Képtalálat a következőre: „klaus Iohannis”

Fotó: bzi.ro

Rosszul áll a román államfő a kormánykoalíciót alkotó pártokkal évek óta tartó állóháborúban. A megfontolt sakkjátékos benyomását keltő Johannis engedte magát sarokba szorítani, ahonnan aligha tud most már presztízsveszteség nélkül kikecmeregni.

Már az sem vált dicsőségére, hogy nem volt világos a szerepe az ügyészségek és a titkosszolgálatok közötti titkos paktummal kapcsolatban. Ha ugyanis tudott róla, és nem tett semmit ellene, az nincs jól, hisz az alkotmányosság őreként nem szabadott volna engednie, hogy a semmilyen közösségi ellenőrzés alatt nem lévő háttérszervezetek lehallgassák gyakorlatilag az ország teljes felnőtt lakosságát, és befolyásolják az – elvben – pártatlan igazságszolgáltatás döntéseit. Ennél már csak az rosszabb, ha nem tudott róla! Ugyan mivel szórakoznak a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban, ha ilyen „apróságokat” nem osztanak meg az államfővel? S akkor ki tudja, hogy még mik lehetnek, amiket nem kötnek az orrára?

Hab a tortán az alkotmánybíróság döntése, a korrupcióellenes főügyész visszahívásáról. Minthogy az alkotmánybíróság döntései az alkotmány szerint „általánosan kötelezőek”, azt életbe kell ültetni, vita nincs. Az államfő azonban, ahelyett hogy a fenti hivatkozással ezt azonnal megette volna, várta az indoklást. Mert mire gondolt, hogy megtámadja? Hol? Mert az alkotmánybíróság fölött esetleg a jóisten van.

Ezalatt, politikai ellenfelei, a legjobb proletár hagyomány szerint összedobtak egy szép nagygyűlést, ellenséges becslés szerint is legalább kétszázezres részvétellel. Ezek után azt lehet majd mondani, hogy az utcára vonult felháborodott néptömegek kényszerítették az államfőt arra, hogy megtegye alkotmányos kötelességét. Ez pedig olyan fegyver lehet a nem is oly távoli elnökválasztási kampányban, amit a széteső, felkészületlen, szervezetlen, széthúzó, kormány- és magyarellenes jelszavak puffogtatásán kívül egyébre képtelen ellenzék aligha tud majd ellensúlyozni. És ezúttal az álkisebbségi Johannis, akinek megválasztása óta egy csíkszeredai kirakat-látogatáson kívül egyetlen szava sem volt a romániai magyar közösséghez, ezen a vidéken sem sok támogatásra számíthat.

Erdély András / Székely Hírmondó

4 hozzászólás

  1. Fülöp István

    Ki kell várni a végét! A dolog ugyanis távolról sem így áll. Ha engem kérdeznek, nem fogja felmentei Kövesit, s attól lesz még nagyobb hõs. Nem szabad elfelejteni, hogy melyik országok dicsõítették mindig ezt a nõszemélyt.

  2. Várközi

    Állóháború ide vagy oda, de a nagyfőnök, mármint Iohannis szénája igen rosszul áll, ugyanis a bűnügyi dossziéit újra előszedték. Mindenki megláthatja, ebből még ülőháború lesz, Rahován. Fekete felhők gyülekeznek a kárpáti bércek felett.

  3. antal m.

    A fentieket mindenképpen az Államelnök szempontjából is kell látni! Minden kis tévedéséért nem lehet meg térdeltetni. Hogy Ő kisebbségi elnök, az igaz, akár mind mi is, ugyan azt a légkört élvezi!?…Nem igen érintjük a labdákat….! Ez van! Ezért vissza is próbálnak élni vele! s velünk is.
    AZ ÁLLAMELNÖK POZÍCIÓJA MINDENEK FELETT KELL LEGYEN AZ ORSZÁGBAN! KOMOLY EMBER IOHANNIS, ÉS NEM BUTA!

  4. Tóducz

    A “meccs” még nincs lejátszva, csak egy félidő “ment” le.