Három nap, hat helyszín, tizenhat program, száznál is több közreműködő vendég, közel annyi önkéntes és résztvevők ezrei – ez a XXVI. Kolozsvári Mátyás Napok mérlege, s tegyük hozzá még, hogy igazán jó hangulat, édesanyja ölén, édesapja vállán sok-sok kicsi gyermek, lélegzetelállító látványosságok jellemezték az idei kincses városi eseménysort.

Mátyás király életét és uralkodását, ezáltal a magyar királyság virágkorát elevenítette fel február 23–25. között az a felettébb színes, reneszánsz hangulatú forgatag, amely a nagy király születésének 575. évfordulója alkalmából hívta közös emlékezésre és ünneplésre a (nemcsak) a város és a térség (nemcsak) magyarságát. Az igazságos király szülőhelyén az Amaryllis Társaság és a Kincses Kolozsvár Egyesület szervezésében megvalósuló rendezvénysorozattal Erdélyben is kezdetét vette a Nemzetpolitikai Államtitkárság által meghirdetett Mátyás király-emlékév.

„Annyi minden van nekünk: példa okáért dísztermünk”

A XXVI. Kolozsvári Mátyás Napok nyitányaként 2018. február 23-án este a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karának Tordai úti épületében Hunyadi Mátyás Dísztermet avattak. Ünnepi szavaiban Tonk Márton dékán kiemelte: első ízben adhattak helyet Kolozsvári Mátyás Napi rendezvénynek, és meggyőződésük, hogy az egyetem, illetve annak Hunyadi Mátyás Díszterme a jövőben a nagy múltú február végi esemény állandó helyszíne lesz.

Tonk Márton dékán / Fotó: Varga Gabriella

„Balogh Artúr, Bónis György, Buza László, Grosschmid Béni, Hermann Ottó, Kolosváry Bálint, Kuncz Ödön, Lupán Ernő, Mócsy László, Moór Gyula, Somló Bódog és Tonk Sándor után Mátyás királyunk is egy kicsit hazaérkezik Tordai úti épületünkbe. És hol máshol lehetne otthon, mint az Erdélyi Magyar Tudományegyetem falai között? A 2018. év Erdélyében történeti-szellemi múltunk eme nagyjai hol máshol érezhetnék otthonosan, »saját vizeikben« magukat, mint a Sapientia Egyetem akadémiai közösségében? Abban az intézményben, ahol fiataljaink erős szakmai felkészítése mellett nemzeti elkötelezettségük alakítását is célul tűzzük ki, s ahol minden diák – a gépészmérnöktől a közgazdászig – kötelező módon négyszemeszteres magyarságtudományi oktatásban részesül. Azon az egyetemen, ahol nemzeti értékeink ápolása és identitásunk megélése az akadémiai közösség mindennapjainak része, ahol ünnepi eseményeinket, évnyitóinkat, évzáróinkat a Szózattal kezdjük s nemzeti imánkkal fejezzük be; ahol az egyetem neve magyar nyelven olvasható épületeinken, s ahol a Szenátus ülésein anyanyelvünkön hozzuk meg szűkebb-tágabb közösségeinkkel kapcsolatos döntéseinket. Ott, ahol függetlenül, méltatlan kompromisszumok és alkudozás nélkül, nemzeti és kisebbségi céljainkat erős hangon kinyilvánítva, szabadon kampányolhatunk, teszem azt, a Minority Safe Pack aláírása mellett, vagy ahol akár Mátyás királyról is dísztermet nevezhetünk el. Nos hát, többek között ezért van szükség, ezért is szükség van önálló erdélyi magyar tudományegyetemre. [...] A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre, az önálló erdélyi magyar felsőoktatásra azért van szükség, hogy benne akár Hunyadi Mátyás is otthonra lelhessen – díszteremként, napok és emlékévek tárgyaként, ország- és nemzetépítő szellemiségként” – fogalmazott a kar dékánja.

Tonk Márton idézte Orbán János Dénes költő egy Kolozsvárról (is) szóló versének részletét: „Ó, annyi minden van nekünk! Példa okáért: főterünk. / A főtéren szobor van, a lelkünk a szoborban, / alatta ősapáink, / a múlt, a krumpli, és, ó, / a király alatt szép ló.” Beszédét a dékán így folytatta: „Van tehát főterünk Mátyás-szoborral, mi több, a király alatt szép ló is van. Van továbbá Hunyadi Mátyás szülőházunk és utcánk – hazai és külföldi érdeklődők és látogatók állandó zarándokhelye. Ezeken a helyeken kívül viszont nincsen a kincses városban egyetlen olyan reprezentatív tér sem, mely Mátyás király nevét viselné. Nos, ez volt az felismerés, melyre az elmúlt esztendő egyik őszi Kari Tanácsa keretében kialakult spontán beszélgetés során jutottunk, s melynek eredményeként röpke néhány perc alatt született meg a mai névadó ünnepségre vonatkozó testületi döntés. Azzal a szándékkal, hogy a szülőház és az utca, valamint a mindannyiunk életterében és szívében ott lévő „Matyi-tér” mellett immár egy díszterem is Hunyadi Mátyás emlékét őrizhesse, hirdethesse. Azért, hogy – az előbbi sorokat parafrazálva – elmondhassunk: »Annyi minden van nekünk: példa okáért dísztermünk.«”

Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár / Fotó: Varga Gabriella

A díszterem avatóünnepségén Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is szólt a jelenlévőkhöz. Gondolatait Lázáry René Sándor verssoraira – „Érces nyugalommal bástyás talapzatán / Túltekinthet Mátyás a megmaradt hazán” – és Fadrusz János Kolozsvár jelképévé vált lovas szobrára építette.

„A bronzlován ülő Mátyás király valóban azt a hatást kelti a főtérre érkezők számára, mintha onnan a magasból távolabbra látna minálunk. Az alkotás akarva vagy akaratlanul, de magyarázatot ad arra, miért is tiszteljük őt ma is legnagyobb uralkodóink sorában. Hunyadi Mátyás, aki 575 esztendővel ezelőtt ebből a városból indult élete útjára, nemcsak harci sikereivel vagy gazdagságával tűnt ki elődei és korának vezető politikusai közül, hanem azzal is, hogy sokkal messzebbre látott. Mai szóhasználattal azt mondhatnánk: más dimenzióban gondolkodott. Onnan a magasból meglátta és felmérte: csak egy erős és öntudatos ország, nemzet maradhat fenn a történelem útvesztőiben. Azt, hogy ma az a szó, magyar, jelent még valamit a világban – szorgalmat, kitartást és műveltséget –, neki is köszönhetjük. Mátyás ugyanis nemcsak az európai kultúrát hozta ide a Kárpát-medencébe, de a magyar kultúrát is elvitte Európába. Ha az ő szemmagasságából nézünk, megérthetjük: ma is ez a kultúra a legfontosabb közös kincsünk, ami ma is összeköt bennünket, magyarokat országhatárokon és óceánokon keresztül. Őrizzük hát, alakítsuk, és ha kell, harcoljunk érte. A Magyar Kormány kész arra, hogy mindhárom feladatban segítse az erdélyi magyarságot, számíthatnak továbbra is Ránk!” – hangsúlyozta Potápi Árpád.

Beszédét így folytatta: „Hunyadi Mátyás azonban nem állt itt meg, hanem túltekintve a meglévő kereteken, meglátta azt is, amit kortársai közül sokan nem tudtak vagy nem akartak meglátni: Közép-Európa népei, sőt a kontinens nemzetei is csak együtt vihetik sikerre a török elleni harcot. Csak együtt védhetik meg azokat a közös keresztény gyökereket, amelyek létük alapját jelentik. Együtt vagy sehogy! A Hunyadi család 575 esztendővel született legkisebb fia ugyanis Közép-Európa gyermeke volt, a közép-európai népek királya lett. Apai ágon havasalföldi kun, besenyő tatár és román felmenők és rokonok sorát találjuk, míg édesanyja révén a délszláv Garázda nemzetség leszármazottja, így közeli rokonságban állt Vitéz Jánossal és Janus Pannoniusszal is, akiket a horvát nép ma is saját nagyjai között tart számon. Házasságai révén cseh és itáliai kapcsolatok tarkítják ezt a színes képet, amelyet Mátyás egységesnek tudott és akart látni. Határozottan állíthatjuk: nincs ma olyan nemzete térségünknek, amelynek ne lenne valamilyen kötődése hozzá. Neve ma magyarul, horvátul, csehül, románul is ugyanazt jelenti: térségünk régi dicsőségének visszaszerzését. Nézzünk hát az ő szemével, és túltekintve vitáinkon, harcainkon, kezdjünk el együtt munkálkodni Közép-Európa dicső jövendőjéért.”

Az államtitkár hozzátette: mostantól a Sapientia Egyetem aulája is őrzi nevét, és figyelmeztet bennünket arra, hogy ragaszkodjunk magyarságunkhoz, a velünk együtt élő népekkel közösen alakítsuk Erdély, Közép-Európa és az európai kontinens sorsát.

A teremavató ünnepségen Kostyák Előd csellista Kodály Zoltán szólószonátájának első tételét Brassai Sámuel több mint 180 éves gordonkáján szólaltatta meg, az Amaryllis táncegyüttes reneszánsz táncokat mutatott be, Hunyadi Mátyás 1458-as királlyá választásáról Lupescu Radu történész előadást tartott, az egyetem előcsarnokában pedig megnyílt a Mátyás király életterei című kiállítás.

Mátyás szellemisége egyetemes és örök

2018. február 24-én délelőtt a Diákművelődési Ház (Diákház) nagytermében több mint háromszáz gyermeknek és felnőttnek nyújtott élményt az Udvarhelyi Táncműhely a Benedek Elek meséje nyomán rendezett Az aranyszőrű bárány című táncjátékával (művészeti vezető: Orendi István, rendező: Nagy Kopeczky Kálmán, koreográfus: Horváth Tas).

Pennaforgatók kiállítás / Fotó: Varga Gabriella

Az előadás után a Diákház előcsarnokában Pennaforgatók Mátyás király mesebirodalmában címmel kiállítás nyílt a kortárs romániai magyar illusztrátorok fiatal nemzedékének munkáiból (kurátor: Szabó Zelmira, tárlatméltatásként Németh Júlia műkritikus szavait hallgathattuk meg), majd táncház kezdődött „ifjaknak és véneknek” Both József és Both Zsuzsa vezetésével, a Tokos zenekar muzsikájával.

Interaktív foglalkozás / Fotó: Varga Gabriella

A Diákház első emeleti Transilvania-termét déltől a Kalandok Mátyás táborában című interaktív történelmi gyermekfoglalkozások sora töltötte meg, melyeket az Emese Park harmincfős várnépe hozott el Szigethalomról (nemcsak) a legkisebbeknek.

Marosán Csaba / Fotó: Varga Gabriella

Ugyanitt Marosán Csaba színművész is bemutatta Mátyás király udvarában jártam című előadását. A hiteles forrásokból merített, számos érdekességet is feltáró, a királyról és koráról átfogó képet nyújtó műsorban Heltai Gáspár részletes leírása is elhangzott Mátyás 575 évvel ezelőtti születésének körülményeiről: ,,Szüle kedig ezt a Mátyást Kolozsvárott, Erdélben, mikoron írának Krisztus Urunknak születése után 1443, Böjt második havának huszonhetedik napján, 3 órakort. (Ilkus Márton krakkói és az Othmarus mester által kompilált vatikáni horoszkópok szerint a ma is irigylésre méltóan kiszámított születési dátum: 1443. febr. 23, 15 óra, 7 perc, 34 másodperc. ) Mert az Erzsébet asszony akkor Kolozsvárott szállott vala, jövén Szilágyból, egy szőlőműves kazdag embernél, ki lakik vala az óvárba egyenest arcról, mikoron bemennek az óvárban, egy kőházban. Annál marada szálláson az Erzsébet asszony a szülésnek utána egyníhány esztendeig. Hogy annakutána magyari királlyá lőn Mátyás, nagyon megajándékozá a gazdát, és jeles szabadsággal meglátogatá; mostan is az vasajtókon és az vastáblákon rajta vagyon az Mátyás király címere, az aranygyűrűs holló. És örök emléközetre megajándékozá az várast is, igen nagy és jeles privilégiommal és szabadsággal.”

Délután a Sapientia Egyetem Hunyadi Mátyás Dísztermében mesemozi várta a kicsiket, akik a Kecskemétfilm Kft. által kiadott Mátyás, az igazságos című rajzfilmet tekinthették meg. Az 1985-ben készült mesefilm az 1980-as évekből való Mesék Mátyás királyról című, tizenhárom részes rajzfilmsorozat 65 perces mozifilmesített változata.

Este a Farkas utcai református templomban az Énekben dicsérniCsíkiak követségben Kolozsváron című esten a több mint három évtizedes múltra visszatekintő Csíkszeredai Régizene Fesztivál kórusának hangversenyét hallgathatták meg a templomot zsúfolásig megtöltő érdeklődők. A koncert előtt elhangzó köszöntőjében Oláh Emese alpolgármester összefoglalta, mit jelent Mátyás király emléke Kolozsvár lakóinak, a különböző nemzedékeknek napjainkban.

„Az a tény, hogy idén is ilyen szép számban összegyűltünk, azt bizonyítja, hogy Mátyás továbbra is itt van velünk, szorosan fűződik városunkhoz szellemisége, itt él velünk emléke, szinte tapinthatóan jelen van mindennapjainkban. Ha Kolozsváron járunk, lépten-nyomon óhatatlanul valami olyasmi fog elénk kerülni, ami róla szól vagy rá emlékeztet. 575 éve él neve a magyarság köztudatában úgy, hogy sokoldalú személyisége mindenki számára valami más miatt kiemelkedő” – vezette fel gondolatait a városi elöljáró, és mindezt így fejtette ki: „Nektek, gyerekeknek a legendás történelmi alakot, meseország királyát jelentheti, akinek igazságos és bölcs döntései nyomán a jók elnyerik jutalmukat, a gonoszak méltó büntetésüket. Aki a szegényeket és az elnyomottakat veszi pártfogásába, ugyanakkor kellő humorral képes méltányolni a furfangos gondolkodást és az okos szót. Nektek, fiatal felnőtteknek, diákoknak, akik Kolozsvárt választottátok egyetemi éveitek helyszínéül, Mátyás alakja bámulatos műveltségű kultúremberként tűnhet fel, aki kortársai előtt járva felismerte az új idők zenéjét és elhozta a reneszánszot Taljánföldről Magyarországra. Aki nem félt az új eszméktől, és gondolkodásbeli forradalmat, átalakulást, megújulást honosított meg Európa innenső szegletében is. A közösségi vezetők a sikeres politikust, ügyes és elszánt hadvezért láthatják benne, a szépkorúak pedig a megfontolt, bölcs uralkodót. Az egyháznak, az istenhívőknek a templomépítőt jelenti, aki nem felejtette el szülővárosát: itt emlékezünk rá a Farkas utcai templomban, amelyet neki köszönhetünk, hiszen építését ő kezdeményezte. A levéltári kutatások szerint a templom építésére vonatkozó első dokumentum 1486. szeptember 9-ei keltezésű: Mátyás rendeletére és Báthory István jóváhagyásával ekkor kapták meg adományként a ferences rendiek ezt a talpunk alatti területet. Így épülhetett fel Kolozsvár és az erdélyi református felekezet egyik legfontosabb épülete, kegyhelye, amelyet eredetileg a Boldogasszonynak szenteltek.”

Az alpolgármester emlékeztetett arra is, hogy Kolozsvár Mátyásához szomorúbb események is kapcsolódnak. „Fadrusz János alkotását próbálták már fizikailag is megsemmisíteni, de ez nem sikerült. Idővel ideológiai síkon próbálkoztak. A Funar-adminisztráció erős eltökéltsége, hogy Mátyást kisajátítsa a románságnak, pusztán annyit bizonyított be, hogy fejjel lefelé olvasták a történelemkönyvet és sajátosan értelmezték annak tanulságait. Mert Mátyás szellemiségét nem lehet kisajátítani, hiszen ő mindenkié, aki kolozsvári, aki gondolkodó emberként tekint magára, aki szereti a legendák világát, akinek van humora, aki bátor, aki tud nagyot álmodni, és aki tesz is azért, hogy a világ egy kicsit jobb hellyé váljon mindannyiunk számára. Mátyás szellemisége egyetemes és örök. És mi, minden évben, amikor születésnapján összegyűlünk, nemcsak őt, hanem az általa képviselt értékeket is ünnepeljük” – szögezte le Oláh Emese.

Brendus Réka, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettese ünnepi beszédében rámutatott: az évek, évtizedek, évszázadok töretlenül vitték tovább azt a meseszerű világot, amely Mátyás uralkodásához kötődik. „Ilyen szempontból már teljesen mindegy, hogy ezeknek a történeteknek van vagy nincs valóságalapjuk – vélte a díszvendég. – Nem az számomra a kérdés, hogy igazak-e ezek a legendák. Meggyőződésem, hogy egy emberi nagyság akkor képes így fennmaradni a köztudatban, ha az valóban értéket, tartalmat vitt abba a korba, amelyben élt, és képes volt naggyá tenni magát a kort is, s ilyen szempontból a körülötte kialakult legendavilág maradjon csak a történészek vitájának tárgya.”

Brendus Réka szintén felhívta a figyelmet arra, hogy a Farkas utcai templom építését is Mátyás rendelte el 1486-ban. „Ha csak ennyi lenne a nyoma Kolozsváron vagy szerte az ő egykori nagy Magyarországán, már akkor is itt lenne a helyünk születésének 575. évfordulóján. De nyilván ennél sokkal többről van szó. Mert bár sokan vitatták, hogy a törökök elleni fellépés helyett Nyugat felé erősítette az országot, azt kétségtelenül mindenki elfogadja, hogy korában egy erős, nyugati léptékkel is jelentősnek nevezhető országot épített. És tette ezt nem feltétlenül hadjárataival és számos ország királyának címével, de tette ezt a nyugati kultúra, nevezetesen a reneszánsz és a humanizmus meghonosításával. A ferences építészet mellett a Corvin könyvtár, a csillagászati kutatások, a pozsonyi egyetemalapítás, az itáliai humanisták jelenléte az udvarban és a fontos oktatási központokban – mind-mind a nevéhez fűződnek. Emellett pedig, bár erről kevesebbet beszélnek, szintén az ő uralkodásához kapcsolódik a magyar nyelvű levelezés térhódítása az udvarban és a közéletben” – összegezte a főosztályvezető-helyettes.

Beszédét személyes hangú gondolatmenettel folytatta: „Ha Mátyás királyunk emlékezetéről beszélünk, akkor erre egészen biztosan nem talál az a mondás, hogy »egyszer volt Budán kutyavásár«. Hiszen Mátyás királyra szinte mindennap emlékeztet valami: egy mese az óvodában, egy sziporkázó anekdota valamelyik lap hasábjain – de elegendő bármikor elsétálni a főtéren. Ki ne emlékezne arra, hogy diákkorunkban a »ló farkánál« találkoztunk szerelmünkkel? Lám, így hagyta ott Mátyás az ujjlenyomatát a gyermekkorunkon, diákkorunkon – és bennünk él ma is, hisz’ mi magunk is Mátyás történeteit meséljük gyermekeinknek, unokáinknak. És ahogy egykor mi is, a ma gyermekei is inkább egy másfajta Mátyásról tanulnak az iskolában: pénzügyi reformok, 1486-os országgyűlés, osztrák háborúk, Vitéz János, Beatrix. De túl minden száraz történelmi tanulmányon, bennünk is és bennük is végül mégis A cinkotai kántor, Mátyás király lustái vagy A három kérdés él tovább. Így van ez rendjén, hiszen ezek a történetek tanítanak meg bennünket bölcsességre, józan és egészséges gondolkodásra, a tisztesség és becsület értékelésére. És bár a történelmi tények is fontosak, a mindennapi életben azonban ezek a tanulságok többet érnek emberi mivoltunk alakításában, mint az, hogy mikor volt a boroszlói hadművelet.”

– Én hiszek abban, hogy Mátyásnak ez a romantikus-mesés, egyben igen mély társadalmi üzeneteket megfogalmazó öröksége a mai társadalomban is tud még komoly nyomot hagyni. Hiszek abban, hogy a becsület, a bölcsesség és különösen az igazság és az igazságosság képes erősebb lenni minden aktuálpolitikai hullámvasútnál, képes túlélni és legyőzni a félelmeket és a félelemkeltést, a gyűlöletet és a gyűlöletkeltést. Ezekben az években olyan sok évszázados egyetemes értékekre helyezzük a hangsúlyt, mint a reformáció, a vallásszabadság, Arany János és persze Mátyás király. Ezért szentül hiszem, hogy nem a rombolás és a gyűlölet, nem a félelem és az igazságtalanság, hanem azok az eszmék és értékek a maradandóak és örök érvényűek, amelyek minden történelmi vihar ellenére túlélték az évszázadokat – zárta szavait Brendus Réka.

A Csíkszeredai Régizene Fesztiválkórus hangversenyének műsorán reneszánsz kórusművek szerepeltek, továbbá szemelvények az 1636-ban Gyulafehérváron I. Rákóczi György fejedelem udvarában kiadott Öreg Graduálból. Karnagyként Ványolós András és Szabó András vezette az énekkart.

Fotó: Vakarcs Loránd

A programok leglátványosabb és legtöbb részt vevőt vonzó eleme a zenés-fáklyás felvonulás volt. A menet a hangverseny után a Farkas utcai református templomtól indult: az ünneplő tömeg 575 fáklyával, középkori viseletbe öltözött népes udvartartás kíséretében, dobpergés és dudaszó mellett vonult végig Kolozsvár belvárosán.

Fotó: Radu Norbert

A felvonulás a főtéri Mátyás-szoborcsoport és az 575 fáklyából kirajzolódó lángoló VIVAT felirat előtt középkori muskétákból leadott díszsortűzzel és rézfúvósok előadásában reneszánsz dallamokkal zárult.

Fotó: Szentes Zágon

A Mátyás-menet lebonyolításában – a szigethalmi Emese Park korhű ruhába öltözött csapata mellett – mintegy száz önkéntes középiskolás is segítette a szervezőket. A diákok hét iskolából érkeztek: az Apáczai Csere János Elméleti Líceumból, a Báthory István Elméleti Líceumból, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumból, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumból, a Kolozsvári Református Kollégiumból, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceumból és nem utolsósorban a Sigismund Toduță Zenelíceumból. Fiatalos lendületükkel emelték a Mátyás-menet ünnepi hangulatát.

Bordos László Zsolt 3D művész monumentális épületvetítésével 2016-ban már lenyűgözte a kolozsvári közönséget, ezúttal Mátyás király szülőházára álmodott meg egy háromdimenziós animációt.

Fotó: Vakarcs Loránd

A szombat este másik csúcspontja a menet után sorra kerülő épületvetítés volt Mátyás király szülőházánál. A több ezer érdeklődőre való tekintettel több alkalommal lejátszott vetítés nagy királyunk szellemiségét és mesebeli alakját egyaránt megjelenítette.

Fotó: Vakarcs Loránd

A különleges látványt Mátyás király szülőházában a budapesti Musica Historica régizene-együttes És a korona fejére szálla – a Hunyadiak korának zenés emlékezete című koncertje követte (művészeti vezető: Csörsz Rumen István).

Musica Historica / Fotó: Varga Gabriella

Ezt megelőzően Csibi Krisztina, a Mátyás király-emlékévet koordináló Magyarság Háza igazgatója köszöntötte a nagyszámú egybegyűlteket. Bemutatta az általa irányított, minden magyar összetartozását jelképező intézményt és szólt a Mátyás-év esedékes további programjairól. Az est a Musica Historica és az Amaryllis együttesek vezetésével reneszánsz táncházzal zárult.

A XXVI. Mátyás Király Napokra a Polgármesteri Hivatal is meglepetéssel készült: a szombati nap folyamán a városháza tornyából háromóránként, 9-kor, 12-kor, délután 3-kor, 6-kor és este 9-kor egy közismert reneszánsz dallam csendült fel: a Télen-nyáron jó kedvem van kezdősorú dallam, amely Giorgio Mainerio Il primo libro de Balli 1578-ban Velencében publikált könyvében maradt fenn.

A kulturális fellendülés szellemi örökösei vagyunk

A programsorozat harmadik, egyben zárónapján, 2018. február 25-én a Kolozsvár-Törökvágási Református Templomban ünnepi istentiszteleten vettek részt a gyülekezet tagjai, melyet Kiss Jolán és Fehér Zselyke fuvolaszonátái nyitottak meg.

Bibza Gábor esperes / Fotó: Varga Gabriella

Igehirdetésében Bibza Gábor esperes arra irányította rá a figyelmet, hogy törvény nélkül ezen a földön élni nem lehet és nem szabad. Mint mondta, a törvény az ember számára olyan, mint az útjelző tábla a forgalomban: azért van, hogy az ember ahhoz viszonyítson, és pontosan tudja, mit tesz. Az embernek szabadságában áll átlépni a záróvonalat is, de viselje a következményét. Az útjelző tábla azért van előttünk, hogy világos legyen számunkra, milyen szabályok érvényesek ott abban a szakaszban, amelyikben járunk.

Ha leszereljük az útjelző táblákat, vagy eltakarjuk, mondván, hogy nincs szükség rá, akkor zűrzavar keletkezik, felfordulás és anarchia. Jézus Krisztus is azt tanítja nekünk, hogy nem lehet zűrzavaros úton járni, a lélekben történő megújulás útja mindig egyenes, tiszta és igazságos – szemléltette a szónok. „Mátyás a szigorúan betartott törvénynek volt a királya, így építette ki már nagyon fiatal korától kezdve a központosított államhatalmat. Volt, akinek ez kedvére való volt, elfogadta, s volt, aki lázadozott ez ellen, saját tanítómestere is. Egy biztos: azt a gazdagságot, jólétet és a jólétből származó kulturális felvirágzást, amit Mátyás korában átélt az egész magyar királyság, csak a törvényhez való szigorú ragaszkodással lehetett elérni” – magyarázta Bibza Gábor.

Hozzátette: a történészek ma már azt is látják, hogy Mátyás király trónra lépésével egyfajta feudális anarchia számolódott fel, majd pedig halála után a visszatérő feudális zűrzavar és anarchia vezetett a mohácsi bukáshoz. „De ott, abban az időszakban, a tizenötödik század második felében, amikor ő volt a garanciája az országban a törvény és rend betartatásának, békesség volt és növekedés. A mai napig ennek a kulturális fellendülésnek szellemi örökösei vagyunk” – állapította meg az esperes.

Mátyásra való visszatekintésében kitért arra is, hogy amikor lázadás tört ki a király ellen, és ő pontosan tudta, hogy ez nem csupán számára jelent veszélyt, hisz’ a hatalmat elveszítheti, hanem az egész országra nézve veszélyes, széteső központi hatalom hiányában ugyanis zűrzavar keletkezne az országban, határozott királyként cselekedett: a városokban, rendekben szövetségeseket keresett, a lázadókat megbüntette, a rendet visszaállította, hogy az ország felvirágoztatását továbbfolytathassa.

„A nagyon szigorúnak tűnő középkori világban és törvényi rendszerben Mátyás király olyan életteret hozott létre a jobbágyparaszti sorban élő emberek és társadalom számára, ahol lehet, hogy a teherhordozás valamivel nagyobb volt, mint az előző időszakokban, de békét jelentett, életet és munkalehetőséget a jobbágyparaszti társadalom számára. Ma már értjük, hogyan vált Mátyás király igazságossá, legendás, jó királlyá egy emberöltő alatt, és hogyan lehet az, hogy száz esztendővel később itt Kolozsváron Heltai Gáspárék ezt már papírra is vetik. Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halála után, 1514-ben pont a Mátyást követő tartományurak erőszakos, törvényt nem tisztelő, embert figyelembe nem vevő politikájának köszönhetően jött a parasztháború, ami azután földhözkötöttséget és megnövekedő terheket jelentett a lakosság jelentős része számára. Ezzel szemben az egy emberöltővel korábbi mátyási időszak olyan volt a lakosság számára, mint egy igazi aranykor. Ekkor születtek az első gondolatok arról, hogy Mátyás igazságos, Mátyás az az ember, aki a szegény, kisemmizett, egyszerű parasztemberért él és munkálkodik. Mátyás az, aki a szigorú állami törvényt képes volt emberségesen értelmezni az alattvalói számára. Pedig Mátyás nem tett mást, mint követte, amit tanult, amit tanítottak neki, az Újszövetség szellemében cselekedett, a szigorú és szigorúan betartott törvényt az emberek javára fordította, a nép érdekében munkálkodott. Így született meg az előneve, az, hogy igazságos” – mutatta be Mátyás erényeit Bibza Gábor.

Igehirdetését azzal a felhívással zárta, hogy járjunk mi is ezen az úton: azt a törvényt, amely a Szentírásból adatik és amelyből minden más törvény származik, értelmezzük úgy, hogy abból ne embertelen gőg származzon, hanem a szeretet parancsolata által hasznunkra, javunkra, társadalmunk javára szolgáljon.

Fotó: Vakarcs Loránd

Február 25-én este a Sétatéri Kaszinó reneszánsz és barokk előadások helyszíne volt: a Születésnapok a Mátyás Napokon című program keretében a Szabó Anikó vezette Amaryllis táncegyüttes, a Dénes Csongor vezette Fonte di Gioia barokkzene-együttes és a Fekete Miklós által irányított UniCante egyetemi kórus lépett színpadra.

Fotó: Vakarcs Loránd

A rendezvény házigazdája Benkő Judit, a Kolozsvári Rádió magyar adásának szerkesztője volt; az előadást a Kolozsvári Rádió is közvetítette. Így nemcsak az egyes programokon személyesen jelenlévők, hanem az eseményeket a rádión vagy a világhálón keresztül követők is csatlakozhattak az ezekben a napokban gyakran elhangzó köszöntéshez: Vivat Mathias!

Varga Gabriella