Kép: webragacs.onetdev.com

A napokban tanulságos és figyelmeztető esetnek voltam résztvevője Alin Gabriel S. Gróf Mikó Imre utcai közjegyzői irodájában. Régi jó barátom kért, kártérítési ügyben tanúskodnék nagyanyja nevének más-más iratokban előforduló, különbözőképpen írt és használt nevének azonos személyre vonatkozó egyértelműsítésében.

Nos, mikor a jegyző úr aláírás végett elém tette a tanúvallomást tartalmazó nyilatkozatomat, abban mind a szóban forgó személy, mind pedig az én nevem ékezethiányos alakban szerepelt. Felhívtam a jegyző úr figyelmét, hogy márpedig én ezt alá nem írom, hiszen a nevek téves írását tartalmazó dokumentum megmásította nemcsak az én, hanem azt a nevet is – ezzel egy újabb, harmadik nevet eredményezve –, melynek egyértelműsítését kérte a barátom.

A. G. S. felháborodva vette tudomásul visszautasításomat, s állítólagos „emelt hangú” észrevételemet, s az aláírásra előkészített iratot titkárnője asztalára dobva közölte, ebben az ügyben velem tovább nem tárgyal, barátom keressen más tanút, vagy forduljon más közjegyzőhöz. Miközben barátom az irat sürgősségére hivatkozva elhatározásának megváltoztatására próbálta rábírni a jegyzőt, elvettem az elkészített okmányt, lefényképeztem, megkérdezve a titkárnőt, hogy számítógépén miért nem használja a Word magyar írásváltozatát, mire ő megjegyezte, hogy nem is tud ennek létezéséről. Kérdésemre válaszolva azt is kijelentette, hasonló esetet még senki nem tett szóvá.

Egy darabig még a közjegyző irodájában tébláboltam, kíváncsi lévén az ügy fejleményére. S láss csodát, pár perc múlva lehiggadva, mosolyogva tette elém a magyar ékezetekkel tökéletesen leírt nevekkel ellátott újabb iratot, amit ebben a formában aláírásommal hitelesítettem.

Figyelmeztető legyen ez az eset hasonló hivatalos iratok kiadásánál, átvételénél. Ne hagyjuk – Márai Sándor szavaival élve –, hogy neveinkről lehulljanak az ékezetek!

József Álmos, Sepsiszentgyörgy / Székely Hírmondó

3 hozzászólás

  1. antal m.

    Önazonosságunk=identitásunk eredeti megőrzése már nevünkkel kezdődik!
    Azok a szülők /anya és apa/ akiknek gyerekük születik, már a gyerek születése előtt érdemes előkészíteni a névadó kártyát, a pontos-helyes név kiírásával! A névjegykártya az anyakezénél kell legyen már a szülészetre indulásakor, hogy a kezelő orvosa aszerint nevezze meg az új szülőtett! Viktoria városon laktunk amikor gyerekeink születtek.
    . Mi a szülők, névjegy kártyát készítettünk ELŐ a gyerekeinknek, melyeket még a Születési bizonyítványnál is felhasználtuk az Anyakönyv vezetésnél. így védtük meg a neveket helyességét!
    A FELMENŐINK HIBÁIBÓL TANULTUNK !

    Válasz
  2. Tóducz

    Na ugye, hogy a romák az csak romák marad. Apám 1911-ben született még a monarchia idején, s keresztlevelében a vezetékneve Tóducz-ként, keresztneve pedig Antal-ként szerepelt , anyám 1921-ben született, s ő Deák Emmaként lett anyakönyvezve (akkor még a magyar köztisztviselők helyükön voltak). 1937-ben a Brassóban kitöltött házassági bizonyítványukban már Toducz Anton-á és Toducz Ema-vá “keresztelte” át őket a polgármesteri hivatalban a romák funkcionárius, és a romák állam által kiáltott új személyi irataikban is így szerepeltek. “Kifelejtették” a vezetéknevünkből a hosszú ó-t és romákosították keresztnevüket! Aztán 1952-nen szüleim azon gondolkoztak, hogy milyen keresztnevet adjanak nekem, hogy ne lehessen azt romákra fordítani: így lettem Endre a romák állam által kiállított okirataimban, s nem, mint pl. László, akiből hol Vasile-t, hol Ladislau-t romákosítottak a hatóságok. Hál’ Istenek, hogy a visszahonosítással visszarezeztük eredeti nevünkön az o-n az ékezettet. Az 1970-es évek végén, sok utánajárással, anyám és apám hivatalosan is visszaszerezték eredeti magyar keresztnevüket.

    Válasz
    • Szani

      Mi 7-en vagyunk testvérek, s 3 y-os, 4 i-betűs változatú névvel él. Y amúgy a magyar abc-ben és hangként (!) nem létezett, csak a latinra átírás következtében. Így a hét testvérből majdnem a felének le lehet tagadni a rokonságot. Természetesen az Y-osok gyerekei is Y-osok lettek. Én szerencsére i- betűs maradtam, mert aki az ’50-es években született vagy az után, azt már nem írták y-ra, pedig szépnagyapám is Y-os volt. Én azonban örülök az i-betűs névnek, sőt!
      A Szakáli helyesen Szakai, ami annyit tesz: a Szaka nemzettséghez tartozó, vagyis szkíta. És erre nagyon büszke vagyok!

      Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük