Választás után

Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

A Szentírás szerint a hatalom Istentől van. Ez szerénységet, alázatot és visszafogottságot követel meg attól, aki ünnepel, és reményt ad annak, aki szomorú. A kampánynak vége, s bár a különböző pártokra leadott szavazatok mennyisége azt jelzi, hogy nagyjából kiegyenlített a kormányváltást akarók és a kormányt támogatók száma (a szavazatok csaknem 99 százalékos feldolgozottságánál a Fidesz–KDNP listájára kicsit kevesebb mint 2,6 millió ember szavazott, az összes ellenzéki pártra pedig ennél negyvenezerrel többen), az elkövetkező négy évben egymás mellett kell élnie és boldogulnia NER-hívőnek és ellenzékinek, balra szavazónak vagy jobboldalinak. Az a hazai választási rendszer sajátossága, hogy ezzel is kétharmadot szerezhet a győztes, de a szabályokat minden résztvevő ismerte, így – fociból hozva a példát – négy év alatt lett volna ideje alkalmazkodni a pálya adottságaihoz.

A demokráciának – úgy tűnik – azt a fejezetét már megtanultuk, hogy el kell menni szavazni, de arról még van tanulnivalónk, hogy el kell viselni a mást pártot választók vagy a tőlünk eltérő véleményt képviselő embereket is. Elvakult gyűlölködés, a másik lehülyézése, semmibevétele helyett kölcsönös tisztelet és tolerancia egymás iránt, ezt kellene valahogy még elsajátítani. Élni és élni hagyni, ilyen egyszerű lenne, ha ezt mindkét oldalról betartanák.

Jó kérdés, hogy a győztest mennyire részegíti meg a siker, és a súlyos vereségből képes lesz-e tanulni a sok vesztes. Az Istent szeretőknek minden a javukra válik, írja a Biblia, így aki képes levonni a megfelelő tanulságokat, és nem fél a munkától, azt megerősítheti a kudarc.

A Fidesz–KDNP-nek nemcsak a sikere történelmi, hanem a felelőssége is: ha összeforrasztani nem is tudja ezt a kettészakadt társadalmat, legalább meg kell teremtenie a józan párbeszéd, a közös cél érdekében való együttműködés elemi feltételeit. Számtalan területen vannak súlyos gondok Magyarországon, ez a hely nem is volna elég a felsorolásukra.

A választópolgár megtette, amit megkövetelt a haza: nagy számban elment az urnákhoz, és kifejezte szándékát. Aki most úgy érzi, hogy elvesztek az álmai és reményei, ne csüggedjen – tartással, belső derűvel, a maradandó értékekhez való ragaszkodással ennél jóval súlyosabb és reménytelenebb helyzet is túlélhető. Ha elég erősek azok az értékek, amelyekhez ragaszkodnak, nem csak négy esztendőt, négyszer ennyit is kibírnak. Aki pedig a győzelem mámorában revansot venne, gondoljon arra, hogy a másik párt híve is érző ember, ráadásul a szerencse forgandó – egyszer eljön az az idő, amikor a most triumfáló lehet hálás egy jó időben érkező emberi gesztusnak.

Hadd osszak meg egy tapasztalatot, amit az elmúlt évtizedekben a természeti csapások és a nagy bajok helyszínére látogatva volt alkalmam alaposan megtanulni: nem az a legfontosabb kérdés az ember életében, hogy éppen milyen színű kormánya van az országnak. Ha van, aki szeressen, és akit szerethetünk, ha van mit ennünk, és van fedél a fejünk fölött, ráadásul egészségesek vagyunk mi magunk és a szeretteink, akkor nagy baj már nem lehet.

Egyébként tavasz van, a természet megújul, nekünk is itt a lehetőség az újrakezdésre.

Lukács Csaba / Magyar Nemzet

9 hozzászólás

  1. ajaj

    Annyira puhagerincű írás!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    Válasz
  2. IfjúSzékely

    “Ez komoly teljesítmény, hirtelen nem is tudnám megmondani, van-e rá példa a nagyvilág demokratikus felén.”

    Tetszik ez a megosztást felvezető szöveg 🙂
    A nagyvilág demokratikus felén tényleg nehéz még egy ilyen példát találni 🙂

