azt csak a szüleink tudják, szegények, hogyan sikerült, de valahogy a mindennapi betevőt előteremtették!
Az akkori településnek négy kiskocsija volt, abból az egyik a gyáré, mellyel az igazgató elvtársat hordozták és volt egy motorkerékpárja Policsek bácsinak, Isten nyugtassa. Tíznél kevesebb, a háborúból megmaradt háromtonnás teherkocsi szolgálta az üzemet, azokkal fuvarozták a nyersanyagot és az áruk nagy részét, de ez nem bizonyult elegendőnek, ezért lovasszekerekkel is fuvaroztak a vasüzem részére!
Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy jelen pillanatban nem tudnám megmondani hány száz, netán ezer kis és nagy kocsi közlekedik a városunkban, mely értelemszerűen azt kellene jelentse, hogy sok és biztos, jövedelmező munkahely volna elérhető a lakósok számára, mint például a néhai vasüzem. Vasüzem, melyet a kommunizmus vége fele a jól képzett szakemberek Európa kohászati iparának élvonalába emeltek!
Nem úgy a város maga, mely minden időkben lemaradt. Egyrészt, mert Székelyudvarhely és Csíkszereda, két rivalizáló város között jelentősebb befektetés és vasút nélkül maradt. Az akkori román kommunista rendszer sem tartotta érdemesnek kis magyar helységekbe minimálisnál nagyobb befektetéseket.
Sok múlott azon is, hogy olyan felkészületlen, szűk látókörű elvtársnak adatott meg a városvezetés, akik nem tudtak távlati tervekben gondolkodni. Így veszítettünk sok mindent, s hogy csak kettőt mondjak: egy cipőgyárat és egy villanymotor tekercselő részleget! Tehát a város megélhetését csak egyetlen lapra tettük fel, mely a kohászati ipar volt és a bánya! Aztán a bányákat országszerte és az energiát zabálló kohászati üzemeket bezárták és maradtunk „csóré” „csórók” megélhetési támaszunk hiányában! Maradtak csupán erdőink, mezőink, melyek közül a mezőinket nem lehet megbízható jövedelmi forrásnak tekinteni, mivel az itteni földek túl soványak ahhoz, hogy a város lakóságát eltartsák, habár őseink ebből éltek évszázadokon át!
Ezért a lakosság egy része úgy látta helyesnek, hogy a jövedelem hiányát az erdő értékesítésével ellensúlyozza! Nem is lett volna ezzel semmi baj, ha ez rendezetten és tudományosan folyt volna. Csakhogy ezt a megoldást túl drasztikus szintre emelték és ezt látjuk most a szörnyű erdőirtások képében!
Ne szisszenjen fel senki kedves szentegyháziak, mert ahhoz, hogy helyzetünk változzon, az első dolog hibáinkat elismerni! És azt is el kell mondani, hogy ebben a dologban elsősorban ludasok voltak: egy akkori, székely származású szenátor (gondolják ki volt az), rendőrség, igazságszolgáltatás, akkori erdészet, polgármesterek, tanácsosok. Tisztelet a kivétel, mert az mindig van!
Most nem akarok azzal foglalkozni, hogy mennyivel előnyösebb lett volna az, ha tudományosan termeltük volna ki az erdő fáit és készterméket állítottak volna elő abból, mert arra nincs lehetőség. Annyit mindenképpen elmondhatok, hogy felmérhetetlen károkat okoztunk saját magunknak!
Nem titkolt célom az, hogy áttérjek Molnár Tibor, a hatóság által törvényesen lemondatott volt polgármesterünk sajnálatos ügyére.
Azért most mert elvitathatatlan tőle az az érdem, hogy az ő csapatának sikerült az, ami senkinek se idáig harminc év alatt: ígéretesen rendezni az erdőgazdálkodás bonyolult ügyét valamint, és ez nagyon fontos, az erdők újraültetését minden esztendőben megszervezni!
Bizonyára meg fogja érteni a kedves olvasó, hogy én, amikor Molnár Tibor elért eredményeiről beszélek, akkor egy jól összeforrt és tevékeny csoportot is elképzelek körülötte, akik a tevékenységek minden ágában helytállóak. Én úgy képzelem el őket, mint egy menő focicsapatot, melyet a csapatkapitány fog össze, és amelyben mindenkinek megvan a jól megállapított feladata, még a góllövőnek is, mert mindenki nem lőhet gólt, de a kiegyensúlyozott összejátszás elhozza a győzelmet! Ha ez a csapat teljesítményt hoz, akkor kár megbontani az összhangot, kész öngyilkosság levenni a csapatkapitányt, vagy bármely más játékost, mivel megbomlik az összhang és elvész mindaz, amit összehoznak, vagy ezután hoznának össze!
Valaki csapatkapitány akar lenni Molnár Tibor helyett és ezért van a jelenlegi állapot! De mi van akkor, ha ezért meggyengül a csapat vagy ha az új kapitány új csapatot hoz? Mi a garancia arra, hogy akkor is jó irányba fogunk haladni?
Megkérem a kedves olvasót, szánjon rá egy kis időt és kövessük együtt Molnár Tibornak és csapatának legfontosabb megvalósításait, mivel teljesítmények után etikus bárkinek is a megítélése:
– a város utcáinak modernizálása, melyekhez hozzátartozik a pályázatok elkészítése és megnyerése is: Múzeum utca, Szarvas utca, Hősök utca, Budai Nagy Antal utca, Haladás utca, Ősz bejáró. Pénzösszeg: 1207308 RON, Távolság: 1650 m.
– Hársfa utca, Ifjúsági utca, Strand utca, Vitusok bejáró, Gyertyánfy utca, Gábor Áron utca, Hajnal utca, Vadászok utca, Kárpátok utca, Iskola utca. Pénzösszeg: 11.684.490 RON. Távolság: 4844 m.
– Szentegyháza város közvilágításának fejlesztése. Pénzösszeg: 523.440 RON.
– A kórház gyerekosztályának felújítása. Pénzösszeg: 1.354.374 RON.
– Betervezett napköziotthon, pályázat megnyerve. Pénzösszeg: 2.795.809 RON.
– Polgármesteri Hivatal felújítása, pályázat megnyerve. Pénzösszeg: 2.117.689 RON.
– A mezei utak feljavítása, Mária út, a terv készen, tavasszal kezdődnek a munkálatok. Pénzösszeg: 4.567.435 RON.
– Várják a választ: a kórháznál egy sürgősségi központ létesítése felszerelésekkel. Pénzösszeg: 10.207.060 RON.
– A Bartok Béla kultúrház felújítása!
– Homoródfürdőn egy élményfürdő kialakítása. Pénzösszeg: 40.420.000 RON. (8.600.000 EUR)
– Elkészült egy kerékpárút terve a termálfürdőtől egészen Kápolnás határáig, onnan a kápolnási tanács vinné Homoródfürdőig!
– A szentegyházi birtokok díjmentes telekkönyveztetése, 1902 telekkönyvet készítettek és 2800 telekkönyv most készül.
– A mezei utak nagy részének megjavítása!
Említésre méltó az egyházaknak és különböző civilszervezeteknek nyújtott segítségek, melyek közé tartoznak a pályázati munkák elkészítése is!
Hölgyeim és uraim, ki kell mondanunk az igazságot, hogy még a vak is látja miszerint Molnár Tibor polgármestersége idejében nem akármilyen eredmények születtek, hanem a legjobbak! Akkor meg mi sértheti azokat, akik alattomos jelentéseket irkálnak ellene? Mert most feljelentés alapján kutakodnak feltételezett törvénytelenségek után! Voltak időszakok, amikor semmi egyebet nem tudtak dolgozni a tanács alkalmazottjai, csak a feljelentések kivizsgálásán asszisztálni! Szinte soha nem találtak semmi törvénytelenséget, de a munkájukkal lemaradtak. És ezek a jelentők nem mások voltak, mint szentegyházi atyánkfiai, mert azért mindent nem lehet a román kötekedésre fogni!
Maga az egész feljelentés gyermeteg, mint ahogy gyermetegek a román törvények is. A törvény neve „összeférhetetlenség”, ezt már több újság is megírta, én csak vázlatosan szeretnék szólni róla, mert ez egy olyan dolog, mint egy labirintus melyben könnyen eltéved még a szakértő is!
Molnár Tibort, az akkori alpolgármestert a képviselőtestület kinevezte a Tamási Áron iskola vezetőtanácsába. Ez kinevezés és nem önkéntesség. Nem jár semmilyen javadalmazás érte. Az oktatási intézmények fenntartója az önkormányzat. Minden intézmény vezetőtanácsában van szülőbizottsági tag és egy ember az önkormányzat részéről. Több ehhez hasonló eset dívott és dívik most is, mert az iskola ezzel biztosíthatja le egy vezető ember befolyását arra az esetre, ha az intézmény segítségre szorulna. Tehát amolyan karitatív megoldásnak lehet venni, amely természetesen tiszteletbeli és fizetésmentes! Csupán az akkori jegyző elmulasztotta jelezni a polgármesternek, hogy ez törvénytelen cselekedetnek minősül az akkori törvények szerint, és a prefektúra, aki ellenőrizte a tanácshatározatok törvényességét, az sem jelezte akkor, hogy törvénytelen a kinevezés a vezetőtanácsba.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mások ellen is indulhatott volna eljárás összeférhetetlenségi ügyben, de a feljelentőnek csak Molnár Tibor lebuktatása volt fontos, könnyű kitalálni, hogy miért!
Azt is el kell mondani, hogy ez a törvény nem sokkal az ügy után megszűnt, nyilván a törvényhozók is rájöttek annak gyermetegségére!
Nem szabad elmulasztani azt az információt sem, hogy Molnár Tibor polgármester ellen még tettek azelőtt egy feljelentést, ami alól tisztázta magát, azért kellett a második, hogy a feljelentő biztosra menjen! De nagyon reméljük, hogy ennek is jó vége lesz, mert ezt kívánja az igazságosság és az egész város érdeke!
Valaki csapatkapitány akar lenni Molnár Tibor helyett, azt a valakit az egész Szentegyháza ismeri, csak ő maga nem ismeri a fair playt. Nem tud semmit az asztalra letenni, egyetlen látványos gólt sem, de meg van győződve, hogy csak a puszta megjelenésével és néhány cselvetéssel sikeres lesz!
Ne hagyjátok megtéveszteni magatokat szentegyháziak, mert az a valaki, aki el akarja rontani a készt, a jót, az megkárosítja a közösséget, csak kizárólag saját maga hasznát nézi, hogy neki jobb legyen!
Oda kell állni Molnár Tibor mellé, felpártolni szavazáskor, ha kell munkájában, a saját érdekünkben is, hogy ne kerüljünk ugyanoda vissza, ahol voltunk botcsinálta, korrupt vezetőink alatt! Legyen normális városunk, iparunk, munkahelyünk, hogy ne szakadjanak szét a családok megélhetést keresve messzi földön!
Sebők Mihály