Különleges esemény színhelye volt vasárnap Gyergyóremete: zászlólevonásra hívta a közösséget az önkormányzat. A bukaresti ítélőtábla döntése értelmében ugyanis el kellett távolítani a községháza előtt lobogó öt zászló közül hármat: a magyart, a székelyt és a település jelképét. Kettő maradhatott a helyén: a román és az Európai Unió zászlaja.
A fejlemények előzménye közismert: mint megannyi más székelyföldi településen, itt is a hivatásos feljelentő – ma már parlamenti képviselő! – kezdeményezte a pert, a bíróság ítélete pedig csak szentesítette azt, amit az elmúlt évek során tudatosítottunk már magunkban: olyan országban élünk, ahol más törvények vonatkoznak ránk, Székelyföldön élő magyarokra, mint a többségi nemzethez tartozókra, olyan helyen, ahol nyíltan alkalmazhatnak kettős mércét, és ahol minden más történelmi régió jelképét szabadon lehet használni, csak a mieinket nem.
Az eseményről beszámoló Székelyhon tudósítása szerint a több mint száz résztvevő közül sokan könnybe lábadt szemekkel nézték a történteket. A polgármester felszólalásában meg is magyarázta a rendhagyó zászlólevonási esemény indítékát: nem akarták csendben, suttyomban végrehajtani az ítéletet, mintha mi sem történt volna, mert igenis, történt valami, méghozzá jogsérelem.
A gyergyóremetei zászlólevonási rendezvényt akár szimbolikusnak is nevezhetnénk: sokadik vereségünk ez a zászlóháborúban, a jogszabályok sajátos értelmezési gyakorlata, illetve a regionális jelképek használatáról rendelkező törvény híján a bíróságokon rendre elbuktuk ezeket a pereket, ma már szinte egyetlen önkormányzat homlokzatán sem lobog az oly sok indulatot és szenvedélyt kiváltó kék-arany zászló. Ugyanígy sok helyen le kellett takarni a Községháza feliratot, másutt az intézmény magyar megnevezését tartalmazó táblákat kellett eltávolítani, hátrébb, alább tenni – ha csak a tárgyi jeleket nézzük, nagyon úgy tűnik, hogy a szimbólumok háborúját elvesztettük. Hozadéka azonban így is volt és van a zászlóháborúnak. Kék-arany jelképünk védelme érdekében megtanultuk ismét felfedezni azokat az intézményeket, amelyek „menedéket” jelentettek egykoron és ma is: több helyen egyházak udvarán vagy éppen közbirtokossági területen lobog a székely zászló, de magánházak, lakások homlokzatán is láthatunk kitűzve. Ráadásul identitáserősítő funkcióját támadások kereszttüzében tudta igazán betölteni a székely zászló, közösségformáló, összekovácsoló ereje is így tudott megmutatkozni.
Az együvé tartozás élményét megteremtő, megerősítő székely zászló olyan közösségi energiákat szabadított fel, amelyeket jó lenne most már jobban hasznosítani a zászlóháborún túli dimenzióban is: a gazdasági, kulturális életben, a közigazgatásban, intézményeink fejlesztésében stb. Ugyanakkor immár kormányzati szerephez jutott politikai érdekvédelmi szervezetünk feladata és felelőssége, hogy a vasárnapi gyergyóremetei esemény ne a szimbólumháború végét jelentse, hanem csak annak egyik epizódját, amelyet majd egy olyan székelyzászló-felvonási ünnepségen idéznek fel a szónokok, amelyen például valamilyen, a térség gazdasági, tudományos, kulturális vagy éppen sportéletében meghatározó intézményt, létesítményt avatunk.
Farcádi Botond / Háromszék