    Válasz
  3. hÍMES TOJÁS

    Lukács Csaba sajnos Simicska újságírója lett. Ezért kénytelen “CSÚSZTATNI”, “hamiskásan” kommentálni a választás eredményét. Például “megfeledkezik” arról, hogy a szavazók zömének 2 db szavazata volt, és nem csak egy./!/ Lukács “megfeledkezik” az egyéni jelöltekre leadott fideszes szavazatokról!!! Csak a PÁRTLISTÁKRA leadott szavazatokkal számolt, mert így azt számolhatta ki, ami NEKI TETTSZIK! Vagyis azt számolta ki, hogy a LISTÁKRA adott szavazatok alapján “a FIdesz annyi szavazatot kapott, mint az összes ellenzéki párt összesen”. DE EZ CSAK “FÉLIGAZSÁG”, vagyis félrevezetés, vagyis csalás LUKÁCS részéről. Mert azt már nem írta le LUKÁCS, hogy EGYÉNI KÖRZETEKBEN a Fidesz-KDNP önmagában 91 mandátumot szerzett, Eközben AZ ÖSSZES ELLENZÉKI PÁRT 14 mandátumot gyűjtött be./!!!/ AZ ARÁNY 91 : 14 a Fidesz javára!!! Erről sajnos hallgat LUKÁCS.
    Miként arról is hallgat LUKÁCS, hogy az angliai választási rendszer szerint alkalmazva a magyarországi mandátumok megoszlását az arány 85 : 15 lenne a Fidesz javára./!/ Tehát nem 2/3-os győzelme lenne a Fidesznek, hanem 5,6/1 arányú győzelme.
    Sajnos a SIMICSKA által irányított LUKÁCS-féle egyoldalúan elfogult újságírók csődbe “segítették” a Magyar Nemzetet.

    LUKÁCS: “”A demokráciának – úgy tűnik – azt a fejezetét már megtanultuk, hogy el kell menni szavazni, de arról még van tanulnivalónk, hogy el kell viselni a más pártot választók, vagy a tőlünk eltérő véleményt képviselő embereket is.””
    Írta ezt LUKÁCS CSABA újságíró, akinek a lapja (MN) a leggusztustalanabb, leghazugabb módon kampányolt a Fidesz ellen a választás előtt!!!
    És amint látható, LUKÁCS tovább “csúsztat”, és az ellenzéki médiá többi szereplőjére cseppet sem tud hatni LUKÁCS. (Pl. INDEX, 24HU, 444. Mert ezen médiák barmai az elfogult globalista hülyeségeikkel rárontottak a Fideszt támogatókra.)

    Ez a legárulkodóbb mondat Lukácstól:
    “”Aki pedig a győzelem mámorában revansot venne, gondoljon arra, hogy a másik párt híve is érző ember, ráadásul a szerencse forgandó – egyszer eljön az az idő, amikor a most triumfáló lehet hálás egy jó időben érkező emberi gesztusnak.””
    Magam úgy emlékszem, hogy 1990 óta az undorítóan kegyetlen “REVANSOKAT” mindig a mai ellenzék ELŐDEI, a balliberális MSZP-SZDSZ gyakorolta, majd a liberál-globalista Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai is a revansok mesterei voltak!!! Ezt is elfelejtette LUKÁC megemlíteni. /!!!/
    Lukács nagyon nem őszinte és féloldalas újságírója Simicskának!

    Válasz
    • Tóducz

      h.T., Ön komoly Simicska komplexusban szenved. Lukács Csaba nem a Simicska újságírója volt, hanem a Magyar Nemzeté. Ne mosogasson össze mindent!

      Válasz
    • Fülöp István

      Ejj, ha a rosszindulat s a butaság fájna!

      Válasz
    • Tóducz

      h.T., Ön nem lehetett nagyon erős számtanból se, de ez nem meglepő. Egy szavazónak csak egy szavazata van. A magyarországi lakcímmel rendelkezők két szavazó cédulát kaptak. Mondjuk a pártlistáson valaki a fideszre szavazott, az egyénin pedig más párt jelöltjére, vagy fordítva. Ön azt szeretné elhitetni, hogy aki a fideszre szavazott mindkét cédulán, az két szavazatnak számít a fidesznek.

      Válasz
    • Nyilas

      Nem tehet ön arról Tojás, hogy nem tudja mi a különbség a szavazat és a mandátum között.

      Válasz
  4. antal m.

    Ezt a történelmi sikert, igazán az ország és népe teljes javára kellene hasznosítani!
    Az ország jó gazdálkodása és vezetése minden Önöktől függ,- Uraim!!

    Válasz
  5. Tóducz

    Csak az újszülöttek, a fiatalok és az elbutult öregek számára említem meg, hogy 1994-ben, az akkori választások eredményeképpen az MSZP-SZDSZ kormánynak a 386 fős parlamentben 278 képviselője volt, az ellenzéknek (fidesz, KDNP, MDF, FKgP, Somogyért és Független) pedig csak 108, az az, az akkori kormánykoalíció, több mint 72% többséggel rendelkezett. Ez az idők folyamán szépen elolvadt, az SZDSZ ma már csak rossz emlék, az MSZP pedig a párbeszédesekkel együtt olyan 12% körül mozog. Na, ezzel csak annyit szerettem volna mondani, hogy a sokból könnyen lehet kevés, ha rosszul, önkényesen, stb., “gazdálkodnak” a hatalommal. Tisztelettel.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük