VereségeinkEgyre csak halmozódnak, szinte mindennapossá váltak. Tegnap egy felirat, egy zászló, ma egy tábla – most éppen a Székely Mikó Kollégium bejáratáról kellett levenni az intézmény megnevezését a szolgálatos feljelentő által indított perben született táblabírósági ítélet következtében –, de volt már épület, iskola, egyetem veszteségeink listáján, s holnap ki tudja, mi következhet.

A román államhatalom székely zászlók elleni hadjárata eredményesnek bizonyult: közintézményeink homlokzatáról, polgármesteri hivatalokról, szinte mindenünnen el kellett távolítani a jelképet. Igaz, e zászlóháborúnak járulékos haszna is volt: regionális jelképünket szívünkbe zártuk, a kék-arany ma már szerte a világon ismertté vált, közösségünk jogfosztásainak, autonómiatörekvéseinek szimbóluma lett. A magyar feliratok elleni háború már abszurdabb, és még fájóbb: a normalitás elleni támadást jelenti, és mindennél fájóbban, élesebben világít rá a kettős mércére és arra, mennyire messze is állunk még attól, hogy egyenrangú partnerekként tekintsenek ránk.

Nehéz, szinte lehetetlen megérteni, mi zavaró lehet egy községháza feliratban, egy kétnyelvű településtáblában – ráadásul azok után, hogy sokáig azt hittük, legalább a nyelvi jogok biztosításában elindultunk az európaiság, a normalitás irányába. A magyar oktatási rendszer elleni alattomos támadások következményei még tán eme abszurditásoknál is veszélyesebbek: a magyar orvosi képzés ellehetetlenítését célzó – eredményesnek bizonyuló – próbálkozások, a Mikó-ügy, de ide sorolhatjuk a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium és a román nyelv oktatását szabályozó rendeletet is, noha utóbbi két ügyet úgy tűnik, sikerült megoldani, legalábbis átmenetileg.

Napról napra gyarapszik tehát veszteségeink listája, de még ennél is nagyobb baj, hogy ellenszert nem nagyon találunk erre. Kétségkívül, parlamenti érdekképviseletünk lagymatag, minden radikálisabb eszközt elutasító magatartása az egyik legfőbb oka ennek, hiszen éveken, évtizedeken át azzal áltatták és altatták a magyarságot, hogy különféle parlamenti paktumok révén lépésről lépésre bővíthetjük jogainkat. Ez pedig nemcsak azért bizonyult tévútnak, mert most az RMDSZ nélkül is megvan a parlamenti többsége a kormánykoalíciónak, hanem azért is, mert kizárólag parlamenti dimenzióban remél előrelépést, miközben a magyarellenesség újabban más csatornákon – igazságszolgáltatás, titkosszolgálatok, mélyebb államhatalmi struktúrák – özönlik ránk.

Ezek kivédésére pedig nem elegendőek immár az amúgy is konjunktúrafüggő parlamenti mechanizmusok: az érdek-képviseleti munka hatékonyabbá tétele céljából szükség lenne még hangsúlyosabb, merészebb külpolitikára, a jelenlegi bukaresti politikai elitet elutasító román közvélemény megnyerésére, nyitottabb román értelmiségiek, civilek megkeresésére, a magyar közösség minden rétegének aktivizálására, mozgósítására, bevonására a bennünket is érintő társadalmi folyamatok értelmezésébe, radikálisabb kiállásokra, utcai mozgalmi eszközök igénybevételére.

Farcádi Botond / Háromszék

8 hozzászólás

  1. antal m.

    Igen Tóducz! ,,Verességeink,,! Ön csodálkozik? Én már rég nem, mert nagy a vetélkedési számok eltérői!!! … ami le tud torkolni Rég mind sorolom Önnek, – de NEM ÉRTI! -s kész.

    Válasz
    • Tóducz
  2. tref

    Megoldas a gyerekvallalas. Meg a gyerekek felnevelese, megfeleloen.
    Megoldas a kozossegbe jaras, a hetvegi flekken sutesek, borozasok.
    Megoldas a kozos tanc, kozos zene.
    Megoldas a sportolas, a csapatversenyek, ahol egyutt lehetnek gyerekeink.
    Megoldas a csoportos kirandulasok.
    Megoldas a tanulas, de komolyan.
    Megoldas a kemeny munka.

    Válasz
    • Pál

      A megoldás a magyar állampolgárság, a határrevizió követelése és a polgári engedetlenség. Ám addig is mi magunk leszünk ellenállók, utasítsuk el vegyes házasságok és az elvándorlás, oktatsuk gyermekeinket csak magyarul. A magyar/magyarországi cégek jöhetnének ide az elcsatolt területekre és alkalmazzák az itteni magyarokat mint magyar állampolgárok és magyarországi béreket adjanak az alkalmazotaknak. És persze Magyarországon adózanak stb., ám ezért kell Adószám és TAJ kártya is.

      Válasz
  3. Tóducz

    Na, antal m., szorgalmasan, felelősségteljesen végzi vállalt feladatát az UDMR-je. Meg is van az eredménye!

    Válasz
    • ez van

      A RMDSZ ingyenes újságának mottójaként Kelemen atyánk azt írja, hogy gólt csak a pályán lehet rúgni. Csak épp azt a valóság értékű igazságot felejti el, ami milliószor megtörtént, hogy a legnagyobb vereséget is ott lehet kapni. Sőt, a lelátói tömeg sem egyértelműen a mi gólunknak drukkol. Meg azt is elfelejti, hogy az említett pályán tizenegy áll szembe tizeneggyel (ha már erről van szó), ám esetünkben 5% a 95%-al szembe. Tehát, semmiképp nem jó a mottónak szánt nagymondás. Oly annyira nem, hogy 30 év alatt a pályán még az öngólon kívül csapatunknak egyetlen gólt sem jegyeztek. Sőt, kapura rúgás sem volt, ha jól elemezzük a szembenállást, a saját tizenhatosunkról sem távolodtunk el a középpálya felé.

      Válasz
      • Tóducz

        Sőt, kedves ez van, beszorultunk 6 méter belülire. Nemsokára az alapvonal mögött, a fényképészek között, fognak “hősiesen” védekezni. Ma mutatta az egyik romák hírtévé azt, amint Kelemen atyánk a parlamentben, épp egy olyan gyűlés jelenléti ívére kondikál, amelyen jelen se volt!

        Válasz
        • ez van

          Ügyes!

          Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük