A Vargyas-szoros felé vezető 12 kilométeres utat ezelőtt nyolc évvel egyszer már lekavicsoztatta a vargyasi polgármesteri hivatal, aztán 2015-ben 9,6 kilométeres szakaszon, 3 és fél méter szélességben, egy pályázat révén sikerült azt le is aszfaltozni. A szoros bejáratánál levő Kőmezőig maradt azonban egy másfél kilométeres, tengelytörő táv, melyet most, szintén kalákával, megpróbáltak feljavítani.
Szombaton több vargyasi erőgép-tulajdonos is a helyszínen dolgozott, ott volt Sütő Levente Lehel polgármester is, felügyelve és segítve a munkálatot. Megtudtuk tőle, hogy bár az említett másfél kilométeres szakasz Homoródalmáshoz tartozik (egyébként ezért nem tudta Vargyas sem leaszfaltoztatni ezt a szakaszt), a falunak érdeke, hogy azon megfelelően tudjanak közlekedni a gépjárművel erre látogatók, akik között nemcsak turisták, de a közelben földtulajdonnal rendelkező gazdák, erre vadászni járó vargyasiak, erdőgazdálkodók is vannak.
– A nyáron többen jelezték, hogy gépkocsijuk olajteknője bánta az itteni kocsikázást, ezért is határoztuk el, hogy tennünk kell valamit az út járhatóbbá tétele érdekében. Amivel egyébként nem mindenki ért egyet. Voltak olyanok is, akik azt mondták, így kell hagyni, mert legalább annál kevesebben látogatnak fel a szorosba – mondta.
Ez nem újdonság, az aszfaltozáskor is kerültek, akik aggódtak azért, hogy a jó út miatt megnövekvő turistaforgalom ártani fog majd a Vargyas-szoros élővilágának, az itt található természeti értékeknek. Most is, bár jócskán benne járunk már az őszben, egy nagy kirándulóbusz volt megállva az aszfaltút végénél, ugyanott több Brassó megyei kiskocsi is parkírozott. Utasaik nyilván fent voltak a szorosban. Korábban, nyár derekán volt ennyi látogató, kirándulóbusszal a rossz út miatt pedig egyáltalán nem jött fel senki.
Sütő polgármester is aláhúzta, egyre több a turista, akik a Vargyas-szorosba érkeznek, és akiket Vargyas látványosságai – például a Daniel-kastély, avagy a falu népművészei – is érdekelnének.
Megjegyezte, hogy az érdeklődésből valamilyen szinten jó lenne, ha a falu is profitálhatna a jövőben, a kastélyt is be szeretnék kapcsolni az erdővidéki turizmus körforgásába, de ehhez előbb valamilyen szerepet kellene szánni neki, ám ez azonban sok pénzbe kerül, így nem zárkóznak el attól, hogy ezt egy befektetővel közösen tegyék. Nem mellékes az sem, hogy a kastély „életre hívása” egyidejűleg több helybélinek is munkahelyet biztosítana.
Vagyis a vargyasiak, úgy tűnik, a turizmus fejlesztése mellett törnek pálcát, ennek érdekében lényeges – amint az elöljáró megjegyezte –, hogy meg lehet mozdítani a falut, és van, aki segítsen, ha kalákáról van szó, mint történt az most is. Fazakas Sándor, Németh Árpád, Csorba János, ifj. Szőcs László, Fehér János és Miklós Gábor gépekkel, további húsz vargyasi pedig lapátokkal dolgozott a helyszínen, Vásárhelyi Béla a főzést vállalta a kalákázóknak.
– Az útjavításnak, az idő függvényében, lesz még folytatása – összegzett az elöljáró.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó