Véráztatta karácsony (I.)

A nyolcvanas évek derekán már olyan mély nyomor uralkodott Romániában, hogy azt gondoltuk, lejjebb már nem süllyedhetünk, de tévedtünk. Kiderült ugyanis, hogy a földi pokolnak vannak mélyebb bugyrai is, hiszen a hatalom beolvasztási törekvései egyre erőszakosabbak lettek, így a puszta nemzeti létünk is veszélybe került.

Napról-napra jobban dühöngött a kommunista diktatúra, és fokozódott az elnyomás. Éhezés, nélkülözés, és nincstelenség uralkodott országszerte, valamint félelem, rettegés és terror. És mindez a huszadik század végén, Európa közepén történt és történhetett, a helyzet fölött bűnösen szemet hunyó nyugati világ örök szégyenére.

Ilyen körülmények és állapotok közepette szállt szembe az elnyomókkal Tőkés László temesvári református lelkész 1989 nyarán, és vált ezáltal a romániai ellenállás vezéregyéniségévé. A személyéhez kötődő és december 15-én Temesváron tömeges méreteket öltő megmozdulások híre pedig a cenzúra ellenére milliókhoz eljutott. Titokban a Szabad Európa Rádió román és magyar nyelvű adását hallgatva próbáltunk tudomást szerezni a legfrissebb fejleményekről, amelyek december 16-án tragikus fordulatot vettek.

A belügyi alakulatok ugyanis belelőttek az emberhez méltó életkörülményeket és szabadságot követelő tüntetőkbe. Temesvár utcái vértől piroslottak. Az akkor még soknemzetiségű város elszánt lakóit azonban már sortüzekkel és utcára vezényelt tankokkal sem lehetett újra térdre kényszeríteni.

Véráztatta karácsony (I.)

Müller László temetése 1989 karácsonyának ünnepén

Mindezek ellenére Bukarestben még napokon át sűrű csend honolt, és félő volt, hogy a magányosan küzdő bánsági várost letörlik a föld színéről. December 21-én viszont a temesvári események elítélése céljából összeterelt több százezres tömeg végre ott is megszűnt engedelmes juhseregként viselkedni. Az ilyenkor szokásos taps és dicsőítő jelmondatok skandálása helyett ugyanis kifütyülte a szónoki emelvényen megjelenő Ceauşescu-t.

Ezzel a mozzanattal Bukarestben is kezdetét vette a népfelkelés, amelynek hírére másnap a kisemmizett ország lakói utcára vonultak, és az addig korlátlan hatalommal rendelkező pártfőtitkár feleségével együtt menekülésre kényszerült.

Ceauşescu bukásával azonban a vérengzés nem ért véget. Az est leszálltával, december 22-én újból eldördültek fegyverek, és a diktátor házaspár 25-én bekövetkezett kivégzése után sem hallgattak el. Az immár értelmetlen harcokban Románia szerte több száz ártatlan ember vesztette életét. Az áldozatok között volt az akkor alig 18 esztendős Müller László sepsiszentgyörgyi születésű sorkatona is, akit Brassóban, szolgálatteljesítés közben terített le a gyilkos golyó. Történetéről közeli hozzátartozói segítségével törültük le a feledés porát.

Lacika

A családtagok és hozzá közelállók által csak Lacikának becézett Müller László 1989-ben második tanulóként végezte el a csíkszeredai, akkor még 2-es Számú Ipari Líceum XII. C osztályát. Tavaly elhunyt osztályfőnöke szerint életkedvtől duzzadó, mindig mosolygó, melegszívű és segítőkész tanuló volt, aki megnyerő egyénisége következtében nem csak a diáktársai, hanem tanárai szívébe is belopta magát.

Legnagyobb kincsnek a könyveket, valamint a bennük felhalmozott tudás- és információanyagot tekintette. Szabadidejében nem az utcát rótta, hanem szak- vagy szépirodalmat olvasott, és zsebpénzét folyamatosan magánkönyvtára gyarapítására fordította. Ugyanakkor a sportban is élen járt.

Véráztatta karácsony (I.)

Müller László ballagási fényképe

Kitűnő tanulmányi eredményei ellenére azonban nem sikerült a felvételije az erdészeti egyetemre, így szeptemberben be kellett rukkolnia katonának. Az érvényben lévő törvények szerint ugyanis a 18. életévüket betöltött és jó egészségnek örvendő fiatalemberek hadkötelesnek számítottak. Erős jellemére vall, hogy bár lehetősége lett volna rá, mégsem halasztatta el a bevonulás időpontját. Predeálra került a hegyivadászokhoz.

Akkoriban egy újonc kemény fizikai és lelki megpróbáltatásoknak volt kitéve a román hadseregben, ő mégsem panaszkodott. Szeretteinek írt leveleiből az otthon hagyott családtagok és barátok iránt érzett szeretet, valamint a szülőföld utáni sóvárgás árad, és még arra is odafigyelt, hogy soraival megnyugtassa a fia sorsa miatt aggódó anyai szívet. Kiderül továbbá, hogy kiképzésre alig jártak, inkább dolgoztatták őket.

A katonai esküt szülei jelenlétében, 1989. november 11-én tette le. Ezt követően még csak egyszer találkoztak, karácsony előtt egy héttel. A felettesei ugyanis hazaküldték a kommunizmus utolsó éveiben hiánycikknek számító, de az egészségügyben dolgozó édesanyja ismerősei révén beszerezhető szaloncukorkáért.

Kioltott életek

Amint azt a Csíkszeredában lakó, könnyeivel küszködő Lukács Gizellától megtudhattuk, a Predeálon állomásozó, de az ország egészében elharapózott népfelkelés miatt Brassóba vezényelt fia haláláról december 23-án értesítették táviratban. A tragikus hír által kiváltott sokk következményeként útban Brassó felé eszméletét vesztette, Csíkszentsimonban elsősegélyben kellett részesíteni, és azóta is orvosi ellátásra szorul. A Cenk alatti városban leírhatatlan felfordulás fogadta őket, amely még jobban súlyosbította az édesanya amúgy is megroppant egészségi állapotát, ezért kénytelenek voltak vele dolguk végezetlenül visszafordulni. Hazaérve Lukács Gizella ágynak esett.

Müller Lászlót csak másnap azonosította az édesanyja sógora, Lukács Árpád, aki a 30 év múltán is kísértő szörnyű élmény súlya alatt csak akadozva, el-elcsukló hangon tudja felidézni az átélteket. Az illetékesek a katonai kórházba irányították, ahová az udvarhelyi Imecs László szüleivel együtt érkezett. A halottak nagy száma miatt itt egy hatalmas, teherautóknak épített garázst alakítottak át hullaházzá, melyben egymáson hevertek a véres, sok esetben meztelen testek, ahogy az utcáról összeszedvén ide bedobálták.

Imecs László golyók által szétroncsolt arcú tetemére csak az ég felé meredő kezeire húzott, általa kötött kesztyűkről ismert rá az édesanyja. Lukács Árpád is kénytelen volt többször szemügyre venni a holttesteket, amíg végül a neki általa ajándékozott karórát megpillantva ráakadt Lacikára, akinek még mindig a fején levő sisakját átlyukasztotta a gyilkos golyó. Egyetlen, jól irányzott lövés végzett vele.

Véráztatta karácsony (I.)

Kései katonai tiszteletadás

Az országban gerjesztett háborús hangulat és az ebből fakadó bizonytalan helyzet miatt a hazavitele sem volt bonyodalommentes. Az utakon cirkáló fegyveres járőrök többször megállították a holttestét szállító kocsit, és a hivatalos kísérő iratok ellenére a zaláni letérőnél a koporsót is felfeszítették szuronnyal, hogy meggyőződjenek, nem fegyvereket rejtegetnek-e benne.

(folytatjuk)

Bedő Zoltán / Székely Hírmondó

23 hozzászólás

  1. antal m.

    Tóducz! Inas Ön,-há, ma is !

    Válasz
    • Tóducz

      Nyilas úr kérdésére Ön helyett nekem kellett válaszolnom. A fenti végéről elmaradt a kérdőjel!

      Válasz
  2. Dobai

    Drága Miki bátyám, Tóducz úr köszöni szépen nem kér
    felvilágosítást a muszlim életformáról, mert azt
    jól ismeri. Ő már járt ott is. Mikor leszállt
    Afganisztánban a gépről, körülnézett s azt mondta:
    hűűhaa, ez az ország is tele van migrácsokkal.

    Válasz
    • Tóducz

      Igen, sok ott az ámerikai Dobai úr.

      Válasz
  3. antal m.

    Tóducz! VILÁGOS: – Abszolvens- diplomás voltam 1957-ben, aki befejeztem az adott képzés fokot. Nagykorú, majd katonaságig, közel 3 év gyakorlatot teljesítettem, hatalmas szakmai kihívásokban! Vállalható felnőtt voltam, – egy éves gépkocsi vezetőit is megszereztem e közben! Amit ember megtehetett, én megtettem! Gyakorlat teszi az embert éretté-mester-é!

    Válasz
    • Tóducz

      Igen kedves antal m., “abszolvens-diplomás” az inasiskolában és alfa-béta!

      Válasz
  4. antal m.

    TÓDUCZ! Ez volt, kiválasztott és megbízott szolgálatom volt, egy kis szoldámért!
    Ha táncba mész, azt járni kell, – vagy oda nem mész! Nem irigyelni való teendőim voltak! Eltelt, így késleltettem sorsomat! Amit csináltam, azt jól megtettem!

    Válasz
    • Tóducz

      1989-ig megbízott “szolgálata” volt mérnök úr, ezt már jól tudjuk!

      Válasz
  5. antal m.

    Katonaságomról:
    Fegyveres közkatonaságot szolgáltam 2 évet és 2 hónapot, végig katonákat
    kiképző iskolában. Az első év kiképzés, a többi oktatással telt, nehéz tüzérségben, rám zúdítva egy század teljes gondjait! Aprólékosan beedzettek
    a katona szolgálatba! Igaz az, hogy egy golyó se sülhetett el, hogy azt ne vették volna nyilvántartásba, – pont az én gondjaim volt az 19 teljes hónapon át! A századomba szolgáltak kevés katonai kiképzést az egyetemisták is rövid 4-6 hónapot katonáskodtak, azoknak is századparancsnoka voltam! Minden katonáért, fegyvernemekért, anyagi mindenségért közvetlen század parancsnoki felelősségem volt, leszerelésemig, sőt ezért 2 hetet többet katonáskodtam a korosztálybelieknél, mert mindent át kellett adnom a leszereléskor következő generációnak! Kikísértem minden egyes korosztályt az ezredből,-hivatásomból adódóan! Megtanítottak felelősségre keményen, példaképpen! Na, de nem éppen mindenkinek ennyire szigorú minden a katonaságban! Ha zűr van, akkor fegyver tüze előtt állsz, az én parancsnokságomban!

    Válasz
    • Tóducz

      Drága mérnök úr, há már inas korában szomorította és idomította a rendes időben egyetemet végzett fiatal értelmiségieket (a 4-6 hónaposokat) 19 teljes hónapig! Most is azt csinálja itt az ermán, jól belekalapálták Önbe a romák bakaságnál a tanítsd móresre a kiműveltebb egyéneket! Ezt azt hiszem önfeljelentésnek lehet venni!

      Válasz
    • Nyilas

      Kedves antal m.
      zt nm egészen értem. Ön sorállományú katonaként századparancsnok volt?

      Válasz
      • Tóducz

        Kedves Nyilas úr, az antal m. mérnök úr “példás” életéből sok minden érthetetlen! (sorkatonaként századparancsnok volt, inasként építkezési telepvezető, technikusként mérnök)

        Válasz
  6. Lőrincz Ilona

    Jó lenne tudni végre, hogy mi történt Nagy Ákossal, a kányádi (HR. megye) kiskatonával. A szülei bánatukban elmentek az országból is.

    Válasz
  7. szabó enikô

    Isten nyugtassa a hôsöket! Borzasztó amit mûveltek s az igazság sohasem derült kiIliescuék még jó ideig hazudozhattak…márciusi pogrom!!!!stb…

    Válasz
    • ez van

      A kilőtt golyók névsor szerint voltak rögzítve. A fegyverek csak utasítás után kerülhettek bevetésre, névvel ellátott felhatalmazással. Ismert, hogy hol, mikor, kik lőttek éles golyókkal. A lövések csak parancsra történhettek. Volt katonai fegyelem. Érthetetlen, hogy ebből a fegyelmezett és céltudatos akcióból még mindig azt hisszük, hogy nem lehet tudni, ki lőtt Temesváron és más városokban. Dehogynem, csak a birka népnek nem kötik az orrára. A parancsnokok meg köszönik szépen, jól megvannak a maguk speciális nyugdíjaikkal. Elvégre ők határozták ezt meg honatyai minőségben, vagy legalábbis befolyással voltak a honatyákra. Románia nem az az ország, ahol a nürnbergi pernek legalább az árnyékát lefolytatnák. De ezért nem a vezérkar a hibás. Ők addig mennek el, ameddig a tömeg megengedi. S a tömeg pedig mindent megenged. Azt is, hogy a fejét a kanálisba dugják prémium gyanánt. Szinte alább vagyunk, mint Észak Korea. Egy fő, egy eszme.

      Válasz
    • Mikulás

      ez van kommentárja állhat legközelebb az igazsághoz. Én is végeztem sorkatonai szolgálatot Ceausescu utolsó éveiben, szó se lehetett róla, hogy akár csak egy töltény is illetéktelen kezekbe kerüljön. Nagyon pontos, szigorú felügyelet alatt adtak csak töltényt bárki kezébe, és ha lőgyakorlat után akár csak egy üres töltényhüvely hiányzott, az egész katonasereget visszatartották, és ötven ember, száz ember kereste az egy hiányzó töltényhüvelyt, hóban, sárban, latyakban, fűben, egészen addig amíg meg nem került az az egy hiányzó üres töltényhüvely, amiből már ki lett a golyó lőve korábban. Mert hát elvileg úgy lehetne töltényt lopni, hogy a katona nem lövi el a töltényt, zsebében elrejti, s azután azt hazudja, hogy ellőtte a töltényt, kilőtte belőle a golyót, de az üres töltényhüvely elveszett amikor a gépfegyver kivetette magából. Szóval így lehetne lopni, elméletileg, de senki meg sem kísérelte, mert szigorú elszámolás volt, és a következő lépés az lett volna, hogy mindenkit levetkőztetnek, megmotoznak, a tolvajt pedig, ha rajtakapják, büntető egységhez küldik, ott lesz neki nemulass…

      Szóval ez van-nak igaza lehet, minden egyes tölténynek meg volt az előre felhatalmazott gazdája, pontosan lehet tudni, hogy ki, hol, kit lőtt éles lőszerrel, csak hát a hatalom hülyének néz minket, és azt hazudja, káosz volt.

      Válasz
      • Tóducz

        Drága, édes és kedves Mikulás bácsi, én 1978.09.22 és 1979.01.23 között teljesítettem a katonai szolgálatomat a bacăui tartalékos tiszti iskolában, sok orvos és gyógyszerész kollega társaságában, az arma medici (orvos fegyvernem) zászlóaljában. A leszereléskor emlékül, 10 golyóhegyet, tíz hüvelyt (kalasnyikov) és egy ellövetlen vaktöltényt hoztam haza!

        Válasz
        • Mikulás

          Tíz hüvely, az aztán a poligámia! A muzulmánoknak is csak négyet szabad, legalábbis egyszerre. Persze ha elbocsátja valamelyik feleségét a 4 közül, akkor felszabadul egy hely a keretben, vehet helyette másik feleséget magának.

          Válasz
          • Tóducz

            Kalasnyikov golyóhüvelyéről volt szó Mikulás bácsi, nem kell rögtön muszlim pornóba szaladni és arról fantáziálni katolikusként.

          • Mikulás

            Hát kedves Tóducz Úr, nagyon megihletett a Kamerunba látogató orvos kolléganő története itt az ermán, aki leírja, hogy a muszlim férfiaknak bizonyítani kell nemzőképességüket, ahhoz pedig egy feleség nem elég.
            S közben még arról is elfeledkeztem, hogy a mormon vallás megalapítója Joseph Smith nem állt meg négynél, a Mormon Könyvében mintha a 70-es szám szerepelne. S aztán amikor a felesége ágyban kapta valami másik nővel, elmagyarázta, hogy neki Isten így parancsolta, vegyen több feleséget magához. S talán még a saját feleségét meg is győzte, de aztán voltak olyan felszarvazott férfiak, akiket Joseph Smith szarvazott fel, s ők lettek szegény Joseph Smith veszte, mert nem igazán vették jó néven, hogy Joseph Smith “Próféta” éppen az ő feleségüket… khm khm…

      • Dobai

        Miki bátyám az elesett katonák a “friendly fire” áldozatai lehettek.
        Mi a “friendly fire”magyar jelentése?

        Válasz
        • Tóducz

          Drága Dobai úr, há több változata is van az angoljának: “bajtárs általi megsebesítés”, baráti tűz”, “tűzet szító fanatikus”, stb.!

          Válasz
        • Mikulás

          Kedves Dobai bátyám, a friendly fire vagy baráti tűz az valami olyasmi lehet, mint amikor a Bush amerikai elnök, Cheney alelnök, Rumsfeld hadügyminiszter klikkje barátilag felgyújtja majd pedig mini atombombákkal ripittyára zúzza az Ikertornyokat New York városban, háromezer ember halálát okozva, s közben azt hazudja, hogy csúnya muszlim terroristák voltak az elkövetők.

          Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük