Bő fél évvel ezelőtt a szociológusok közvélemény-kutatást végeztek, megszondázták az erdélyi magyarokat, de a többségi románokat is, mint rendőrök a gyanús sofőrt. Így kiderült, hogy az itteni magyarok elégedettebbek életszínvonalukkal, iskolázottsági szintjükkel, egészségi állapotukkal, munkahelyükkel (ha van), mint az erdélyi vagy regáti románok. Azt képzelik, hogy Romániában több mint kétmillió magyar él, habár a valóságban szépen fogyunk.
A megkérdezettek egyötöde azt állította, hogy húsz éven belül még az autonómia is megvalósul. (Álmodik a nyomor?) A közvélemény kutatásakor bizonyosan nem kérdeztek meg erről román politikusokat, mert amíg ők élnek, addig biztosan nem lesz, de az elkövetkező ezer esztendőben se igen. Sajnos, a magyarok pesszimistábbak a románoknál a demokrácia vagy korrupció kérdését tekintve. Pedig nálunk szépen dühöng a demokrácia, és a korrupció szinten tartásában is jó eredményeket érünk el.
A közvélemény-kutatás szerint a magyarok unióba vetett bizalma most pont olyan alacsony, mint amilyen magas volt a belépéskor, és mint az a szint, ahogyan a többség örömére foglalkoznak ott az őshonos kisebbségek és különösen a romániai magyarok problémáival. Az egyházba vetett bizalom a magyarokban országos átlag (77%) feletti, éspedig 83 százalék, de a parlamentben és a politikai pártokban, intézményekben kevésbé bízunk, mint a romániai átlag. A közvélemény-kutatás idején Iohannisban az országos harminc százalékkal szemben a magyarok 34 százaléka bízott, de „áldásos” magyarellenes tevékenységének következtében ez a szám most már a nulla felé tarthat. Sajnos, a románok véleménye róla ennek ellenére sem javult. Az erdélyi magyarok egyházba vetett bizalma nagyobb, mint a románoké – akiknél a felmérés szerint a templomba járás a rendszerváltás után ugyan hirtelen megnövekedett, de aztán visszaesett a korábbi szintekre. Ez azért történhetett, mert azok, akik tiltották a templomba járást az ötvenes-hatvanas években, eljártak egy ideig bűnbánatot gyakorolni, vezekelni.
Érdekes, hogy míg a magyarok 41 százaléka az elmúlt 15 évben folyamatosan növekvőnek látja a román–magyar viszony konfliktusait, addig a románoknak csak 20 százaléka ért ezzel egyet, többen vannak, akik szerint a két nép kapcsolata gyümölcsöző. Lám, az együttműködésnek most újabb gyümölcse termett: jóváhagyták a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium működését... mindaddig, míg a gyümölcsöt valamelyik ellenzéki pártnak sikerül levernie.
Az erdélyi magyarok sokkal közelebbinek érzik magukhoz az anyaországi magyarokat, mint a románok a „Pruton túli testvéreket”. Ezt a kérdést rossz helyen tették fel, mert a magyarországi magyarokat kellett volna megkérdeni, hogy ők mennyire érzik közelinek romániai testvéreiket, és akkor esetleg nem lenne ilyen nagy a különbség. Örvendhetnek a magyarok, mert a felmérés szerint erdélyi román szomszédaik sokkal megengedőbbek, mint a regátiak s főleg a bukarestiek, akik kimondottan intoleránsak a magyarokkal kapcsolatos kérdésekben. Az erdélyi magyarok háromnegyede a magyarországi tévéadókat nézi, ami ugyebár a többség részéről mélységesen elítélendő. Pedig ha néhány tévéadó, mint a Realitatea, az Antena 3, a B1 stb. adásaiban gyönyörködnénk napestig, akkor megtudnánk az igazságot magunkról, hamvat hintenénk fejünkre, és megfogadnánk, hogy csakis ezeket és ehhez hasonló adókat nézünk nagy-nagy lelkesedéssel.
Az is kiderült, hogy a magyarok nem szeretik a bevándorlókat, különösen a szíreket, és még a románoknál is jobban félnek tőlük. A közvélemény-kutatók azt nem kérdezték meg, hogy a többi afrikai országból származók közül kiket szeretünk a legjobban, pedig bizony vannak, akiket szívesen látnánk például a szentgyörgyi futball- és kosárlabda-csapatban. Őket, amikor kiszaladnak a pályára, szokás szerint nagy ovációval fogadjuk.
Kuti János / Háromszék