Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

A Szentírás szerint a hatalom Istentől van. Ez szerénységet, alázatot és visszafogottságot követel meg attól, aki ünnepel, és reményt ad annak, aki szomorú. A kampánynak vége, s bár a különböző pártokra leadott szavazatok mennyisége azt jelzi, hogy nagyjából kiegyenlített a kormányváltást akarók és a kormányt támogatók száma (a szavazatok csaknem 99 százalékos feldolgozottságánál a Fidesz–KDNP listájára kicsit kevesebb mint 2,6 millió ember szavazott, az összes ellenzéki pártra pedig ennél negyvenezerrel többen), az elkövetkező négy évben egymás mellett kell élnie és boldogulnia NER-hívőnek és ellenzékinek, balra szavazónak vagy jobboldalinak. Az a hazai választási rendszer sajátossága, hogy ezzel is kétharmadot szerezhet a győztes, de a szabályokat minden résztvevő ismerte, így – fociból hozva a példát – négy év alatt lett volna ideje alkalmazkodni a pálya adottságaihoz.

A demokráciának – úgy tűnik – azt a fejezetét már megtanultuk, hogy el kell menni szavazni, de arról még van tanulnivalónk, hogy el kell viselni a mást pártot választók vagy a tőlünk eltérő véleményt képviselő embereket is. Elvakult gyűlölködés, a másik lehülyézése, semmibevétele helyett kölcsönös tisztelet és tolerancia egymás iránt, ezt kellene valahogy még elsajátítani. Élni és élni hagyni, ilyen egyszerű lenne, ha ezt mindkét oldalról betartanák.

Jó kérdés, hogy a győztest mennyire részegíti meg a siker, és a súlyos vereségből képes lesz-e tanulni a sok vesztes. Az Istent szeretőknek minden a javukra válik, írja a Biblia, így aki képes levonni a megfelelő tanulságokat, és nem fél a munkától, azt megerősítheti a kudarc.

A Fidesz–KDNP-nek nemcsak a sikere történelmi, hanem a felelőssége is: ha összeforrasztani nem is tudja ezt a kettészakadt társadalmat, legalább meg kell teremtenie a józan párbeszéd, a közös cél érdekében való együttműködés elemi feltételeit. Számtalan területen vannak súlyos gondok Magyarországon, ez a hely nem is volna elég a felsorolásukra.

A választópolgár megtette, amit megkövetelt a haza: nagy számban elment az urnákhoz, és kifejezte szándékát. Aki most úgy érzi, hogy elvesztek az álmai és reményei, ne csüggedjen – tartással, belső derűvel, a maradandó értékekhez való ragaszkodással ennél jóval súlyosabb és reménytelenebb helyzet is túlélhető. Ha elég erősek azok az értékek, amelyekhez ragaszkodnak, nem csak négy esztendőt, négyszer ennyit is kibírnak. Aki pedig a győzelem mámorában revansot venne, gondoljon arra, hogy a másik párt híve is érző ember, ráadásul a szerencse forgandó – egyszer eljön az az idő, amikor a most triumfáló lehet hálás egy jó időben érkező emberi gesztusnak.

Hadd osszak meg egy tapasztalatot, amit az elmúlt évtizedekben a természeti csapások és a nagy bajok helyszínére látogatva volt alkalmam alaposan megtanulni: nem az a legfontosabb kérdés az ember életében, hogy éppen milyen színű kormánya van az országnak. Ha van, aki szeressen, és akit szerethetünk, ha van mit ennünk, és van fedél a fejünk fölött, ráadásul egészségesek vagyunk mi magunk és a szeretteink, akkor nagy baj már nem lehet.

Egyébként tavasz van, a természet megújul, nekünk is itt a lehetőség az újrakezdésre.

Lukács Csaba / Magyar Nemzet