Fotó: bzi.ro

Rosszul áll a román államfő a kormánykoalíciót alkotó pártokkal évek óta tartó állóháborúban. A megfontolt sakkjátékos benyomását keltő Johannis engedte magát sarokba szorítani, ahonnan aligha tud most már presztízsveszteség nélkül kikecmeregni.

Már az sem vált dicsőségére, hogy nem volt világos a szerepe az ügyészségek és a titkosszolgálatok közötti titkos paktummal kapcsolatban. Ha ugyanis tudott róla, és nem tett semmit ellene, az nincs jól, hisz az alkotmányosság őreként nem szabadott volna engednie, hogy a semmilyen közösségi ellenőrzés alatt nem lévő háttérszervezetek lehallgassák gyakorlatilag az ország teljes felnőtt lakosságát, és befolyásolják az – elvben – pártatlan igazságszolgáltatás döntéseit. Ennél már csak az rosszabb, ha nem tudott róla! Ugyan mivel szórakoznak a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban, ha ilyen „apróságokat” nem osztanak meg az államfővel? S akkor ki tudja, hogy még mik lehetnek, amiket nem kötnek az orrára?

Hab a tortán az alkotmánybíróság döntése, a korrupcióellenes főügyész visszahívásáról. Minthogy az alkotmánybíróság döntései az alkotmány szerint „általánosan kötelezőek”, azt életbe kell ültetni, vita nincs. Az államfő azonban, ahelyett hogy a fenti hivatkozással ezt azonnal megette volna, várta az indoklást. Mert mire gondolt, hogy megtámadja? Hol? Mert az alkotmánybíróság fölött esetleg a jóisten van.

Ezalatt, politikai ellenfelei, a legjobb proletár hagyomány szerint összedobtak egy szép nagygyűlést, ellenséges becslés szerint is legalább kétszázezres részvétellel. Ezek után azt lehet majd mondani, hogy az utcára vonult felháborodott néptömegek kényszerítették az államfőt arra, hogy megtegye alkotmányos kötelességét. Ez pedig olyan fegyver lehet a nem is oly távoli elnökválasztási kampányban, amit a széteső, felkészületlen, szervezetlen, széthúzó, kormány- és magyarellenes jelszavak puffogtatásán kívül egyébre képtelen ellenzék aligha tud majd ellensúlyozni. És ezúttal az álkisebbségi Johannis, akinek megválasztása óta egy csíkszeredai kirakat-látogatáson kívül egyetlen szava sem volt a romániai magyar közösséghez, ezen a vidéken sem sok támogatásra számíthat.

Erdély András / Székely Hírmondó