Két hónapnyi szükségállapot után mától némi lazítás ígérkezik a koronavírus-járvány elleni közösségi harcban. Dr. Roșu Mátyással, a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház orvos igazgatójával az elmúlt hetek intézményi tapasztalatait és tanulságait próbáltuk összegezni.
– Eszébe jutott valaha is, hogy orvosként hasonló vészhelyzetben kell egyszer majd helytállnia?
– Nem, soha, és azt hiszem, ezt a kollégák többségének nevében is mondhatom. Sőt, azt követően sem, hogy orvosként már találkoztunk ilyen-olyan járványokkal. Egyszerűen nem fért bele a világképünkbe, hogy hasonló világméretű járvánnyal szembesülhetünk. Az egyetemen is legfeljebb az epidemiológiai kurzusokon próbáltak átadni némi elméleti tudást, de akkoriban ez nagyon kevesünket érdekelt, másrészt ezért aztán senki sem vette túl komolyan ezeket az órákat. A SARS-CoV-1, majd a MERS vírus évekkel ezelőtti felbukkanásakor természetesen elolvastam az akkor megjelent cikkeket, képalkotói szempontból miként is néz ki egy ilyen típusú tüdőgyulladás, de azzal senki sem számolt, hogy mi is közvetlen érintettjei lehetünk egy hasonló helyzetnek.
– Az elmúlt két hónap milyen mértékben alakította át önben a betegség képét, megítélését?
– Az első, mindenekelőtt a világhálón fellelhető vagy tévéhírek alapján alkotott képről hamar kiderült, hogy nem reális. Mivel a sürgősségi állapot kihirdetésének napján érkeztem haza egy ausztriai vakációzásból, a következő két hetet itthoni karanténban töltöttem, így az első hetek pánikhangulata rám is hatott. Egészen addig, míg vissza nem tértem a kórházba, nem szembesültem a betegekkel, az állapotuk alakulásával. A betegséggel való tényleges szembesülés újabb pszichés sokkot is jelentett, lassan azonban lenyugodtunk, fokozatosan letisztultak a betegfogadási, kezelési procedúrák is, onnan kezdve aztán jó értelemben vett rutinba fordult az egész. Nyilván megnyugtató volt, hogy bebizonyosodott: a legtöbb beteg tünetmentes, vagy csak enyhe tünetek mutatkoznak. De azzal is szembesülnünk kellett, hogy a tüdőgyulladásba való átmenet súlyos komplikációkat képes okozni, még a túlélők is maradandó tüdőkárosodást szenvedhetnek, sokkal inkább kitettek maradnak a légúti betegségeknek.
– Egy ilyen szélsőséges helyzet arra is alkalmas lehet, hogy tesztelje egy kórház személyzetének alkalmasságát, pszichés tartását. Ez a szentgyörgyi kórházban is érvényesnek bizonyult?
– Bizony akadt, aki nem bírta ezt a szokatlan stresszt, amely teljesen felkészületlenül érte a kórházi személyzetet. „Felnőttek” viszont olyan, az orvosi hierarchiában korábban alacsonyabb szinten lévő kollégák, akik alkalmasnak bizonyultak a kritikus helyzetek kezelésére, néhányuk ma „covid-os” vezetőként irányítja az illető osztályt. Köztük fiatalok is, akikre eddig úgy tekintettünk, mint majdnem kezdőkre. Az intézmény több szervezési, eszközellátási hiányosságát hozta felszínre a járvány, olyanokat, amelyeket „békeidőkben” nem észleltünk. Ezért aztán a kórház menedzserével közös feladatunknak tartjuk, hogy a helyzet normalizálódása után a hiányosságok pótlásával, az alkalmasságukat bizonyító kollégák megfelelő megbecsülése mellett folytassuk a tevékenységünket. Immár tudatosan készülnünk kell arra, hogy a koronavírus-járvány – vagy egyéb járványok – egyre gyakoribb „vendégekké” válhatnak.
– Némileg sarkosan fogalmazva: jót tesz egy hasonló „vallatás” az egészségügyi rendszernek, egy kórháznak, az ott dolgozó személyzetnek?
– Összességében tekintve igen, jót tett, illetve jót tehet a szakmával egy ilyen járvány, hiszen szembesültünk a gyenge pontjainkkal, felfedeztünk néhány többre érdemes kollégát. De talán nemcsak az egészségüggyel tett jót, hanem a teljes társadalommal is.
– Melyek bizonyultak a szentgyörgyi kórház gyenge pontjainak?
– A fertőzőosztály épületének hasznosítása mindenképpen ide tartozik. Mivel adott pillanatban túlméretezettnek tartottuk a szokványos használatra, odatelepítettük a fül-orr-gége osztályt, az onkológiát, a bőrgyógyászatot, a hematológiát, a reumatológiát. Ma azt mondom, nem fölöslegesen méretezték ekkorára az épületet. Az egyik gyenge pontunk az volt, hogy nem tudtuk elég hamar kiköltöztetni onnan ezeket az osztályokat. Mielőtt ugyanis járvány-háttérkórháznak nyilvánítottak volna bennünket, azt terveztük, hogy a fertőzőosztályon helyezzük el a bizonyítottan covid-os betegeket, illetve a gyanúsakat. De arra is rá kellett jönnünk, hogy ott nem tudunk sürgősen intenzívosztályt kialakítani, mivel az épület műszaki szempontból – például a betegek oxigénellátása tekintetében – nincs megfelelően előkészítve. Márpedig a súlyos betegek esetében a lélegeztetőgépek működtetése létfontosságú. Terveink szerint a jövőben olyan osztályt alakítunk ki ott, ahol legfeljebb 48 óra alatt 6–10 intenzív ágyat tudunk felállítani.
– Miniszteri bírálat is érte a kórházat az úgynevezett járványútvonalak nem megfelelő kialakítása miatt. Indokoltnak érezte?
– Bizonyos mértékig igen, a radiológián ugyanis egyszerűen képtelenség kialakítani olyan „forgalmat”, ahol elméletileg sem találkozhatnak egészséges és fertőzésgyanús személyek. Villámlátogatásakor a miniszter csak a sürgősségi osztályra nézett be, ahol az épp szolgálatot teljesítő kolléganőtől értesült erről a hiányosságról, ezt gyorsan megosztotta a sajtó jelen lévő képviselőivel, majd elment. Az intézmény menedzserével mi a kórház főbejáratánál vártuk őt, de a jelek szerint nem tartotta fontosnak találkozni velünk. A miniszteri bírálat nyomán sürgősen vizsgálatot kértünk a megyei közegészségügyi igazgatóságtól, illetve a brassói epidemiológiai központtól. Mindkét intézmény képviselői azt állapították meg, hogy a körülményekhez képest a legjobb megoldást alkalmazzuk az útvonalak elkülönítésére és fertőtlenítésére, ennél többet egyszerűen nem engedélyeznek a tárgyi feltételek.
– A nemrég felújított kórház tervezői nem teremtették meg a feltételeket a megfelelő útvonalak kialakításához?
– A központi épületben nem, a fertőzőosztály alagsorában viszont annak idején külön radiológiai kabinetet alakítottak ki, amelyből aztán az idők során elvitték a gépeket, hiszen évtizedekig nem volt szükség rájuk. A koronavírus-járvány most bebizonyította, hogy a hasonló „haszontalan” osztályokat is fenn kell tartani. A korrektség kedvéért azt is fontos megemlíteni, hogy a felújítóknak is már létező, konkrét adottságokkal rendelkező épületet kellett megfeleltetni a mai elvárásoknak.
– Miben vizsgázott jól az intézmény?
– Mindenekelőtt a kollégák, a személyzet túlnyomó részének helytállását emelném ki. Nagy hasznunkra volt, hogy a felújítás nyomán az új épület kórtermeinek többsége saját fürdőszobával rendelkezik, így ki tudtuk küszöbölni a folyosó végén lévő fürdőkbe, illemhelyekre való vándorlás kockázatait. Az új burkolat azt is lehetővé tette, hogy könnyebben tudjuk tisztán tartani, fertőtleníteni a különböző felületeket.
– Az intézmény szempontjából milyen változást hozhat a sürgősségi helyzet május közepi lazítása?
– Mindenekelőtt az a benyomásom, hogy ezzel a lazítással az állam részben áthárítja a felelősséget az emberekre. A sebészeti maszk ugyanis elsősorban nem a viselőjét védi, hanem az annak környezetében lévőt. Ha nem fogunk felelősen viszonyulni a helyzethez, újra megugorhat a fertőzések száma. Engem azonban orvosként sokkal inkább foglalkoztat a nem covid-os betegek állapota, akinek kezelése most háttérbe szorult. Sepsiszentgyörgyön két hónapja nem vizsgáltunk, nem műtöttünk nem vírusos betegeket. A „tiszta” pácienseket ellátó kézdivásárhelyi kórházban dolgozó kollégák azt jelzik, hogy a szokásosnál jóval súlyosabb esetekkel – például csúnya vakbélgyulladásokkal – szembesülnek, minden bizonnyal azért, mert a járvány miatt az emberek többsége csak akkor ment orvoshoz, ha már feltétlenül muszáj volt, vagy vitték. Nem beszélve azokról a betegségekről, amelyek időközben alakultak ki vagy súlyosbodtak. Ezek kezelése kelthet újabb nagy rohamot a betegellátásban.
– A szakvélemények többsége a járvány újabb hullámait valószínűsíti. Hogyan készülnek hasonló helyzetekre?
– Meggyőződésem, hogy a koronavírus-járvány sokkal inkább közegészségügyi probléma, mintsem kórházi. Az epidemiológusokat azonban ugyanolyan felkészületlenül érte ez a helyzet, mint bennünket. Szerintem egy járványgóc megjelenésekor rájuk hárul az elsődleges és legfontosabb feladat: helyszínen tesztelni – ha kell, akár karhatalmi segítséggel – azt az embercsoportot, amely vírusterjesztés veszélyével fenyeget. Szükség esetén pedig megelőző jelleggel karantént bevezetni és fenntartani, ahogy az egy-két helyen már megtörtént az országban, ám csak jóval azután, hogy immár országos járvánnyá súlyosbodott az egész. Az is nehezíti a dolgunkat, hogy folyamatosan kétpólusú központi irányításnak kell megfelelnünk: a belügyminisztériumhoz tartozó sürgősségi ügyosztály, illetve az egészségügyi minisztérium sokszor egymásnak ellentmondó utasításokat bocsátott ki. Viszont a mai napig nem derült ki számomra, ki az ország főepidemiológusa. De a különböző járványkezelési forgatókönyvek megszületése és alkalmazása tekintetében is teljes volt a zűrzavar, aminek nem tett jót az sem, hogy a szűrések eredményei sok esetben késtek, illetve megkérdőjelezhetők voltak. Mindezek bármilyen intézményvezetőt alkalmasak elbizonytalanítani. Ha rajtam múlna, holnaptól a covid-os betegeket a fertőzőosztályra különíteném el, a tünetmenteseket és enyhe eseteket hazaengedném, ahol a közegészségügyi hatóságok és családorvosok figyelnének rájuk. A kórházban pedig megnyitnám az ambulanciát, térjünk vissza a normális betegellátásra.
– A szükségállapot során melyek voltak a legszélsőségesebb érzelmei?
– Már-már meghatódtam annak a rengeteg segítségnek a láttán, amit a környék vállalkozóitól, szervezeteitől kaptunk, megerősítettek abban a hitemben, hogy jó helyen élek. Ugyanakkor roppant fájlalom, hogy nagyon kevés intubálásra szoruló beteget sikerült megmentenünk. Még akkor is, ha az emberi veszteség is része a szakmánknak.
[box] Dr. Roșu Mátyás
Kézdivásárhelyen született 1963-ban, elemi iskoláit Zabolán, a középiskolát a brassói Matematika–Fizika–Informatika Líceumban végezte, 1989-ben diplomázott a kolozsvári Iuliu Hațieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Radiológusi szakvizsgát 1996-ban tett, 2007-től a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház osztályvezető főorvosa. Az intézmény megbízott orvos igazgatója. Nős, két felnőtt korú gyermek apja.[/box]
Csinta Samu / Háromszék