A társulat által már nyolcadik alkalommal megszervezett nemzetközi drámatáborra augusztus 10. és 15. között került sor. Az idei alkotótábor Gobbi Hilda Kossuth-díjas színművésznőnek állított emléket, aki 30 évvel ezelőtt, 1988-ban halt meg.
Öntörvényű, szenvedélyes, megzabolázhatatlan és szabálytalan volt. Egy olyan korban, amikor mindenki rettegett, ő nem húzta meg magát. Nem félt segíteni másokon, és nem félt beismerni azt sem, ha tévedett.
Élete, munkássága valamint a drámatábor impulzusként szolgálhatott a 22 erdélyi illetve magyarországi fiatal számára, akik a színház, a játék ürügyén kerülhettek közelebb önmaguk jobb és teljesebb megismeréséhez.
A tábor, amelyben Budapestről, Veresegyházáról, Tatabányáról, Szentesről, Sepsiszentgyörgyről, Brassóból, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről és Sepsibükszádról vettek részt fiatalok, a Bethlen Gábor Alap támogatásával, valamint a kökösi Polgármesteri Hivatal és a Gábor Áron Általános Iskola partnerségével jött létre.
Az egy héten át zajló szakmai program keretén belül a résztvevők számára két csoportban folytak a foglalkozások: a színház-szakmai csoport tagjai Mucha Oszkár, az Osonó színészének irányításával, míg a személyiségfejlesztő- önismereti csoportban résztvevők Fazakas Misi rendező- drámatanár vezetésével ismerkedhettek önmagukkal és a színházzal. A napi két műhelyfoglalkozás mellett, az intenzív tábor minden reggel a kitartást erősítő tornával és a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig színházi előadások vetítésére és beszélgetésekre került sor.
A tábor célja egy olyan helyzet megteremtése volt, amely a drámajáték és a színház eszközei által egy intenzív létezés, a kommunikáció valamint a közös gondolkodás és alkotás megtapasztalására sarkallja a résztvevőket. A színházi-, oktatási- és szociális projekteket létrehozó független társulat eddig 75 drámatábort szervezett úgy fiatalok, mint felnőttek számára.
A Nemzetközi Drámatábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik:
Karácsony Levente: „Számomra ez a tábor egy lelki megtisztulást adott és egy tükröt mutatott magamról, hogy milyen is vagyok valójában. A tréningek felejthetetlenül tanító jellegűek és feltöltőek voltak. Az idő elteltével összetartóbbak és nyitottak lettünk. Ami ebben a táborba történik, azt meg kell élni!”
Komoróczy Petra: „A tábor sokat segített, és úgy érzem sokkal többel mentem el, mint amennyivel érkeztem. Mindig is zárkózottabb voltam, viszont ebben a táborban az igazi énemet is megmutathattam, és mindeközben sok új barátra tettem szert.”
Egyed Arnold: „Nehéz beszélnem egy olyan táborról, amely képes az egész életemet megmozgatni. Rájöttem, hogy valójában mennyire gyenge vagyok és még mi mindenre nem állok készen. Eddig abban a hitben éltem, hogy ismerem magam, most pedig azt sem tudom, hogy ki vagyok. Mindig egy teljesen más arcomat mutatom és ezekkel az álarcokkal próbálok alkalmazkodni a környezetemhez. Soha nem mertem megvallani a hitemet, de a táborban sikerült, hisz rájöttem, hogy ha boldog ember akarok lenni, akkor önmagam kell legyek. A tábor sok mindent megmozgatott bennem és olyan ajtókat nyitott fel, amelyeket eddig bezártam, mert féltem tőlük.”
Komoróczy Gréta: „A tábor maga a tréningeken túl a határaink feszegetéséről szól. Ez szerintem mindenkinek sikerült. Úgy érzem, ennek a hétnek sikerült egy erős csapatot kovácsolnia belőlünk, résztvevőkből. Biztos vagyok benne, hogy jövőre is a tábor résztvevői között leszek.”
Fazakas Misi