Kép: webragacs.onetdev.com

A napokban tanulságos és figyelmeztető esetnek voltam résztvevője Alin Gabriel S. Gróf Mikó Imre utcai közjegyzői irodájában. Régi jó barátom kért, kártérítési ügyben tanúskodnék nagyanyja nevének más-más iratokban előforduló, különbözőképpen írt és használt nevének azonos személyre vonatkozó egyértelműsítésében.

Nos, mikor a jegyző úr aláírás végett elém tette a tanúvallomást tartalmazó nyilatkozatomat, abban mind a szóban forgó személy, mind pedig az én nevem ékezethiányos alakban szerepelt. Felhívtam a jegyző úr figyelmét, hogy márpedig én ezt alá nem írom, hiszen a nevek téves írását tartalmazó dokumentum megmásította nemcsak az én, hanem azt a nevet is – ezzel egy újabb, harmadik nevet eredményezve –, melynek egyértelműsítését kérte a barátom.

A. G. S. felháborodva vette tudomásul visszautasításomat, s állítólagos „emelt hangú” észrevételemet, s az aláírásra előkészített iratot titkárnője asztalára dobva közölte, ebben az ügyben velem tovább nem tárgyal, barátom keressen más tanút, vagy forduljon más közjegyzőhöz. Miközben barátom az irat sürgősségére hivatkozva elhatározásának megváltoztatására próbálta rábírni a jegyzőt, elvettem az elkészített okmányt, lefényképeztem, megkérdezve a titkárnőt, hogy számítógépén miért nem használja a Word magyar írásváltozatát, mire ő megjegyezte, hogy nem is tud ennek létezéséről. Kérdésemre válaszolva azt is kijelentette, hasonló esetet még senki nem tett szóvá.

Egy darabig még a közjegyző irodájában tébláboltam, kíváncsi lévén az ügy fejleményére. S láss csodát, pár perc múlva lehiggadva, mosolyogva tette elém a magyar ékezetekkel tökéletesen leírt nevekkel ellátott újabb iratot, amit ebben a formában aláírásommal hitelesítettem.

Figyelmeztető legyen ez az eset hasonló hivatalos iratok kiadásánál, átvételénél. Ne hagyjuk – Márai Sándor szavaival élve –, hogy neveinkről lehulljanak az ékezetek!

József Álmos, Sepsiszentgyörgy / Székely Hírmondó