Lengyelországból jöttem haza nemrég Felvidéken és Magyarország északkeleti részén át. Átléptem a román határt, s nemsokára rossz érzés fogott el. Vége volt a zászlómentes hétnek. Itthon lépten-nyomon zászlókat látni.

A lengyelek, szlovákok, magyarok valahogy nem kívánják éjjel-nappal emlékeztetni magukat arra, hogy ők lengyelek, szlovákok, avagy magyarok. És másokat sem. Állami intézményeken látni egy-egy nemzeti lobogót, de nem minden hivatalocskán. Itthon főleg az a baj, hogy nemcsak a hivatalos épületeken – de mindeniken –, hanem villanyoszlopokon, településközpontokban árbocon és magánházakon is zászlót lenget a szél. Egy-egy település úgy néz ki, mintha nemzeti ünnepre cicomázták volna ki. De csak oszlopok magasában, alant a földön minden a rongyos régi.

Aztán mindenfélét megjelölnek zászlóval. Még illemhelyet és szénakazalt is. Aztán vannak, akik sportot űznek abból, hogy Székelyföldre érve zászlót tűznek a kocsijukra, hogy emlékeztessék az őshonos népet, hol is élnek tagjai. Vagy eljönnek a Besenyői-tó partjára, kocsijuk mellé egy horgászbotra felhúzzák a zászlót, és bömböltetik a manelét.

És vannak, akik tömegesen, szervezetten, rendszeresen idegenbe járnak zászlót lengetni. Nem tudnak otthon „ünnepelni”, elmennek Brassóból Székelyudvarhelyre, Vranceából Kézdivásárhelyre, Olténiából Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába. És elmennek Úzvölgyébe temetőt foglalni.

És Bukarestben felvonulnak Budapest száz évvel ezelőtti elfoglalását megünnepelni, arra emlékeztetni. Zászlóval ünnepelni. És azt írják a közösségi médiában, hogy meg kellene nekik köszönni, hogy felszabadították Magyarországot. Kifosztásáról nem esik szó. No meg köszönettel tartozna a magyar nép, amiért nemzetállamot teremtett számára Románia. Mert Nagy-Magyarország csak a „túlhevült magyar lelkekben” létezett, míg Nagyrománia „megmutatta a román nép nagyságát”, ezt „véssék jól eszükbe a magyarok”. És fogják már fel, hogy Trianont „nem siratni kell, hanem megköszönni, hisz akkor született meg a magyar nemzetállam”. És igen. Kolozsváron szobrot állítottak Gheorghe Mărdărescu tábornoknak, aki hadseregével száz évvel ezelőtt megszállta Budapestet. Már csak ő hiányzott. Avram Iancu már rég ott egyensúlyoz a magasban.

No de vissza a zászlóhoz. Jó lenne felfogni, hogy a zászlóval ünnepelni kell, nem hivalkodni.

Valahogy Lengyelországban végig éreztem, hogy ott vagyok, pedig nem lengett lépten-nyomon a piros-fehér zászló. Jó lenne, ha Erdélyben úgy tudnám itthon érezni magam, hogy ne emlékeztessenek folyton arra, hogy Romániában vagyok.

Szekeres Attila / Háromszék

11 hozzászólás

  1. zolee

    Haat itt az en velemenyem: ami haldokloban van, azt folyamatosan bizonyitani kell hogy letezik. Ez a sok zaszlomutogatas tulajdonkeppen egy gyengeseg ami csak az utobbi evekben lathato – azelott mintha kevesbe. Es miert? Mert megnoveltak a fizeteseket. Ezek leginkabb kozalkamazottak akiknek nagy fizetesuk van es nagyon halasak az allamnak. Vagy valami mucskot akarnak takarni alatta.

    Az atlag roman egyaltalan nem buszke arra,hogy roman. Foleg az ilyen caracali ugyek utan. Tulajdonkeppen mire olyan buszke? Hogy olyan orszagot epitettek, hogy gyorsabban menekulnek ki belole mint a Siriaiak?

    Vasarhelyen, Dec1, kint a foteren csak: nyugdijasok, katonak, katonak rokonai, kozalkalmazottak, kozalkalmazottak rokonai vannak kint. A tobbi kuss…

    PS: a roman az nem nemzet, ezert nem lehetnek nacionalistak, ezek csak az egyszeru letuket unneplik

    Válasz
    • Tóducz

      Kedves zolee, már Sztálin atyus megmondta, hogy: “A román nem nemzet, hanem foglalkozás.”

      Válasz
  2. Csaba

    Szerintem ez a zaszlokituzesi mania az egyen civilizacios szintjetol fugg. Nem minden roman tuzi ki a zaszlot, csak a butabbja. A civilizalt romanok vagy buszkek a romansagukra zaszlo nelkul is, vagy egyaltalan nem buszkek arra hogy romanok. Plane kulfoldon nem.

    Válasz
  3. rre

    Amikor a roman zaszlot latom mindenhol a szulofoldemen, eszembe jut: a kivandorlasi statisztikakat a vilagban ok vezetik. Ok sem erzik jol magukat ebben. elhuznak innen, mint a vadludak. Csak kitartast testvereim, kitartast.
    Mi csak vegezzuk a dolgunkat: gyerekvallalas, munka, humor. A tobbi pedig idovel megoldodik magatol…..

    Válasz
  4. antal m.

    Halász, vadász, madarász, üres tarisznyában kotorász!
    De, nem mindig! ! ! …….

    Válasz
    • Tóducz
  5. Balogh Barnabás

    Osztom a nemes érzéseket! Biztosan vannak a románok közott is akik kulturáltan kit tudják fejezni nemzeti hovatartozásukat. Vannak, akik nem munkával vagy alkotással hanem egy zászlótüzdeléssel jelölik ki halász- vagy vadászterületüket. Szeretem és tisztelem a tiszta érzelmű románokat.

    Válasz
    • Tóducz

      Drága Barnabás, tiszta érzelmű romákokat még ma se árulnak. De ne legyen olyan biztos abban, hogy a romákok között is vannak. Én mondom, hogy: nincsenek!

      Válasz
  6. antal m.

    A zászlózást egyszerűen, rongy rázásnak tartom. Kihívóságot, uralkodási gesztust magasztalnak. Lásd a sportok drukkereit, amelyek legtöbbször gyűlölködésbe, összetűzésekbe és verekedésekbe torkol! Na, ez nem sport-kultúra és dicsőség egy nemzetnek sem! Nagyon okos megfejtés: ,, a zászlóval ünnepelni kell, nem hivalkodni.,,-idézet fentről!
    Kellene tudni a románoknak:,,Bethlen Gábor/1613-1629/ Erdély legnagyobb fejedelme, Gyulafehérváron az erdélyi románság számára egy cirillbetűs nyomdát állíttatott föl- a románok 1875-ig cirillbetűket használtak– és szorgalmazta az Új Testamentum románra történő lefordítását.,, stb….stb… Elfeledték ???

    Válasz
    • Tibor

      Szerintem most már nem kéne állandóan hivatkozni mindarra amit a magyarság a románság javára tett, mert úgyis falrahányt borsó…és most már inkább bánni kéne hogy valami jó is tett a magyarság ezirányban, mert fordítva sült el az egész. Ahogy a régebbi reklámszlogen mondta : Kár az energiáért! . Nahát, kár is volt !

      Válasz
      • Tóducz

        Kedves Tibor, állandóan kell hivatkozni, mert ha nem hivatkozunk a történelmi igazságra, akkor még az ifjú korosztály azt hinné, hogy minden úgy igaz, ahogy azt a hamis romák mendemondák tálalják a világnak. Ellenben abban igaza van: hogy kár volt Incze.

        Válasz

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük