Vesztésre áll pillanatnyilag a 2019-es úzvölgyi csatánk, az állami hatóságok a román szélsőségesek erőszakos temetőfoglalását követően sem a megoldás irányába lépkednek, hanem magyar elöljárók büntetésével fokozzák a helyzet abszurditását, és államosítással szentesítenék a sírgyalázást és történelemhamisítást.

Feladnunk azonban semmiképpen sem szabad az ügyet, már csak azért sem, mert tűnhet bár meglepőnek, de ha kellő bölcsességgel járunk el, még a javunkra is fordíthatjuk a fejleményeket.

Az úzvölgyi erőszakos incidensek láttán ugyanis a román média korántsem elhanyagolható része, több erdélyi és bukaresti véleményformáló is meglepően higgadt és racionális állásfoglalást tett közzé, így a román közvéleményben sem feltétlenül és kizárólag úgy csapódott le a történet, ahogyan azt a rendkívül aljas, szekus módszereket újra felélesztő húzás kiötlői szerették volna.

Az esetnek politikai következményei is voltak: Úzvölgye hozzájárult a parlamenti szövetségesi viszonyok részleges újraszabásához, miután az állami szervek felelőssége bekerült az ellenzéki pártok által közösen benyújtott bizalmatlansági indítvány szövegébe, az RMDSZ pedig megszavazta azt. S noha a kormánybuktatás ezúttal sem jött össze, eme gesztus talán hozzájárult ahhoz, hogy új kommunikációs csatornák nyíljanak meg azon ellenzéki román pártokkal, amelyek előbb-utóbb mégiscsak hatalomra kerülnek. Ráadásul Kelemen Hunorék tettek egy aprócska lépést annak érdekében, hogy becsületüket helyreállítsák a román és a magyar közvélemény szemében egyaránt. Azért is szükség volt erre, mert Kelemen Hunor az események hevében meglehetősen szerencsétlen nyilatkozattal állt elő – miszerint Románia megmutatta igazi arcát az erőszakos incidensek során –, igaz, később félretette büszkeségét, és bocsánatot kért szavaiért, pontosítván, hogy nem a román népre, hanem a hatalomra gondolt. Úzvölgye másik közvetett következményének nevezhető Kulcsár-Terza József képviselő kezdeményezése: levélben kérte román képviselőtársait, hogy segítsenek egy román–magyar megbékélési nyilatkozat kidolgozásában és elfogadásában.

Apró mozzanatoknak tűnhetnek mindezek, de jelentősekké válhatnak, ha hozzájárulnak egy értelmes magyar–román társadalmi és politikai párbeszéd létrejöttéhez. Az RMDSZ-nek pedig mindent meg kell tennie, hogy előmozdítsa ezt a párbeszédet: román értelmiségiekkel, nyitott civilekkel, értő újságírókkal, helyi vezetőkkel, parlamenti képviselő- és szenátortársakkal.

Persze, jól tudjuk: a dialógushoz két fél szükséges. De legalább rajtunk ne múljék.

Farcádi Botond / Háromszék

5 hozzászólás

  1. marczy

    Ha a románok mind elmennek Olaszba meg Spanyolba, akkor csak a magyarok maradnak Erdélyben. Sokan el is húztak már külföldre, aztán hazakocsikáztak tüntetni, Románia fejlődése szempontjából teljesen jogosan elvárható dolgok miatt. A magyar kártya kijátszása csak az igazi problémák elfedésére szolgál, amit a kinti románok nagyon jól látnak, akik viszont ott vannak a tűz közelében, nem érdekeltek, hogy a hatalmi status quo megváltozzon.

    Válasz
  2. csavok

    csak ugy lehetseges egy parbeszed ha idegen tanuk is resztvesznek, maskep semmi ertelme. Nem beculetesek.

    Válasz
  3. Szasz istván

    Az egész egy szratégia alapján tőrtént.Jött a rendőrség a huliganokkal.Megtőrtént a megalátásunk,mindenkit haza küldtek,és érkezett a béke csapat,megtőrtént a felszentelés,Virágot tettek a magyar sirokra is.és a történteket megvágva mutatták be kellő hanganyaggal!

    Válasz
  4. antal m.

    Teljesen egyet értek a fenti írás szerzőjével.Helyes az utolsó mondat kicsengése! Csak:– számtalan esetek történtek meg ebben az országban amikor mindenhol a kijátszásunkat követték a maguk érdekében! Nem sorolom azokat , mert már unalmas-sá vállakt! Ha az első kicsengése is úz-völgyi rendezésben újból arra kaptafára húzzák,- akkor azt mondom asszimilálni akarnak és terjeszkedés a céljuk,- a teljes emberi jogunk megfosztásában!
    Az a nagyszámú hőseink amelyek ott vesztek el úz-völgyében a háborúskodásokban, az mind az összmagyar nemzet óriási vesztesége-kára volt,-nagymértékben! Trianon nemzetünket még jobban szét roncsolta-megosztotta! Rengeteg családjaink kellett mind ezeket/ megcsonkítva/ átvészelje-nagy kínok közepette!!! MÉG MEDDIG KELL NEKÜNK,- TOVÁBB TŰRNI-SZENVEDNI!……

    Válasz
  5. Tóducz

    Farcádi úr, állandóan megfelelési és párbeszéd kényszerben vagyunk 100 éve, s a romákok ezen pimaszul és kedvükre szórakoznak. Valami mást kéne kitalálni, me így nemsokára még párbeszéd képesek se leszünk. Egyszerűen elfogyunk a Kárpát-medence e sarkából a romákok örömére! Hasonló meccset lejátszottak már a romákiai szászokkal és zsidókkal. Nagy a tapasztalatuk a kakukk-kódásban!

    Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük