XII. Óradnai Magyar Napok

Forrás: beszterce.ro (archív)

Augusztus 5-én és 6-án rendezték meg idén a XII. Óradnai Magyar Napokat. A pénteki nap elsődlegesen a vendégek fogadásával telt, ekkor érkeztek a salgótarjáni hagyományőrző bányászegyesület tagjai, Patakfalvi Zoltán vezetésével, barátaikkal, akik már 2003 óta visszatérő vendégeknek számítanak Óradnán (Beszterce-Naszód megye).

E kapcsolat onnan adódott, hogy mindkét település bányaváros volt, sajnos az idők változtával a nagy múlttal rendelkező bányászat az enyészet áldozatává vált.

Szombaton egy kisebb csoport ellátogatott a XIII. századbeli templom romjaihoz, ahol Szőke Kálmán nyugalmazott bányamérnök tartott egy rövid helytörténeti ismertetőt. Többek között megtudhattuk azt is, hogy a középkorban Óradna Erdély egyik legjelentősebb települése volt. Erre utal a templomrom nagysága, illetve azok a történelmi források, melyek 4000 főre becsülték azok számát, akiket a Kadán vezette mongol sereg lemészárolt az 1241-ben bekövetkezett betöréskor; ilyenformán a korabeli becsült összlakosság száma 6000 főre tehető.

A rendezvények a helyi kultúrotthonban zajlottak, 19 órai kezdettel, melynek előterében Homoga József fényképész minőségi kiállítását tekinthették meg az érdeklődők. A színpadon az óradnai fúvószenekar kezdte a műsort, ezután következett a helybeli gyerekek energikus néptáncos előadása, ahol kamatoztathatták a Kallós Zoltán Alapítvány keretén belül lebonyolított válaszúti néptánctáborban tanultakat.

A műsor Tóth Tibor (hegedű) és neje Szilvia (ének) salgótarjáni zenei oktatók közös előadásával zárult, nagy sikert aratva a közönség körében. Elhangzott Reményik Sándor Templom és iskola illetve Eredj ha tudsz c. versei, melynek üzenete különösen hangsúlyos a szórványközösségben.

A rendezvény a római-katolikus templomban folytatódott, ahol e különleges alkalomból misézett Lőrincz Károly, a vicei plébános, aki úgy értékelte, hogy ugyan a szórványbeli magyarok helyzete nem a legszívderítőbb, de mindig megéri küzdeni. A mise egy szép Bach művel végződött Tóth Tibor előadásában

Zárásképp egy éjszakába nyúló bálba voltak hivatalosak a jelenlévők.

Ez az esemény, mint az összes előző is, elsősorban Strimbu Erzsébet áldozatos munkáját dícséri. Bátran kijelenthető, hogy nélküle ilyesfajta rendezvény nem lett volna lebonyolítva Óradnán. Emellett az ő nevéhez fűződik az is, hogy 40 év után ismét létezik Óradnán magyar tannyelvű elemi osztály, miután a 60-as évek végén az akkori kommunista rezsim önkényesen beszüntette a magyar oktatást.

Köszönet illeti Dr. Széman Pétert, az EMKE elnökét, mely alapítvány anyagi támogatása nélkül mindez nem valósulhatott volna meg, Szőke Kálmán nyugalmazott bányamérnököt és nem utolsósorban Bálint Júliát, a Bálint Tibor Baráti Társaság elnökét.

Fekete Ágnes, Szőke Máté

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük